07. 31. kedd

 
Nyaraltunk… B. szerda éjjel elutazott, hát mi is nyaraltunk! :)
1. nap: Reggel időben ébredtünk, G. vezetésével kiballagtunk az udvarra, majd az inas még kómásan, semerre se nézve, megcsinálta a reggelinket. A szokott helyen kaptuk, én a konyhában, Lui a konyha előtti folyosón, az aprónép pedig a teraszon… 
G. ki is ült ellenőrizni őket, megesznek e mindent… Szuttyogtak, mint rendesen… nagyon szuttyogtak!
Az inas egyszercsak benti tányércsörgésre lett figyelmes… mivel ez nem tartozott az étkezésünk megszokott neszei közé, feltápászkodott, és megütközéssel vette tudomásul, hogy a B. által odakészített reggelije eltűnt… sőt, még a szintén odakészített ebédje is! (A tányér a szakszerű elmosogatás közben csörrenhetett meg) Mivel hirtelen egyikünket sem tudta teljes biztonsággal meggyanúsítani, csak egy halk robbanást észleltem, majd a kitörni készülő Krakataut, ami már egyszer elvitte a fél világot… Na, a kitörést nem vártam meg, elsunnyogtam a helyemre, annál is inkább, mert a gyorsan belapátolt táp-lekvároskenyér-nokedlispörkölt hármasa némi lepihenést igényelt… már ha én ettem meg egyáltalán…! De ugye, magamra nem vagyok köteles vallani, igy G.-t kétségek közt hagytam, mindenesetre egész délelőtt fasírtban voltam vele, hiszen alaptalanul gyanúsítgatott! (És annak a képzeletbeli fasírtnak jobb helyet is találtam volna, ha valódivá lényegül…)
Délelőtt jött J., akit a néhány perces „üdvözlőtombolás” után békén hagytunk, így órákig beszélgetett az inassal, amit én elég uncsinak találtam, néha bementem pihengetni a hűvösre, mert mondanom sem kell, kint ücsörögtek az egyre melegedőbb teraszon…
A közös csendespihiről is lemondtam, csak késő délután éreztem biztonságosnak az addig fortyogó inas megközelítését… Mintha mi tehettünk volna arról, hogy a kaja reggel oda volt téve az asztal szélére… joggal hihettük, hogy a személyzet kedves meglepetése a tálalás…
A 2. nap reggelén rezignáltan vettem tudomásul, hogy sehol semmi apró figyelmesség, amivel G. legalább a nyaralás illúzióját próbálná kelteni, maradt a megszokott rágnivaló, a maréknyi mag… előző nap jobb volt…
Délben T. érkezett, aki allergiás ránk, - vagy csak a szőrünkre – rövid úton be is zárkóztak az emeleti tiltott szobába, csak messziről tettünk valami üdvözlési kísérletfélét, amit minden valamirevaló vizsla szégyellt volna… Esőt is hozott magával, a délután nagy részét így bent heverészve töltöttük.
A nyaralásunk 3. napján Nojcsi jött, na, őt legalább jól megüdvözölhettük, amit meg is érdemelt, mert rántotthús/rántottsajt volt a belépője! Naná, hogy bejöhetett! Aztán „csodálkozott”, hogy összemásztuk az esetleges elrejtett maradékért… de csak az inas kapott tőle további ajándékokat… mintha a személyzet születésnapja hetekre szóló hacacárét jelentene…
Amikor később kirekesztődtünk a forró teraszra, (jó, nem volt még olyan hőség, mint másnap), kénytelen voltam néhány gyönyörű áriával a szomszédság tudomására hozni, hogy nálunk éppen „birkanyírás” folyik. Szerencsére hamar visszakaptuk Töpisnéninket, és tovább folytathattuk rajta a sminkelést és frizuraigazítást.
Vasárnap már nem történt semmi, csak dőlt a meleg, és este B. is megérkezett. Nem lehetett panasz ránk, mert este 9-kor dörgő ugatással fogadtuk, hiszen a négy nap alatt elszoktunk attól, hogy a bejáratnál az inason kívül zörögjön valaki. Szóval őriztük a Rezidenciát!
Az általános üvöltözés. és a későbbi ugra-bugra megtette a hatását, alig akartunk elaludni…
Azóta nem történt semmi említésre alkalmas… csak a döglesztő meleg reggeltől estig… Bár G. figyelmeztetett, hogy ez a hőség semmi ahhoz képest, amit tavaly kibírtunk, hát ne rinyáljunk feleslegesen… Lehet, hogy igaza van, de így is akkora a forróság, hogy Lui a napközbeni gyíkászását is szünetelteti… Tegnap és ma már fél hatkor reggel kiballagtunk, hogy egy kis friss levegőt szívjunk, jó lett volna játszani is, de olyan korán a könyörtelen inas egy pisszenést sem tűr… mégis lecserélem! Vizslát!

