08. 21. csütörtök 

 

Köllött nekem… Köllött nekem a legutóbbi diktálmányban közzé tenni, mennyire unatkozunk---

Kata még aznap megjelent egy pónilóval az oldalán… Be is lovagolhatott volna rajta!

A 8 éves póniló neve Gyömbér, és állítólag golden retriever „kislány”…

Nos, hát a Rezidencia nincs felkészülve pónilovak elszállásolására! Eddig csak 1 ekkora debella fordult meg nálunk, Csoki, de ő legalább előszeretettel heverészett a kanapén, így kevésbé volt útban…

Gyömbér ellenben nem hajlandó felmenni semmilyen – szerintem normális – fekhelyre, így közlekedési akadályt képez, bárhova is teszi le magát!

A vaksi inas állandó stresszben van, mikor botlik el benne… Éjjelre a személyzet már nyitva hagyja a konyhaajtót is, hátha behúzódik oda Gyömbér, és legalább az éjszakai közlekedést nem gátolja… nos, 50-50% az eredmény…

Persze én is gyakran kiabálok, hogy megint keresztbe fekszik előttem egy óriási szőrkupac! Ilyenkor a személyzet azt mondja: „Gyömbér!”, és a szőrkazal odébb mászik…

G. szerint nem lenne semmi baj Gyömbérrel, ha nem 6XL lenne a mérete, hanem mondjuk „S”

Nem rég volt egy vihar… előfordul az ilyesmi nyáron… Szofi és Lucy az első dörgésre azonnal elvonultak az asztal alá, Gyömbér azonban tele stresszel, forrón lihegve a már fekvő inas arcába, letelepedett szorosan az ágy mellé, és akkor sem mozdult, amikor G. éjjeli járatra akart indulni, hiába noszogatta, „rugdosta”, a pónilóval nem bírt. Csak úgy tudott elindulni, hogy engem fotelostól félretolt!

Én stresszelek legkevésbé a mennydörgéstől, ellenben az idén beszerelt szélgéptől annál inkább… Az inas csak a legkisebb fokozaton járathatja, különben nem vagyok hajlandó bemenni a szobába! Így is alaposan megnézem, de többszöri nógatásra már besietek a fotelembe…

Remélem, már nem sokat kapcsolgatja be G.!

Lucy és Gyömbér napközben szépen eljátszik, ilyenkor a személyzet haja az égnek áll, féltve az udvar és a kert összes berendezését… Gyömbér még jó darabig nálunk lesz, mert a „terv” szerint itt ivartalanítódik és utána itt is lábadozik majd… Utána jön talán érte egy végleges gazdi. Lucyre senki érdeklődő nem jelentkezett eddig… Tartok tőle, hogy marad jövőre is… Vizslát!

 

                                                      Lucy és Gy9mbér játszadozik... 
 

 

Szofika! 

ÉN! 

 

 

08. 05. kedd

Micsoda skandalum!

Egy egész hónap kimaradt a Diktálmányozásból!

Annyi dolgom volt az unatkozással, hogy eszembe se jutott! És a vén inas sem erőltette…

Helyette hol itt, hol ott feküdtünk, keltünk, ha meguntuk odébb másztunk, Ha nagy volt a meleg, egy ideig kint, aztán bent, ha esett az eső, bent csináltuk ugyanezt… El voltunk, mint a befőtt!

Vagy mint poshadt dinnye az ugaron…

B. közben kétszer is itt hagyott bennünket árván, ő elment nyaralgatni, mi pedig az inasra lettünk bízva…

Na, ez sem dobott az adrenalinunkon.

Azért amikor B. itthon volt, Szofit és Lucyt elvitte sétálni, nekem csak ígérgette az utóbbi időben a sétát, így itthonról hallgattam amikor Szofika végigvonult az utcánkon, minden kutyás házat „üvöltve” közelített meg, és értetlenül reklamált, amikor a kerítés túloldalán nem jelentkezett senki…

Gondolom a kétlábú utcaszomszédok is kedvelik B. sétáit…

B. egyébként Balatonról hozott kovászolni való uborkát, ami mostanra elkészült. Mivel életében először csinált kovászos uborkát, kis izgalommal vegyes kíváncsisággal kóstolta meg a személyzet, de G. felsőfokon dicsérte, és nekem is nagyon ízlik! A többiek nem élnek se zőccséggel, se gyümölccsel… Szofi még elveszi, de amint rájön, hogy nem a kedvére való, azonnal kiköpi, és nekem kell mindent eltakarítani! Mondjuk a takarítás ezen formáját szívesen vállalom! Vizslát!

 

 

Indul a séta!  Csak csendben, csak halkan...  

                                            Amikor Szofika szét akarja szedni a kerítést 

Lucy 

Maga az ártatlanság!  

Virágok... 

