03. 30. vasárnap
Megint sok idő telt el utolsó vakkantásom óta, de hát nem történt semmi különös…
Legalábbis velem, de hát ÉN vagyok a legfontosabb!

Hélit közben megműtötték, holnap már varratszadésre indul a kis nyafka!
Az elején mindenáron a sebét akarta nyalogatni a ruhán keresztül, mire a személyzet rátett egy felfújható gallért, hogy mégse a lámpaburát kelljen elviselnie… A nyafkának ez sem tetszett, de mára már „beleszokott”, talán furcsa is lesz neki, ha lekerül róla!


Szofika, folyamatosan reklamál, ha úgy érzi, valamiből kimarad, ez főleg a reggelinél és vacsoránál, válik hangossá, mert ő később kapja a kaját, olyan megfontoltan eszik, hogy se nekem, se Hélinek nincs türelme kivárni, a személyzet pedig hármunkra egyszerre nem képes figyelni, így míg mi eszünk, Szofi kajabál a csukott ajtó előtt…
A kishercegnő nagyon befészkelte magát a vén inas szívébe, szerintem ő se gondolta volna, hogy valaha is „beleszerelmesedhet” egy nem-vizslába…
Jó lenne, ha már újra hétágra sütne a nap, mert ahogy öregszem, bent a két töpszlit egyre ritkábban próbálom látványosan nevelgetni, de ha kijutunk napozni a teraszra, addig nem nyugszom, miig át nem engedik nekem a nagy szivacsot, pedig csak halkan figyelmeztetem őket az előjogaimra.
Igaz, hogy ott van a saját fotelom, de nekem mindig az kell, ami a másé!
Vizslát!


Héli sétálni tanul, immár "oktató" nélkül!