Szuttyognak 

Senki se akar velem játszani???

 

ÉN!

Lui... :-)

A törpék és az inas...

Szelfi Nojcsival

 

07. 24. kedd
 
Csütörtökön ismét itt voltak Perecék, az ideiglenes szekció hangos ovációval fogadta kisbarátnémat, aztán sebesen, halkan behúzódtak a fal mellé/szék alá, és nem sokszor jöttek már elő… G. azt mondta, „lassan oldódnak”… hááát, elég lassan… mint egy sánta csigának, olyan az előrenyomulásuk ebben a témában…
Pedig én próbálok játékot kezdeményezni, néha úgy néz ki, Bogi benne is lenne, de aztán hirtelen meggondolva magát, spurizik az inas széke alá!
Ez a szék… pénteken, egy nappal a vén inas további vénülésének megünneplése előtt, majdnem be kellett jelentenem, - tragikus hirtelenséggel – hogy új személyzetet keresek! Ugyanis kora délután, amikor a csendespihi után testületileg kiballagtunk, A G. széke fölötti cserepes gaz fejest ugrott a mélybe, és mivel hiába kereste a szokott helyen az inas fejét, a párnán vetett cigánykereket, és a földön landolt tartóstul…
G. rögtön tudta, hogy B. késleltetett merénylettel akarta eltenni láb alól, hiszen több mint egy hete ő öntözte meg az elvetemült kamikazét, és állította be a kampósszöget ilyen firnyákosan! B. hamarosan meg is érkezett, de meglepően jól álcázta csalódottságát, hogy még életben találja a személyzet másik tagját! 
Egyébként Lui is ott szokott dekkolni, ha a szék szabad, tehát a merénylet tulajdonképpeni célzottjának kiderítése későbbi kínvallatásokat tesz szükségessé… 
Mivel az inas megúszta, másnap mégis meg kellett tartani az esedékes szülinapját… Na, nem volt egy nagy durranás, kb. mintha egy, a múlt század közepén elsütött kapszlis pisztoly hallatszott volna idáig… Délután a személyzet tesójának családja érkezett, az unokaöccsök egy sk. készített műkutyával is meglepték az ünnepeltet, ezt később én is megnézhettem… Igaz, hogy ötletes, kreatív, de játszani még annyira sem lehet vele, mint az ideiglenesen a rezidencián tartózkodó aprónéppel… Szétcincálásra jó lenne, de ezen ötletem hangoztatását későbbre tartogatom, kímélve G. neuronjait.
Tegnap egész nap esős, őszi idő volt, B. biztos élvezte a sporttábort Orfűn…
Ma már ragyogó napsütést hozott Magor és Maya, meglepetésemre látogatták meg a Rezidenciát. Magor rögtön közelebbről megvizslatta a tavacskámat, de első szóra kijött… többször is! =D Korához képest nagyon nyugodt, fegyelmezett vizslafi, az inas itt is akarta tartani, de ebbe Maya valahogy nem ment bele… A törpéink is előmerészkedtek, nem féltek a vendégektől. Sajnos hamar itt hagytak bennünket, így délután csak a szieszta maradt, nemsokára vacsizunk, (az idisek is megeszik már a magokat), aztán még egy kis játék, és jöhet a szunya! A mai napot szépen keretbe foglalta valamelyik törpénk, mert reggel B. papucsait találta meg az inas az ágyán, most meg az egyik sportcipőjét halászta el egyikük, és nem bíbelődött a cipőfűzővel, rövidmetéltté aprította… Vizslát!

                                                        Akkoris játszani fogsz velem!!! 

Az unokaöccsök ajándéka az inasnak!

Hát, te ki vagy???

Én nálad is szebb vagyok!

Maya és Magor

Egy kis Magorkényeztetés... :-)

Törpe-szieszta...

Adod már azt a nasit...?!?

