Nagyberki Zsarolta vakkantásai: március 2018

03. 14. szerda

Helyzetjelentés:
Mazsit Kata tegnap délután fél 4-kor vitte el Szentdénesre, az ottani DokiBácsihoz, egy kölyökkel együtt, akinek a szeme szorult kezelésre. Mazsi útközben kitálalta a reggel 7-kor kapott kaját, kétlábú sofőrje éppen hogy csak a táp márkáját nem tudta megállapítani… mindenesetre sikerült így üres gyomorral beállítania a műtétre. Már csak a fülpucolás, és a papírmunka volt hátra, amikor egy epilepsziás kutyust hoztak rohamok közepette, Mazsinak várni kellett. Így esett, hogy csak este ¾ 8-kor értek haza, de már saját lábon jött le a lépcsőn, felment az ágyra, és elnyugodott. Este 9-kor hányt egy kis savat, majd hajnali fél 4-kor ivott, majd kiment egy kis egészségügyi sétára. Reggelijét nem egészen ette meg, de amit elnyámmogott, reméljük benne is marad! Gallért még nem kapott, mert a sebe jelenleg egyáltalán nem érdekli. DokiBácsi tegnap a törött fogát is megnézte, szerencsére nem kell vele semmit csinálni, olyan, mint a kétlábúak betömött foga! Mivel kint csendesen esik, mindannyian pihizünk. Mazsi köszöni a drukkokat, a körülményekhez képest jól van, - reméljük így is marad, - mindenkit üdvözöl! Vizslát!

03. 12. hétfő

Juuuhhhééééééjjjjj! Itt a TAAVAAASSSSZ!
Az inas már pénteken is kiülős délidőt tartott, annál is inkább, mert Domi jött Pereccel. Ahogy réglátott kis barátnőm észlelte, hogy hárman vagyunk, földbe gyökerezett a lába, és olyan arckifejezést vágott, hogy „ő tulajdonképpen nem is ide akart jönni”… Hosszú percekig tartott, amíg kétlábújaink leimádkozták a lejáróról, és amikor végre sikerült, egyből G. ölébe pattant. Hiába, aki egész télen macskákkal enyeleg, annak megdöbbentő lehet egyszerre három „vérengző” fajtárs. Aztán persze lemerészkedett, és fenntartásokkal, de Mazsival is megismerkedett. Remélem most, hogy jönnek a melegebb, és talán napos idők, sokkal többször üdvözölhetjük.
Aznap már korán kihúztam a gyufát, mert B. reggel megkente estére a vajaskenyereket az inas számára, és amikor délben kibaktatott ebédelni, a vacsijából már semmit se látott. Gondolom szerinte én voltam a hibás, mert nem sikerült ügyesen beljebb tolni az asztalon, hogy a többiek ne érjék el, és közben az a fránya műanyag tányér is lecsúszott, amivel B. letakarta… Sajnálom, de nem ügyelhetek mindenre a személyzet helyett… hogy aztán a kenyérrel mi lett, azt nem láttam…
Szombat-vasárnap már valóban hétágra sütött a nap, a hónak se híre se hamva, már sár sincs, így a személyzet nem törődött a ki-be mászkálásunkkal. Mazsi még nem tudja használni a kutyaajtót, G. nyitva hagyta, azzal a szöveggel, hogy ő nem fog pattogni a kisasszony minden nyivákolására… Mert mondanom sem kell, ha Mazsi észreveszi, hogy egyedül kint maradt, azonnal „csenget az inasnak”. Nagy valószínűséggel ezt a szokását nem a disznóólból hozta, ahonnan Karácsonykor érkezett.
Katától kaptunk híreket Maya-Polkáról, a leányzó kihasználta az utolsó havas napokat, a hóban”úszkálás” közben „teletömődött” mindkét füle, és „sajnos” nem hallotta meg gazdija visszahívó könyörgéseit… Jól érezte magát, volt „erdőzúgás”, kicsi vadászat is, mert a fáma szerint két madárkát is előre küldött a Szivárványidon túlra, majdani vacsora gyanánt. Aztán két óra múlva „kiolvadt füléből a hó”, és hazatért gazdijával hogy este még felfalja az otthoni plüssnyulat. Szóval a látszat nem csal, van benne beagle vér!
Emlékeztek még Lédire, akit néhányatok segítségével láncról mentettünk egy pátrohai hátsó udvarból? Azóta Judit és Csabi jóvoltából igazi vizslaéletet él! A híradások szerint retttttentően okos, Gundel Károly szakácskönyvét lapozgatja, előrelátóan felkészül a húsvéti főzőcskére. délelőttönként ügyesen keresi a tévé távirányítójával a tudományos műsorokat, amiket aztán élénknek minősülő szimpóziumon tárgyal ki a szomszéd németjucikkal.
Lenyűgöző tevékenységei elismeréseként rengeteg sípolós mukit (fogyóeszköz), és egy vadiúj leopárdmintás takarót kapott, amit teljesen egyedül cipelt az ágyra, és bontott ki!
Persze a személyzet egészségére is vigyáz, sokat viszi öket a szabad levegőre! Ornitológiai tanulmányait az otthoni „lesbokor” tövéből végzi. Imponálóan eltökélt, és nem mellesleg felelősségteljes „személyzet-tartó”. Büszkék lehetünk rá!
G. ma évfordulót „tart”, őt éve, hogy egy másfél hónapos átképzésen vett részt, ahol az akkori – gyakran Borcsi elöl szökdöső – alkalmazottból, a mai – a nap 24 óráját velünk töltő – felettébb vaksi és bicebóca „mintainasá” változott. Nekem már nem volt választási lehetőségem, mert a rákövetkező évben vettem alkalmazásba.
Az inas már tegnap este is morcos volt, mert a vizslás csoportunkban utasításomra végre megpróbált a sarkára állni, és bekérte a hiányzó bemutatkozásokat… Volt, akinek ez nem tetszett, Erős Pistába mártotta az auráját, és annyira felpaprikázódott, hogy nem csak kilépett a csoportból, hanem tiltott is. Egészségére váljon!
Zárásként, Kedves Népem, meg kell, hogy emlékezzem többetek nagylelkű hozzájárulásáról, hogy lehetővé tettétek Mazsi mielőbbi ivartalanítását! Köszönöm szépen, hogy nyitva tartjátok a szíveteket, (és a pénztárcátokat)
Holnap délután 4-re kérem a drukkokat, és a pozitív energiák árasztását, akkor lesz a műtét! Vizslát!