05. 16. péntek
Már a múltkor elvakkantottam, hogy Héli elutazott Németországba, de egy kicsit még vissza kell térnem korábbra, Sárika látogatására! 
Talán még emlékszik valaki rajtunk kívül is arra, hogy Sárika tavaly december közepén költözött át a szomszédba.
Talán még emlékszik valaki rajtunk kívül is arra, hogy Sárika tavaly december közepén költözött át a szomszédba.Nálunk itt olyan csendben volt, hogy még a hangját se lehetett hallani, és eleinte igy volt az átköltözése után is, hiszen annyira fázott, hogy nem akart kimenni még egészségügyileg sem az udvarára… Bezzeg amikor sétálni vitték, visszhangzott az utcánk a kajabálásátólk! 
Mióta kitavaszodott, birtokba vette a szomszéd udvart, és néha be nem áll a szája! Mi már nem győzünk visszaugatni neki, amit pedig meg kell tenni, nehogy elbízza magát, még a végén azt hihetné, hogy ő a császár! Azaz császárnő!
Mi már nem győzünk visszaugatni neki, amit pedig meg kell tenni, nehogy elbízza magát, még a végén azt hihetné, hogy ő a császár! Azaz császárnő! Nos, Sárika az elmúlt hónap végén átjött egy rövid időre a gazdijával, és lássatok csodát, itt ugyanúgy néma maradt, mint amikor még itt lakott! Igaz, az elején kicsit meg volt illetődve, pedig engem ismert, de Hélit és Szofit csak hangról…
Igaz, az elején kicsit meg volt illetődve, pedig engem ismert, de Hélit és Szofit csak hangról… Mindenesetre hamar feloldódott, de ahhoz csak rövid ideig volt itt, hogy játszani is kezdjen Hélivel.
Aztán eljött a múlt csütörtök, és Hélit elvitte egy nagy autó… Szofi ez alatt kozmetikusnál volt, a személyzet szerint megszépülve, nyári frizurában jött vissza B.-vel, de engem nem nyűgözött le, mert olyan erős ájerrel érkezett - a személyzet valami „illatot” emlegetett – hogy majdnem feldobtam a mancsaimat, és két napig a közelébe se mentem! Azok voltak a szép idők!
Azok voltak a szép idők! Másnap aztán felszerelték a Rezidenciában a hűsítő gépeket! G. azt mondta, egy milcsibe került… Mikor kérdeztem, mi az a „milcsi”, nem tudta megmagyarázni, de azt mondta, hogy nyáron majd nagyon fincsi lesz, mikor a kinti hőséget a benti hűvösből élvezhetjük… „Mi az a fincsi” kérdeztem, mert eddig ilyeneket nem hadovált… Erre mondta, hogy olyasmi, mint amikor egy nagy nyuszifület ropogtatok! 
Aha! Ezt már értem! Mindketten örülnénk az inassal, ha mindig a mancsunk körül téblábolna néhány milcsi, és fincsi nyuszifül…
Aha! Ezt már értem! Mindketten örülnénk az inassal, ha mindig a mancsunk körül téblábolna néhány milcsi, és fincsi nyuszifül… Másnap szombat délután, Héli elutazása után két nappal megjött a hír, hogy a tarka kisasszony szerencsésen megérkezett az Óperenciás tengeren túlra! A személyzet is megnyugodhatott, addig izgultak a hosszú út miatt…
Aztán eljött a kedd, amikor vége szakadt a gyöngyéletemnek, amikor csak Szofival kellett osztoznom a kanapén az inas mellett esténként… Sejtettem, hogy nem tart örökké, már ismerem annyira a vén inast, de nem hittem, hogy ilyen rövid ideig tart a nyugalom!
Megérkezett Lucy, a csutkafarkú lány! Nem olyan ugribugri, mint Héli volt, de azért oktatásra szorul! Mindjárt másnap el is kezdtem, amikor erőteljesen figyelmeztettem bizonyos előjogaimra a napozószivacs használata terén… De nem lesz gond, úgy érzem! Vizslát!
Vizslát! |
Héli utoljára sétál egyet nálunk...  |
 |
Héli  és Sárika |
 |
| Viszlát Héli, reméljük a legjobbakat neked, megérdemled! |
 |
| ÉN! Amikor még nyugodtan napozhattam! |
Lucy, a csutkafarkú!