07. 16. hétfő
 
A múlt hét közepén Perecék voltak itt ismét, a törpefrakció hangos „éljenzéssel” fogadta őket, kisbarátnőm javára legyen vakkantva, csak kicsit borzolt, aztán napirendre tért felettük… („alattuk” elég nehéz lett volna bármire is térni… =D )
Nem sokat játszottunk, de egy kicsit elűzte az unalmat.
Luit újabban már-már az egekbe röpíti a gyíkászás iránti szenvedélye… Felfedezte, hogy a terasz fölötti átlátszó műanyag tetőn nem csak a madarak lopkodják a fügét, de a gyíkok is ott tornáznak majdnem teljes biztonságban. Ugyanis jaj nekik, ha leesnek! Ha Luin múlna, szemmelveréssel már mindegyiket leszólította volna, de hát nem varázsló, csak a teraszon tombol, ha nagyobb a mozgás, a székre pattanva, asztalra állva várja a sült galambot… illetve a „sült” gyíkot…
G. mostanában a törpék titokzatos csatája miatt idegeli magát, már hogy eddig még nem sikerült videóra kapnia a Bogi-Boni páros birkózását…
Mikor meghallja a rettenetes morranásokat, gépet felkapva igyekszik a másik szobába, villanyt kapcsol, gépet élesít, aztán maga előtt látja az egymás mellett vigyorogva hasaló két törpét! Mert ők csak suttyomban birkóznak egymással! 
Így a „Titánok harca” című rövidfilm rendezői változatának bemutatása még odébb van! =D
Tegnap végre nem volt unalom! Piknikelni mentünk!
A személyzet úgy gondolta, hogy a törpék itthon maradnak, „őrzik a házat”. Az inas szerint ez kisebb megrázkódtatás nekik, minthogy a strandon G. ölébe kucorodva rettegjék át azt a három órát…. Mert még velem se békültek meg annyira, hogy elengedjék magukat, ha játszani szeretnék valamelyikükkel. Bogi ugyan próbálkozott már elkapni a lábamat, de ha hozzáfordulok, rögtön hanyatt veti magát, és azt se szereti, ha a nyakát fogom finoman… Ezért ezt az inas se szereti, így megállítja a kezdődő hancúrt, pedig én igazán nem bántanám, még nyüszögök is neki…
Ezúttal Perec és Domi is velünk jött, aránylag hamar bepréselődtünk a batárba… persze az inas köztünk ült, sajnos egy idő után már nem tudtuk összébb préselni, hiába a nagyobb szekér, ez így mégsem kényelmes. Legközelebb hátrapakoltatjuk a csomagtartóba! Jó volt odaérve kiszállni, élveztük, ahogy Domi próbál utolérni bennünket…
A strand elején már Bolygóék fogadtak, de mi egészen hátravonultunk a megszaporodott Bakonyai Falkával együtt, akik már hatan cikáztak körülöttünk. 
Később megérkezett Nádja és Csenge is, így annak ellenére, hogy G. nagyobb létszámra számit ott, tizenketten voltunk a csoportból. A strand tele volt fajtársakkal, nem unatkoztunk. A személyzet sem, egészen addig éberen leste a mozgásunkat, míg meg nem nyugodott, hogy ezúttal Lui is rendesen viselkedik. Én szokás szerint csak hasig gázoltam a vízbe, mit lehessen tudni mekkora cápa feni rám az álkapcsát… A többiek jóval óvatlanabbak voltak, ki a vízből, be a vízbe, nagyon élvezték a pocsálást. Csenge komolyan úszott, a kis Magor is sikerrel próbálkozott, neki egyébként is meggyűlt a baja a szomszédos csivava falkával… Átment hozzájuk játszani, és az egyikük elengedett automata póráza beleakadt a lábába, ezen megijedve elég gyorsan húzta magával a póráz végén sipítozó zsebterminátort. Hamar megszabadították a vizslafit a madzagtól, de ő még hosszasan méltatlankodott… nem csodálom…
Talán Lui volt az egyedüli, akinek végig száraz maradt a tappancsa, ő inkább a szárazföldi rohangászásból vette ki a részét. Ezen a pikniken Töpisnénink igazoltan hiányzott, Csengéék virslije mentett meg bennünket az éhhaláltól!
A kétlábúaknak fagyit hoztak, a Rezidencia uralkodói, és a személyzet is köszöni!
Amikor elkezdtünk hazafelé készülődni, a kitett nagy tv-n már ment a vb döntő, de ez az inasomat már kevésbé érdekli, nem ragadtunk le szerencsére, siettünk haza vacsizni! Na meg várt minket a két apróság is! 
Alighanem tényleg a házat őrizték, jobban vakkantva a bejárati ajtót, ahol kimentük. Mindenesetre Bogi remegett örömében, ahogy G. ölébe felkecmergett… Hogy nem szégyelli magát, így kimutatni a boldogságát a vén inasom felé!
Gyorsan vacsiztunk, aztán hirtelen ránk tört a fáradtság… hát ennyi volt a júliusi vizsla-piknik! Vizslát!

