2024. január 27., szombat

 

01. 27. szombat 
 
Néhány mondat az év elejéről… (A mondat az, amit használnak a kétlábúak, de nem tudják meghatározni, mi is az… Én egy vakkantással elintézném, de G.-nek több időbe telik…) Szóval… Zsaci elmenetelekor kicsit nem éreztem magam „komfortosan”…
Szuttyogtam a kajával, talán hánytam is, és többször kimentem éjszaka… Az inas kérdezte B.-t, hogy nem kell-e orvoshoz mennünk, Zsacinál is „így kezdődött”…
B. azonnal letorkolta, hogy „ne fesse a falra a „Zördögöt!”
Nojcsi szerint stressz, a Hercegnő elvesztése miatt, mindenesetre már jól vagyok, vidám vagyok, mint a tavaszt érző cinege! 🙂
A tavasz ugyan még sehol a láthatáron, nemrég is hó esett, amit az ifjúság (Bodza és Drazsé) nagyon élvezett, eszetlenül rohangáltak abban a hideg fehérségben, ami lassacskán sárrá alakult…
Mi Bogyóval mindenesetre csak a dolgunkat végezni mentünk ki ebben a dermesztőben! 😛
A minap reggel itt hagyott bennünket a személyzet! G.-nek kellett kontrollra menni… Becsületesen hagyta, hogy megcsapolják, ám a doktorprofesszort már nem várta meg, azt mondta, hogy amikor időpontja volt, akkor is három órát várt, most meg még időpont sem volt, a doktorprofesszor még sehol, pedig tömegével vártak rá… majd megküldik levélben az instrukciót, ahogy a múltkor, legfeljebb odaírják, hogy nem várta meg a „vizsgálatot”…
Na bumm… Meggyógyítani úgy sem tudják, itthon pedig 4 „gyerek” vár rá… B. nem ellenkezett, így nagy örömünkre már másfél óra múlva itthon voltak! 🙂
Újabban Drazsé és Bodza Zrínyit alakit, amikor kirohannak!
Legalábbis az inas azt mondja, hogy ekkora üvöltözéstől még egy nagyobb török sereg is visszariadna az első pillanatokban… Törökök nincsenek, de szomszédok vannak… és nem süketek… Ezért, amikor hajnali ötkor G. ajtót nyit a követelőző párosnak, enyhe gyomorgörcse támad… Mert első dolguk az üvöltözés! Ezt eddig nem csinálták, egymást hergelik, Bodza a szomszéd felé éhes oroszlánként üvöltözik a kiszakított nádszövet kerítésen átordítva, Drazsé meg „csak úgy”… Mindenesetre be lett ígérve nekik Szeder „ugatás gátló” nyakörve!
(Csak Szeder üvöltözött folyamatosan a Rezidencián eddig megforduló több mint ötven ideiglenesből…)
Drazsé ivási szokását említeném még… a folyosón van az ivóhelyünk… Ez egy magas peremű gumitálcára tett tálból, és egy önitatóból áll. 99%-ban mindkét edény tele van… Drazsé viszont elsősorban a gumitálcából hajlandó inni, ahol - mióta Zsaci nincs köztünk - nem mindig található víz… Drazsé itatásáról Bogyó szokott gondoskodni, aki a hosszú és megfontolt lefetyelés közben arról is szokott gondoskodni, hogy kellő mennyiségű víz kerüljön a tálcába (és mellé is, de hát többek közt azért tartjuk B.-t, hogy az ilyesmit feltörölje… 😃 )
B. egyébként tegnap esett át az újabb sikeres szemműtéten, az inas szerint hamarosan úgy fog látni, mint a sas, és már mitfahrert sem kell vinnie magával, hogy a közlekedési táblákat valaki lássa is! 😃 😃 😃 Vizslát!
 
Az ifjúság élvezi a havat... 🙂

Zsaci innen ment el... Én is itt szeretek pihizni... ❤

Bogyóka ❤

 

2024. január 15., hétfő

 

