06. 29. vasárnap 

 

Nem vesztünk el, csak nem történik semmi említésre érdemes…

Általában dög meleg van, alig akad 1-2 nap, amikor nem parancsolnak be már délelőtt, azzal a felkiáltással, hogy „Mars befelé, különben szénné égünk!”

Eddig a mi kis Rezidenciánk vastag falai kint tartották a hőséget, de az inas egyszer már bekapcsolta a falon levő szörnyet, amit én úúúútálok! Ki is vonulok olyankor a szobából! Tavaly még egy „mobil klímának” nevezett ordibáló láda állt az ablak előtt, amit szép emlékű Drazsé hamarosan hatástalanított… Attól is menekültem, és igaz, hogy a mostani sokkal csendesebb, az is igaz, hogy a többieket nem zavarja, de akkor is! Engem zavar! Csak akkor megyek vissza a szobába, ha már elhallgatott! Az inas azt mondja, nem vagyok még elég öreg és süket!

Szóval mostanság csendben „nyaralunk”…

B. sétái is abbamaradtak a Szofi - Lucy fogattal, csak a nap hűvösebb periódusaiban játszunk „Nyári Várjátékokat”

Ez abból áll, hogy Lucy elkezd körbe rohangálni, minden oldalról támadja a „várat”, azaz a teraszt, én fel-alá rohangálok a „várban”, (G. szerint pattogok, mint egy kecskebak), néha ki is rontok a „várból”, de ezt főleg „segédcsapataimra” Azaz Szofira bízom! Aki elszántan lerohangál a teraszról, és hangoskodva üldözőbe veszi Lucyt! Jól szórakozunk, de az inas is röhögve élvezkedik, már amennyire követni tudja az eseményeket… Mert villámgyorsak vagyunk! A személyzet ezért képtelen megörökíteni a „Nyári Várjátékokat”! Vizslát!

 

Oda a tekintélyem!  Lucy teljesen elszemtelenedett! Már át se adja a helyét, ha napozni akarok! Kénytelen vagyok közösködni…  

 

Szokásos séta a Suzofi-Lucy fogattal… Szofi keresi az akciót, Lucy csendben, megadóan követi 
 

 

06. 04. szerda

 

Végre véget ért az őszies május, és berobbant a nyár!

Ennek – egyelőre – nagyon örülünk, bár az inas már most kiabál velünk dél körül, hogy elment-e az eszünk, amiért kint napozunk, mikor árnyékban is 30 fok van…?

De hát mi tudjuk, mi a jó nekünk, ha már érezzük, hogy „megint barnultunk egy kicsit”, bemegyünk a hűvös kőre… A napozásban Szofi kevésbé vesz részt, bár ő mindig magán hordja a bundáját, így egyébként se szedne fel semmi „egészséges” szint…

Egyébként úgy tűnik, neki is kezd melege lenni, kiköltözött a kanapéra G. ágyából éjszakánként.

Szofi vasárnap „Vizsla-Pikniken” volt, mint „harci törpekomondor” De ott nem volt semmi harciasság benne, B. szerint nagyon okosan, szépen ismerkedett a vizslás csoport ott megjelent tagjaival, nem úgy, mint az utcán sétálva, mikor majd’ bedönti a kerítéseket, hogy hozzáférjen a bent levő négylábúak gigájához…

Tehát Szofival csak utcán sétálni harsány mulatság.

Lucyvel jól megvagyunk, néha játszunk, amit természetesen hangosan kommentálok is, (nehogy má’ csak a fészbukon legyen mondanivalóm, ahol a hangom nem hallatszik! ) Persze az irigy inas hamar megunja messze zengő baritonomat, és „persze” Szofi idétlen ordibálását sokkal finomabban próbálja leállítani, mert – ugye – a hercegkisasszonynak is bele kell szólni a nagyok dolgába… Lucy a személyzet szerint is egészen elfogadhatóan viselkedik, bár a simikérést néha túlzásba viszi, ha még nem elég, felugorva rájuk kér repetát!

B. nemrég ért vissza a két leányzóval való sétából, először csak Lucyt akarta vinni. De amikor Szofi meglátta rajta a hámot, olyan patáliát csapott, hogy kénytelen volt hármasban nekiindulni… Megint csak én maradtam itthon, pedig a Vizsla. Piknikre is nekem lett volna jussom, de onnan a személyzet már évek óta eltiltott…

Itthon őriztem az inast és a Rezidenciát, sikerrel, mert egyikben sem esett kár… Vizslát!