Most elkapom a pockot...

Bogi

Boni

                                                              Az inas megint lekésett...

Gyíkászat Lui módra...

 

Most repül a sült "galamb"

"Bemenjünk... vagy ne...?"

Rohangászni mindenki szeret...

Jövünk!!!

Virslieső...

07. 09. hétfő

Múlt szerdán Perec jött, kicsit játszottunk, de ezen kívül nagy volt az unalom… Egészen péntek délutánig!
Mert akkor Kata beterelt két pöttömnyi ebecskét. Olyan aprókat, hogy ilyenek még nem fordultak meg a Rezidencián, és náluk kisebbel csak a futin találkoztam!
Épp ezért félelmetesnek tűntek… Nagy ívben kerülgettem őket az első napokban. Most már csak kisívben… Mert az ilyen apróság csípni is tud, ha feldühödik… gondolom…
Lui keresztülnéz rajtuk, neki nem partnerek, egyszer futott feléjük véletlenül, akkor nyikkanva spricceltek szerteszét.
Már én is bátrabb vagyok, tegnap este együtt tévéztem velük. Persze az inas középen, a biztonság kedvéért… mert mit lehessen tudni…
Bogit és Bonit az erdőszélen találták összebújva, talán már napok óta várták a csodát, nem mozdultak arról a helyről, ahova kidobták őket. Azóta is össze vannak nőve, mint a sziámi ikrek, szét se lehet operálni őket. Ezért nem is zavarja G.-t a hasonló hangzású nevük, egyik nélkül úgy sincs a másik… Tök mindegy melyiket hívja, megy mind a kettő!
Mivel rögtön kiderült, hogy finnyásak, a tápot nem eszik, Kata hozott nekik konzervet! Az inas azt állította, hogy előző ideiglenes rezidenciájukon külön szakácsuk volt, a’la carte rendelhettek… először majdnem elhittem, de rájöttem, hogy ez csak az inas sajátos humora… csak viccelődjön, addig jár (illetve biceg) az a bizonyos korsó, amíg elcsapom, és tendert írok ki az állására!
Annál is inkább, mert csak most tudtuk meg, hogy milyen finom az a konzerv! Eddig a személyzet titokban tartotta, hogy a tápon kívül létezik illatos, omlós puhaság is! Remélem az aprónépet G. hamar átszoktatja a tápra, mert akkor nem kell beléjük tömni az összes finomságot. Szerencsére haladunk, már élvezettel falják a konzervvel kevert száraz magot is!
Tegnap ismét itt volt Perec, kicsit meglepődött, de nem zavarták z új jövevények, hiszen csendben voltak. Lui játékra hívását bizony még nem szokta meg, mert a harmadik szomszéd is tudja, mikor akar játszani a csokitesóm. És Perec ezt utálja! =D
A két aprósággal majd én is szeretnék játszani, migráncsosat, kötélhúzóst, meg ilyen értelmes viháncolásokat, amiket olyan jól tudtunk művelni Pandabocival. De Bogi és Boni egyelőre még egymással se játszik, csak egyszer láttuk, hogy halk morranásokkal gyömöszölték egymást… persze semmi rohangálás, csak a halk szúmózás.
Érkeztek fotók a legutóbb gazdisodott védenceinkről, a Rezidencia megelégedéssel konstatálja, hogy mindhárman jól vannak!
A hétvégén újra Vizsla – Piknik lesz a strandon, ha az idő engedi, annyian leszünk, mint még soha! :) Remélem, Lui nem hoz rám megint szégyent, nem fog újra belekóstolni valakibe! Vizslát!

U.i.: A vén inas „véletlenül” kitörölte a mai csodálatos diktálmányomat! Sírva könyörgött, hogy vakkantsam el ismételten… Hát nem! Szülje újra emlékezetből! Ezt bírta összehozni… Vizslát!

Maya-Polka kötélhúzó gyakorlata

Mazsi újra balatonozik Cuncussal

Pandaboci, alias Johnny az új társaival: Dugóval .y Snoopyval

A sziámiak: Bogi és Boni

Lui Bogival

Bogi

Kötelebbrül, hogy jobban lássátok! :-)

Mai napozás

Boni