01. 15. hétfő
 
Újra én jelentkezem, Lui, a Jószágigazgató… Többet nem emlegetem feleslegesen, remélem, megszokjátok…
Mivel nem történt semmi aktuális, említésre méltó, elmesélem, mit jelent nálunk a „Bogyóidő”…
Bogyóidő nálunk napjában 2x, 3x, 4x, esetleg 5x, vagy szélsőséges esetben 6x fordul elő…
Talán tudjátok, hogy Bogyó nem hajlandó akkor enni, amikor mi eszünk… ő már „vénasszony” 🙂, neki engedélyezett az egyéni „napirend”…
Nos, Bogyó csak az esti „utolsó kivonulást” köteles betartani, egyébként saját maga garázdálkodik az idejével!
Amikor mi, és a személyzet befejezi az étkezést, és bevonulunk pihenni, Bogyó megvárja, amíg B. is végez a konyhában, és akkor nekicihelődik, felkászálódik, és elindul enni… De ez sem megy egyszerűen… 😛 Ilyenkor G. elkiáltja magát, hogy „Bogyóidő!”, és ha még B. a konyhában van, az inas csak röhög a bajsza és a szakálla között… Ám délelőttönként az esetek 90 %-ában csak olyan önmagát biztató kiáltás ez, tehát G. feltápászkodik, és „szoros követéssel” kísérgetni kezdi Bogyót, aki egyáltalán nem kapkodja el a teendőit. Először inni kezd… hosszan, megfontoltan… aztán gondolkodik, mihez is kezdjen… majd - általában, de nem mindig – az ajtóhoz sétál, hogy „valaki” engedje ki… A „valaki” kiengedi, majd kisvártatva vissza, nehogy a „vénasszonynak” sokat kelljen várni a hidegben…
Bogyó beérve gondolkodni kezd, mit is kellene tenni… elindul befelé… G. erre erélyesen felszólítja, hogy menjen enni a konyhába… Bogyónak a második-harmadik felszólításra leesik, hogy tulajdonképpen ő azért kelt fel, mert éhes… Beballag a konyhába, és mérsékelt érdeklődéssel megtekinti a tálját a kiporciózott adaggal. Amennyiben nincs a tápon egy teáskanálnyi feltét a Drazsé adományából elcsent konzervből, pár percnyi töprengés után undorral sarkon fordul, és a konyhaajtóhoz cammog, (mivel az ajtó ilyenkor csukva van Bogyó evészetének megadva az áhítatot), reklamálóan néz a jelen lévő kétlábúra, hogy ő ezt az ellátást nem tartja Michelin csillagosnak, inkább visszamegy aludni…
Negyed-, vagy félóra múlva újra megpróbálja… Akkor már a bizonytalan személyzet friss feltétet kanalazott a tápra, és reménykedve várja, hogy a nagyságos vénasszony elfogadja a menüt, ami általában G. ráimádkozásával – olyan szépeket mond, mint ifjúkorában a lányoknak, - meg is történik… 😃
Nos, ilyenkor is 3 variáció lehetséges…
1. Bogyó lenyalja a konzervet és visszamegy aludni…
2. Bogyó megeszi az adagját, megvárja, míg a táljába repeta kerül, majd odaszagol, és otthagyja…
3. Megeszi a repetát is, feltét nélkül! 😃
A 3 variáció egyenlő eséllyel van porondon, így G. akár fogadásokat is köthetne előtte…
Persze Bogyóka ezen kívül is mozog, kijár dolgozni” az udvarra, inni megy, ha látja, hogy süt a nap, elindul a teraszra napozni, de mihelyt rögzíti, hogy még tél van és hideg, azonnal visszafordul, és visszakapaszkodik a nappali fotelba… Ezen kívül már csak akkor mozog, ha simogatáshiánya van. Ekkor az inashoz dörgölőzik, majd kérésére felkapaszkodik az ágyra, ahonnan előzőleg G. mindenkit leparancsolt, majd a mellé heverő kétlábú hóna alá bújva szundít egy félórácskát…
Ennyit Bogyó téli napjairól… Vizslát!
 
Tervezünk... Nekem meg van a bérelt helyem, de a túloldalon néha tömörülés van! 😃 Egy cseppet se érdekel! 😛

Bogyó megvizslatja a menüt... 🙂

Ez most kedvemre való volt!" 🙂 ❤

 

2024. január 6., szombat

 

01. 06, szombat
 
Utóirat a tegnapihoz…
Nem megy ez még nekem döccenők nélkül…
Kihagytam a második legfontosabbat! Éva nem csak meglátogatott bennünket, hanem egy csomó jutifalatot is hozott! Nyilván csak nekem, hiszen a többieket nem is ismerte… Szóval kaptam egy rakás jutifalatot, amire a személyzet azonnal lecsapott, és eldugta előlem! Úgy látszik, még nem rögzült bennük, hogy ÉN vagyok itt a kormányzó!!!!! De majd teszek róla, hogy észben tartsák!
Köszönöm Éva! 😍 Gyere máskor is! 😍 Vizslát!
 