 

Hol vannak az erkölcsök? Szofi az utcán ismeretlenekkel áll le bazseválni...  

Ha ÉN napozni akarok, akkor napozok!  

Azt hiszem, elég volt a fűtőkúra! 

Lucynek a meleg kövön maradt hely... 

Lucyke 

Szofi a Vizslatalálkozón ... Kémleli, vajon mi az a sötét luk? 

Szofi 

 

                                    Első séta Lucyvel ... Na és Szofi sem maradhatott ki! 
 

 

                                                                Szofi a futin   

 

05. 16. péntek

Már a múltkor elvakkantottam, hogy Héli elutazott Németországba, de egy kicsit még vissza kell térnem korábbra, Sárika látogatására! Talán még emlékszik valaki rajtunk kívül is arra, hogy Sárika tavaly december közepén költözött át a szomszédba.

Nálunk itt olyan csendben volt, hogy még a hangját se lehetett hallani, és eleinte igy volt az átköltözése után is, hiszen annyira fázott, hogy nem akart kimenni még egészségügyileg sem az udvarára… Bezzeg amikor sétálni vitték, visszhangzott az utcánk a kajabálásátólk!

Mióta kitavaszodott, birtokba vette a szomszéd udvart, és néha be nem áll a szája! Mi már nem győzünk visszaugatni neki, amit pedig meg kell tenni, nehogy elbízza magát, még a végén azt hihetné, hogy ő a császár! Azaz császárnő!

Nos, Sárika az elmúlt hónap végén átjött egy rövid időre a gazdijával, és lássatok csodát, itt ugyanúgy néma maradt, mint amikor még itt lakott! Igaz, az elején kicsit meg volt illetődve, pedig engem ismert, de Hélit és Szofit csak hangról…

Mindenesetre hamar feloldódott, de ahhoz csak rövid ideig volt itt, hogy játszani is kezdjen Hélivel.

Aztán eljött a múlt csütörtök, és Hélit elvitte egy nagy autó… Szofi ez alatt kozmetikusnál volt, a személyzet szerint megszépülve, nyári frizurában jött vissza B.-vel, de engem nem nyűgözött le, mert olyan erős ájerrel érkezett - a személyzet valami „illatot” emlegetett – hogy majdnem feldobtam a mancsaimat, és két napig a közelébe se mentem! Azok voltak a szép idők!

Másnap aztán felszerelték a Rezidenciában a hűsítő gépeket! G. azt mondta, egy milcsibe került… Mikor kérdeztem, mi az a „milcsi”, nem tudta megmagyarázni, de azt mondta, hogy nyáron majd nagyon fincsi lesz, mikor a kinti hőséget a benti hűvösből élvezhetjük… „Mi az a fincsi” kérdeztem, mert eddig ilyeneket nem hadovált… Erre mondta, hogy olyasmi, mint amikor egy nagy nyuszifület ropogtatok! Aha! Ezt már értem! Mindketten örülnénk az inassal, ha mindig a mancsunk körül téblábolna néhány milcsi, és fincsi nyuszifül…

Másnap szombat délután, Héli elutazása után két nappal megjött a hír, hogy a tarka kisasszony szerencsésen megérkezett az Óperenciás tengeren túlra! A személyzet is megnyugodhatott, addig izgultak a hosszú út miatt…

Aztán eljött a kedd, amikor vége szakadt a gyöngyéletemnek, amikor csak Szofival kellett osztoznom a kanapén az inas mellett esténként… Sejtettem, hogy nem tart örökké, már ismerem annyira a vén inast, de nem hittem, hogy ilyen rövid ideig tart a nyugalom!

Megérkezett Lucy, a csutkafarkú lány! Nem olyan ugribugri, mint Héli volt, de azért oktatásra szorul! Mindjárt másnap el is kezdtem, amikor erőteljesen figyelmeztettem bizonyos előjogaimra a napozószivacs használata terén… De nem lesz gond, úgy érzem! Vizslát!

 

Héli utoljára sétál egyet nálunk...  

Héli  és Sárika 

Viszlát Héli, reméljük a legjobbakat neked, megérdemled! 

                                                       Szofika kikozmetikázva...  

ÉN!   Amikor még nyugodtan napozhattam! 

 

Lucy, a csutkafarkú!