                                                                       ÉN  

 

06. 29. vasárnap 

 

Nem vesztünk el, csak nem történik semmi említésre érdemes…

Általában dög meleg van, alig akad 1-2 nap, amikor nem parancsolnak be már délelőtt, azzal a felkiáltással, hogy „Mars befelé, különben szénné égünk!”

Eddig a mi kis Rezidenciánk vastag falai kint tartották a hőséget, de az inas egyszer már bekapcsolta a falon levő szörnyet, amit én úúúútálok! Ki is vonulok olyankor a szobából! Tavaly még egy „mobil klímának” nevezett ordibáló láda állt az ablak előtt, amit szép emlékű Drazsé hamarosan hatástalanított… Attól is menekültem, és igaz, hogy a mostani sokkal csendesebb, az is igaz, hogy a többieket nem zavarja, de akkor is! Engem zavar! Csak akkor megyek vissza a szobába, ha már elhallgatott! Az inas azt mondja, nem vagyok még elég öreg és süket!

Szóval mostanság csendben „nyaralunk”…

B. sétái is abbamaradtak a Szofi - Lucy fogattal, csak a nap hűvösebb periódusaiban játszunk „Nyári Várjátékokat”

Ez abból áll, hogy Lucy elkezd körbe rohangálni, minden oldalról támadja a „várat”, azaz a teraszt, én fel-alá rohangálok a „várban”, (G. szerint pattogok, mint egy kecskebak), néha ki is rontok a „várból”, de ezt főleg „segédcsapataimra” Azaz Szofira bízom! Aki elszántan lerohangál a teraszról, és hangoskodva üldözőbe veszi Lucyt! Jól szórakozunk, de az inas is röhögve élvezkedik, már amennyire követni tudja az eseményeket… Mert villámgyorsak vagyunk! A személyzet ezért képtelen megörökíteni a „Nyári Várjátékokat”! Vizslát!

 

Oda a tekintélyem!  Lucy teljesen elszemtelenedett! Már át se adja a helyét, ha napozni akarok! Kénytelen vagyok közösködni…  

 

Szokásos séta a Suzofi-Lucy fogattal… Szofi keresi az akciót, Lucy csendben, megadóan követi 
 

 

06. 04. szerda

 

Végre véget ért az őszies május, és berobbant a nyár!

Ennek – egyelőre – nagyon örülünk, bár az inas már most kiabál velünk dél körül, hogy elment-e az eszünk, amiért kint napozunk, mikor árnyékban is 30 fok van…?

De hát mi tudjuk, mi a jó nekünk, ha már érezzük, hogy „megint barnultunk egy kicsit”, bemegyünk a hűvös kőre… A napozásban Szofi kevésbé vesz részt, bár ő mindig magán hordja a bundáját, így egyébként se szedne fel semmi „egészséges” szint…

Egyébként úgy tűnik, neki is kezd melege lenni, kiköltözött a kanapéra G. ágyából éjszakánként.

Szofi vasárnap „Vizsla-Pikniken” volt, mint „harci törpekomondor” De ott nem volt semmi harciasság benne, B. szerint nagyon okosan, szépen ismerkedett a vizslás csoport ott megjelent tagjaival, nem úgy, mint az utcán sétálva, mikor majd’ bedönti a kerítéseket, hogy hozzáférjen a bent levő négylábúak gigájához…

Tehát Szofival csak utcán sétálni harsány mulatság.

Lucyvel jól megvagyunk, néha játszunk, amit természetesen hangosan kommentálok is, (nehogy má’ csak a fészbukon legyen mondanivalóm, ahol a hangom nem hallatszik! ) Persze az irigy inas hamar megunja messze zengő baritonomat, és „persze” Szofi idétlen ordibálását sokkal finomabban próbálja leállítani, mert – ugye – a hercegkisasszonynak is bele kell szólni a nagyok dolgába… Lucy a személyzet szerint is egészen elfogadhatóan viselkedik, bár a simikérést néha túlzásba viszi, ha még nem elég, felugorva rájuk kér repetát!

B. nemrég ért vissza a két leányzóval való sétából, először csak Lucyt akarta vinni. De amikor Szofi meglátta rajta a hámot, olyan patáliát csapott, hogy kénytelen volt hármasban nekiindulni… Megint csak én maradtam itthon, pedig a Vizsla. Piknikre is nekem lett volna jussom, de onnan a személyzet már évek óta eltiltott…

Itthon őriztem az inast és a Rezidenciát, sikerrel, mert egyikben sem esett kár… Vizslát!

 

Hol vannak az erkölcsök? Szofi az utcán ismeretlenekkel áll le bazseválni...  

Ha ÉN napozni akarok, akkor napozok!  

Azt hiszem, elég volt a fűtőkúra! 

Lucynek a meleg kövön maradt hely... 

Lucyke 

Szofi a Vizslatalálkozón ... Kémleli, vajon mi az a sötét luk? 

Szofi 

 

                                    Első séta Lucyvel ... Na és Szofi sem maradhatott ki! 
 

 

                                                                Szofi a futin