12. 24,. szombat

Kedves Népemnek, a Hercegnőség minden két-, és négylábú alattvalójának áldott, békés Karácsonyt kívánok a Rezidencia lakói nevében !

Zsaci Hercegnő s.k.

12. 20. kedd

Isten éltessen Lui még sokáig, erőben, egészségben! Boldog születésnapot kíván a Rezidencia!

Kívánjuk, hogy még évekig vidáman jelölgesd a nádkerítést B. örömére, és az inas idegein is hasonló ideig táncolj a takarók kétpercenkénti összefötrésével…

 

2015. novemberében, amikor ideérkezett... filigránan, kíváncsian... 

A 8 éves bölcs háremőr...   

12. 14. szerda

Hideg van! Eddig esett az eső, és hideg volt, tegnap kisütött a nap, de csalódásunkra még hidegebb lett!

Ami állandó, az a HIDEG!!!

Nem is maradunk kint sokáig, csak amíg „dolgaink” vannak… Igaz, G. se hajlandó hosszabb időre kijönni velünk… Inkább bent szundizunk. Néha Luira rájön az „ötperc”, de azt még ki lehet bírni.

Az inas azzal biztat, hogy egy hét múlva újra elkezd hosszabbodni a világosság a sötétség rovására, és akkor „nemsokára” (pár hónap) újra meleg lesz! Talán el se hisszük, G. szokott nagyokat lódítani, még többször „ugye megmondtam!” felkiáltással bizonygatja csalhatatlanságát…

Ennyit mára, nincs miről diktálnom! Nem vesztünk el! Vizslát!

 

Akkor se ülök közelebb Luihoz, és nem is nézek oda!  Pukkadj meg! 

Ne röhögj, eressz be!!! Nem látod, hogy csak Bella van bundában? Megfagyunk!!!

11. 20. vasárnap

Bella visszajött... !

A remélt "Végleges Gazdik" legjóindulatúbb hozzáállása ellenére az "őshonos" négylábúak némelyiké nem fogadta be Bellát, ezért alig 1 hónap reménykedés után Bella újra GAZDIKERESŐ lett!

Tehát a Rezidencia "téli telt házzal" üzemel...

Kérlek, osszátok meg Bella eredeti gazdikereső posztját:

https://www.facebook.com/katalin.fertaly/posts/pfbid0hebxsBdguxL6G8Jzg9sFurK5BSUDEhNFQvy16wb16gQ5A56yWLSMThxitbuPeWYbl

Köszönjük!

 

11. 16. szerda

Koki

Tegnapelőtt délután csörgött az inas masinája. Kata volt, hogy vállaljunk be egy 14 éves, emlődaganatos, ivaros szukát, mert a „gazdik” másnap külföldre utaznak, és az ebtársat altatni akarják… De! A „gazdi” most (hétfőn) el tudná hozni Nagykanizsáról…

G. az első pillanatban köpni-nyelni nem tudott, de aztán bevállalta néhány napra, azzal a kikötéssel, hogy Kata keres neki helyet… mert a Rezidencia nincs berendezkedve hospice szolgáltatásokra…

Este negyed nyolcig kellett várni, míg a tulaj befutott Kokival. Jött Kata is, aki szintén akkor látta először a kis öreglányt.

Még elkeserítőbb volt, mint elképzelték! 

Már a folyosóra is alig lehetett a 4 lábán becibálni, de a tulaj azt mondta: „biztos el van fáradva és stresszel egy kicsit”. Mindenesetre ölbe kapta, és lehozta a teraszra, ahol mi is körbeszimatolhattuk. Nem csinált semmit, ült, gubbasztott… Hamar meguntuk az „ismerkedést”, és inkább Katának örültünk. Aztán a tulaj ismét ölbe kapta, behozta, és letette a szobában a földre, egy szivacsra. Ez este háromnegyed nyolc körül volt, majd Kata és a tulaj elment. Az inas eddig türtőztette magát, de ettől kezdve forrt benne az indulat… Ugye Koki 14 éves… chip nincs benne… oltásai nincsenek… Amikor G. megkérdezte a tulajt, hogy az emlődaganatot miért nem kezelték, az a válasz jött a trágyalelkűtől, hogy 4 éve látta egy állatorvos (!), és azt mondta, nem kell vele foglalkozni… Persze féreg és bolha/kullancsirtót se kapott eddig… Ha ezt előbb tudom, és látom, hogy G. nem vágja pofán ezt a férget, én bizony leharapom, ami a lába közt van!

Mivel Koki továbbra sem mozdult a szivacsról, mi végeztük az esti rituálét, majd lefeküdtünk. Éjjel az inas egyszer kétszer ránézett, reggel hétkor keltünk, de Kokin nem látszott sok életjel. Kata irt, hogy szerdán már el tudja helyezni az öreglányt, az inas meg visszairt neki: „ha megéri a szerdát”…

Délelőtt 10 körül lábra állt, és az inas pórázzal „kierőltette” a teraszra, ahol önállóan tett pár 10 lépést, majd visszakerült a szivacsra anélkül, hogy valami érdemlegeset csinált volna…

Kata még délelőtt elvitte gyorsan egy röntgenre, hátha áttétjei vannak, és akkor felesleges tovább kínlódnia szegénynek…

Mikor visszaértek, megtudtuk, hogy szó sincs emlődaganatról, lágyéksérve van Kokinak…

Persze eddig Kata is ölben hurcolászta, most mikor visszaértek, Koki elkezdet pisilni Kata gyorsan kiengedte az udvarra, ahol elég összeszedetten sétálgatott egy kicsit, mindvégig behúzott farokkal… Aztán B. visszahozta, és újra hosszú időre elfoglalta a szivacsát…

