09. 08. vasárnap

Ma Bodza 416 nap után gazdisodott!

Nagyon régen, legalább két és fél éve voltunk ilyen kevesen a Rezidencián!

Nem irigylem Bodza szerencséjét, kedveltem, néha játszottam is vele, ha egyikünkre rájött az „ötperc”

Bodza 1 hónappal később érkezett, mint Drazsé, és elévülhetetlen érdemei vannak a boci Szinű kisasszony szocializálásának elindulásában. Elég egyoldalú „szerelem” volt kettőjük között, mert Bodza nem nagyon foglalkozott Drazsé ragaszkodásával, aki ennek ellenére kitartóan követte, mindig ott akart lenni a közelében, és boldogan fogadta, ha a fekete szépség egy-egy rövid „küldetéséből” visszatért… Most nyilván nem érti mi történt, hova tűnt a barátnője… Remélhetőleg hamar csillapodik a Bodza iránti vágyakozás.

A Falkám átlagéletkora hirtelen évszázadokkal vénült! Kezdünk az inashoz vénülni! De ő – Julcsi után – már nem mer bizonytalan kölyökbefogadáson gondolkodni!

Az egész Rezidencia nagyon boldog, egészségben eltöltendő hosszú éveket kíván Bodzának új családja körében!

Drazsé egyébként az utóbbi napokban a meleg ellenére is jól volt, az éjszakákat nagyjából átaludta, pont úgy viselkedett, mint mi!

Tegnap a személyzet megpróbált még egy utolsó (lehet, hogy egyben első ) fotót csinálni négyünkről, nehezen, de sikerült, mert Drazsé a bemutatott nyuszifül ellenére is nagy bizalmatlansággal viselkedik mindenféle fotómasina láttán! :Ő És Bogyó sem az a szelfizgető csaj!

Hát, ennyit így hirtelenjében! Vizslát!

 

Lehet, hogy az első, de az biztos, hogy az utolsó közös kép négyünkről... 

Szeretem a nyuszifület!  Ritka csemege nálunk... 

Bogyóka 

Bodza 

Búcsúzás... 

Úton az OTTHON felé!   (Ágnes fotója)

Bodza és új társa. Brutusz   (Ágnes fotója)

 

                                                  Már játszanak!  (Ágnes felv.)

 

09. 03. kedd

Hát, az elmúlt hét volt valami…

Nem elég, hogy már 2 hónapja apróbb megszakításokkal dől ránk a forróság, ami bent is alig elviselhető, de Drazsé a hét elején egyre nyugtalanítóbb jeleket produkált…

Szerdán aztán „tetőzött”! Már napközben látszott, hogy nincs rendben, folyamatosan lihegett, kereste a helyét, ágyra fel, ágyról le, kanapéra fel, le, aztán sorba vette a fotelokat, azokat is „beépítette” a „nagy körbe”…

Ahogy esteledett, előszedte a partvisokat, elkezdte cipelni, aztán jött a félig teli felmosó vödör, amit eltolt a folyosó közepére…

Majd a wc kefét kezdte el rágni… Ilyeneket sosem csinált, de ekkor már minden magasabb bútort kihagyott, hiszen egyre gyengült, felugrani sem volt már ereje… Közben már dülöngélt is, néha össze is csuklott, de nem volt nyugalma, bújt minden sarokba, ágy alá, bútorok közé… Fejjel ment neki mindennek… És közben persze minket se hagyott aludni…

Éjjel 2-kor az inas felébresztette B.-t, és berakták Drazsét a szállító kennelbe, majd kivitték a teraszra, hogy ott már „hűvösebb” van, talán jobban megnyugszik… Teljesen olyan volt szegényke, mint akinek az agyát támadta meg valami, G. szerint ezt már nem lehetett ráfogni arra, hogy Drazsé kevésbé bírja a meleget…

Az inasnak az is megfordult a fejében, nem fogja kihúzni reggelig… Aztán amikor fél óra múlva a Zsanették által Drazsénak hozott mobil klíma levágta az áramot, pedig be se volt kapcsolva, a babonás vénember sejtelmei csak erősödtek…

G. reggel 6 előtt kiment Drazséhoz, megsimogatta, erre ő felemelte a fejét!

Kicsit később, talán már „fehér embernek is megfelelő időpontban” felvette Zsanettal a kapcsolatot, hogy még reggel dokihoz kell juttatni Drazsét! Zsanett szerzett időpontot 9-re, és minden dolgát félretéve bejött Harkányból, és B.-vel elvitték a kókadt Drazsét a Dokinénihez. Konkrét diagnózist ő se tudott mondani, azt valószínűsítette, hogy valami szívféreg maradvány került egy agyi érbe, hiszen Drazsé pont a szívféreg kezelés közepén tart. Mindenesetre vett vért (enyhe vérszegénység), adott egy injekciót (B vitamin, gyulladáscsökkentő), és erősen imádkozzunk, hogy jobban legyen. Az injekció „csodaszurinak” bizonyult, mert hazaérve Drazsé hosszú alvás után szinte ujjá születve ébredt! Este megette a vacsoráját maradéktalanul, csóvált, mintha előző nap semmi se történt volna. G. azon aggódott, hogy másnap reggel nem tudják majd a boxba tenni, hogy elvigye B. a visszarendelésre…

De ez is simán megtörtént, Dokinéni leellenőrizte, további B vitamin szedést és étel kiegészítőt javasolt.

Drazsé „jól van”, annyira, hogy vasárnap a szívféreg kezelés elmaradt 5. spoton-ját csak egy kis Sedalin etetésével lehetett rácseppenteni. De estére már magához tért, ám az, hogy ennek mikor lesz vége, csak a feljebbvaló tudja… Mert Drazsé ma éjjel újra elkezdte a „szokásos” barangolását. Az inas megint nem alhatott, már csak azért sem, mert Bodza is csatlakozott az ébrenléthez! Amikor pedig G. kiengedte őket egy kis éjjeli körmenetre, Bodza nem volt hajlandó bejönni!

Így a kétlábú már azért se nyughatott, mert várta a kisasszony szomszédriasztó bömbölését, hogy csirájában elfojthassa!

B. nem rég a fürdőszobájában találkozott egy kisegérrel! Kitörte a frász! Azóta lelkiismeretesen etetgeti, a csapdákra rendszeresen feltűzi a soron levő finom falatot, az egérke pedig onnan majszolja le, aztán ha végzett, összecsattintja a csapdát, figyelmeztetve B.-t, hogy jöhet a következő!

Tegnap délután B.-vel és Katával egy állatorvosi rendelőt látogattam meg. A felszereléseket, a klíma működését, és a fertőtlenítő használatát ellenőriztem. Még extra simit is kaptam, így nagyjából mindennel meg voltam elégedve! Közben veszettség elleni, és kombi szurit adtak be, és elvégeztek egy szívféreg tesztet is, ami „természetesen” negatív lett… Vizslát!

 

ÉN!    

Bodza elfáradt...  

Bogyóka 

Drazsé menekül a fényképezőgéptől...