Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 24. kedd

Csütörtökön ismét itt voltak Perecék, az ideiglenes szekció hangos ovációval fogadta kisbarátnémat, aztán sebesen, halkan behúzódtak a fal mellé/szék alá, és nem sokszor jöttek már elő… G. azt mondta, „lassan oldódnak”… hááát, elég lassan… mint egy sánta csigának, olyan az előrenyomulásuk ebben a témában…
Pedig én próbálok játékot kezdeményezni, néha úgy néz ki, Bogi benne is lenne, de aztán hirtelen meggondolva magát, spurizik az inas széke alá!
Ez a szék… pénteken, egy nappal a vén inas további vénülésének megünneplése előtt, majdnem be kellett jelentenem, - tragikus hirtelenséggel – hogy új személyzetet keresek! Ugyanis kora délután, amikor a csendespihi után testületileg kiballagtunk, A G. széke fölötti cserepes gaz fejest ugrott a mélybe, és mivel hiába kereste a szokott helyen az inas fejét, a párnán vetett cigánykereket, és a földön landolt tartóstul…
G. rögtön tudta, hogy B. késleltetett merénylettel akarta eltenni láb alól, hiszen több mint egy hete ő öntözte meg az elvetemült kamikazét, és állította be a kampósszöget ilyen firnyákosan! B. hamarosan meg is érkezett, de meglepően jól álcázta csalódottságát, hogy még életben találja a személyzet másik tagját!
Egyébként Lui is ott szokott dekkolni, ha a szék szabad, tehát a merénylet tulajdonképpeni célzottjának kiderítése későbbi kínvallatásokat tesz szükségessé…
Mivel az inas megúszta, másnap mégis meg kellett tartani az esedékes szülinapját… Na, nem volt egy nagy durranás, kb. mintha egy, a múlt század közepén elsütött kapszlis pisztoly hallatszott volna idáig… Délután a személyzet tesójának családja érkezett, az unokaöccsök egy sk. készített műkutyával is meglepték az ünnepeltet, ezt később én is megnézhettem… Igaz, hogy ötletes, kreatív, de játszani még annyira sem lehet vele, mint az ideiglenesen a rezidencián tartózkodó aprónéppel… Szétcincálásra jó lenne, de ezen ötletem hangoztatását későbbre tartogatom, kímélve G. neuronjait.
Tegnap egész nap esős, őszi idő volt, B. biztos élvezte a sporttábort Orfűn…
Ma már ragyogó napsütést hozott Magor és Maya, meglepetésemre látogatták meg a Rezidenciát. Magor rögtön közelebbről megvizslatta a tavacskámat, de első szóra kijött… többször is!

=D Korához képest nagyon nyugodt, fegyelmezett vizslafi, az inas itt is akarta tartani, de ebbe Maya valahogy nem ment bele… A törpéink is előmerészkedtek, nem féltek a vendégektől. Sajnos hamar itt hagytak bennünket, így délután csak a szieszta maradt, nemsokára vacsizunk, (az idisek is megeszik már a magokat), aztán még egy kis játék, és jöhet a szunya! A mai napot szépen keretbe foglalta valamelyik törpénk, mert reggel B. papucsait találta meg az inas az ágyán, most meg az egyik sportcipőjét halászta el egyikük, és nem bíbelődött a cipőfűzővel, rövidmetéltté aprította… Vizslát!

Akkoris játszani fogsz velem!!!