Este evett, majd ma reggelig újra a szivacs volt a mozgástere. Reggel B. ismét kierőszakolta a pórázzal a konyhába enni, de miután a személyzet látta, hogy a járólapon Koki nagyon bizonytalanul mozog, végül a teraszon kapta meg a kaját, inni nem ivott, pedig a vizestál mellette volt. G. szerint esetleg soha nem volt vizestálja, a folyadékot talán a kajájára öntve kapta…

Kaja után önállóan lement az udvarra, körbejárta, még kocogott is, nagyon úgy néz ki, ott van elemében. Elvégezte az elvégzendőket is, aztán pórázzal, de jóval kevesebb ellenállással visszajött a szivacsára…

Most este jött Kata, és zuhogó esőben, frissen műtött kézzel elindult vele! Reméljük épségben oda is ér, és vissza, Kokinak pedig még lesz ideje a befogadójánál helyrezökkent lélekkel végre olyan életet élni, amilyent eddig is megérdemelt volna! Ég veled kicsi Koki, légy boldog!

Vizslát!

https://www.facebook.com/katalin.fertaly/posts/pfbid0sYU4Q1Xm1qEyuU7QRgVQ7yv1UzrBbrYU5mZRorHzamWL8kRQ85sKrE6wprTWLbJcl

 

Koki a dokinál... 

Koki a szivacsán, az egyetlen helyen, ahol biztonságban érezte magát...   

 

11. 13. vasárnap

 

Tényleg itt a november… Már több mint egy hete, hogy legutóbb egy fél napot kint tudtunk henteregni a napsütésben, azóta talán kétszer 1-1 nyugodt, élvezhető félóránk akadt…

Egyébként köd, hideg, eső… Hol van már a tavasz???

G. se jön ki velünk, így mi is igyekszünk bemenekülni folyó-, és egyéb ügyeink elvégzése után a melegebbre… mert végre befűtöttek! No, nem viszik túlzásba, de legalább nem vacogunk.

A héten az inas el kezdte dörmögni „csak úgy maga elé”, hogy a „Rádió” azt mondta: „Aki Márton napon libát nem eszik, az egész évben éhezik!” Márpedig ő még életében nem evett libát! (Igaz, éhezni se éhezett…)

B. hallgatta egy darabig, aztán szólt, hogy vett libacombot, de ha az inas nem fejezi be a célozgatást, nem kap belőle! Ez a mondat felajzott bennünket is! Húúú, 5 libacomb, jut mindenkinek, és szerencsés esetben még az inasét is szétoszthatjuk! Szóval vártuk nagyon a pénteket, a Márton napot! Nagy volt a csalódás, amikor a hűtőből csak két nyamvadt comb került elő, amiket B. ínycsiklandozóra el is készített, de nekünk csak a szimatolás, és 1-1 körömnyi fecni jutott! … Az inas is megkapta tálalásnál: „Nem kell mindet egyszerre megenni!” Mondtam G.-nek, ha éhes maradt, szeretettel meghívjuk egy kis kutyatáp repetára, de ezt köszönettel visszautasította…

Ma reggel félórával korábban, Bogyó nyüszögésére ébredtünk. Bogyó minden óhaját nyüszögéssel közli a személyzettel. Mi csendben figyeltünk, míg az inas kikászálódott az ágyából, és kiengedte Bogyót „dolgozni”. Amikor visszajött, újabb nyüszögés, mellyel közölte, hogy nem az éjjeli alvóhelyére, hanem a szabad fotelbe akar menni, és ehhez az inas kíséretére van szüksége… G. mindent megtesz neki, de B. is túlzott türelemmel pátyolgatja! Az ujjai köré csavarta a személyzetet!!!

Neki például nem akkor kell enni, amikor „idő” van! Próbálnánk mi nem akkor enni! Igaz, mi mindig éhesek vagyunk!

Bezzeg Bogyóka! Ha válogatott szép szavakkal sikerül a személyzetnek kicsábítania a konyhába, és elérakják a kaját, a kis bicebóca első pillanatban megdöbbenve szemlézi, majd a pultra, és a személyzetre bámul felváltva vagy háromszor, mikor észleli, hogy nem történik semmi érdemleges, megbántva hátat fordít az ételnek, és kinyüszögi magát a konyhából! … Ez az első felvonás… A második pedig az, hogy 10 perc múlva visszaballag, látható „undorral” nekiáll enni, miután csak egy kis rizst hagyva befalta, a pultra bámul. Ez azt jelzi, hogy repetázni akar! Megkapja a marék repetát, majd még egyszer kiköveteli! A másodikat is befalva, teli hassal távozik…. Ezt próbálnánk mi megcsinálni a személyzettel! Biztos, hogy az nap már nem kellene a tálcsörgésre figyelnünk!

Mi ez, ha nem orbitális „kettős mérce”!!! És ezt nem mondják be a hírek félóránként… Vizslát!

 

Novemberi elvermelés...  

Néha még lehet napozni!  

De nem férek rá erre a bolhányi szivacsra!!! 

Roppant udvariasak vagyunk!  Az öregasszonynak átengedtük a szivacsot...  

Bogyó inkább egyedül szeret napozni... 

A fele kakitermés... Idén Lui nem törődött vele! 

Az inas adagja... De: "Nem kell egyszerre mindent megenni (Ahhoz túl drága volt!)"   

Bella  Talán már az "őshonos" négylábúak is elfogadják, és szépen bele tud illeszkedni az új gazdi falkájába... 

 

Tavaly nyári védencünk Sanyika, aki most már az előkelőbb "Szasa" nevet viseli, szemmel láthatóan meg van elégedve a sorsával!