Évával! 🙂 ❤ ... és jön Bogyóka... ❤

A rengeteg jutifali!!! ❤ ❤ ❤

Én igy szeretem kipihenni a felelősség fáradalmait ! 😃 😍

2024. január 5., péntek

 


01. 05. péntek
Üdvözlök Mindenkit! Lui vagyok, akit eddig a Rezidencia Főeunuchjaként Ismerhettetek… Igen, Lui, magyarul Lajos… Bármilyen meglepő, nevemet nem Kossuth apátok iránti tiszteletből kaptam, ám egy hasonlóság mégis van köztünk! Ő kormányzó volt egy időben, én pedig szintén kormányzóvá neveztem ki magam a tegnapi nappal Vagyis Jószágkormányzó(!) lettem!!! Mert pásztor nélkül szétszéled a nyáj, csikós nélkül zabba mennek a lovak…
Zsaci eltűnt, és az az érzésem, hogy már nem is jön vissza… Legutóbb egy lepedőben összegömbölyödve szagolgattuk, de valahogy furcsa volt…
Jószágkormányzóként a Rezidencia összes jószága a felügyeletem alá tartozik! A kétlábúak és a négylábúak is! A hatlábúakat csak megpróbálom elkapni, bár amikor közülük a csíkosakat hajkurászom, a vén inas rám szokott szólni, hogy ennek nem lesz jó vége…. Ezért óvatosságból, akik erősen zümmögnek, azokat el szoktam kerülni…
Azt már most megígérhetem, hogy nem leszek olyan empatikus, mindenkit kedvelő, mint a Hercegnő volt…
A kanokat például utálom! A golyósakat és a golyótlanokat is! Legfeljebb a kölyköket viselem el közülük, velük még játszottam is, ha hébe-hóba idevetődtek! Fegyelmet tartok, ezért minden itt dekkoló ideiglenessel egyszer legalább összeakad a bajszunk! A csajokkal is! Nekik is be kell tartani a szabályaimat! Legfőbb szabály, hogy a személyzet étkezésénél a konyhaasztal alatti terület másnak tabu! TABU! Ha valamelyikük akár csak egy pillantást vet is arrafelé, magára vessen! De ezt gyorsan megtanulják! A másik, amikor este G.-vel tévézünk, a bérelt helyem a kanapén az inas jobb oldalánál van, ott könnyen rá tudom hajtani a buksimat a combjára… A túloldal Zsacié volt, de most már bárki elfoglalhatja azt, bár még dörmögök egy kicsit emiatt…
Legkedvesebb szokásom az ágy-, és foteltakarók villámgyors összepakolása! 😃 Pillanatok alatt össze tudok kaparni, túrni bármilyen mennyiségű takarót, aztán ráfekszem, és jól érzem magam! Ilyenkor a vén inas kajabálni szokott, lezavar onnan, ahol a kupacban heverészek, megigazítja a takarót, majd visszaenged…
Jó, nem nagyon törődöm ezzel a kajabálással, elnézem neki…
Egy Nagykutyának is lehet néhány gyengéje, én pedig elég Nagykutya vagyok! 🙂 (A nasit is szeretem! 😃 )
Hogy rátérjek a Rezidencia dolgaira… A pár nappal ezelőtti durrogásos őrületet sikeresen átvészeltük.
Igaz, este fél 8-kor már nem akartunk kimenni a kétlábúak őrjöngése miatt, de bent, felhangosított tévénél, majd rádiónál meglehetősen jól bírtuk. Aztán az éj közepén elszabadult a kinti pokol, G.-nek fel kellett kelnie a saját ágyából, és lefeküdt a nappali helyünkre, ahol mi köré telepedhettünk, és hozzá bújva töltöttük a következő órát…
Hajnali háromnegyed 2-kor annyira elcsendesült kint, hogy elvégezhettük folyó ügyeinket, és végre a helyünkre mehettünk aludni!
Ma váratlanul beállított Éva, akit ezer éve nem láttunk!: Ö volt az, aki el akart lopni engem annak idején a tesóm mellé! 😃 G. nem adott, erre befogadta a tesóm - Csoki - mellé Zsaci tesóját, Borcsát! Megígérte, ezután többször meglátogat bennünket!
Én nagyon rendesen viselkedtem, nem téptem ketté Bodzát, amiért mindig odapofátlankodott… (Mennyit számít a magas tisztséggel járó felelősség… 😃 😃 😃 Vizslát!
 
Én, Lui, a Jószágkormányzó! 🙂

 
Egy elmarad fotó... Bodza az ivartalanítás után. 🙂


Bodza már jól van, el is felejtette a műtétet! 🙂

Bodza és Bogyó napozik 🙂

Drazsé ❤

Ilyen se volt eddig... Én a két lelenccel egy ágyon! 😮 ❤

Négyen maradtunk... Én, Drazsé, Bodza, és a szivacson Bogyó... ❤

Évával 😍 ... és a kis puncsos odapofátlankodott... 😃