02. 24. szerda

 

Tegnap még ebéd előtt jött Kármen Csokiért, G. említette neki, hogy 2 napja ritka csöpögést észleltek a védencünknél, amin enyhén csodálkoztak, hiszen a „Ténsasszony” már régen ivartalanítva lett… Este 7 óra után jöttek vissza…

Megtudtuk, hogy Csokinak kezdődő méhnyak gyulladása volt, mert a hajdani ivartalanításnál nem távolították el a méhét, csak elkötötték. Most kipakolták… Kármen szerint, ha az agylágyult inasnak nem támad az az ötlete, hogy fogadjuk be, lehet, a régi helyén pár nap múlva elpusztul, ott nem valószínű, hogy észreveszik…

Ezenkívül az emlőiről is eltüntették a daganatokat, sőt, egy „vadhúst” is leszedtek a könyökéről. Ehhez képest lábon, nyüszögés nélkül jött le a lépcsőn, abban az utálatos tölcsérben, amit mindannyian gyűlölünk, akár rajtunk, akár a másikon van! G. le is szedte rögtön, és megpróbálta rávarázsolni a nálunk használt „felfújható gallért”, de Ténsasszonynak olyan „bikanyaka” van, hogy képtelenség normálisan rögzíteni rajta… Volt is némi szenvedés az éjszaka… Mivel Csoki semmiképp se mondott le a kanapé kényelméről, azért az inas levette a lámpabórát, ha le akart jönni, ha inni akart, ha ki akart menni… aztán visszarakta…

(Burában nem lát a lába elé, a vizes tálat se tudja használni)

Ha nem császkált, lihegett, helyezkedett, horkolt, szörcsögött… hol egyszerre, hol felváltva…

Most bezzeg – délelőtt – alszik, mint a mormota, itt a gép melletti ágyon, G. nem tette rá a burát, állítólag figyelni tudja!

Hétfőn, Szeder 1 éves ittlétének évfordulóján, a kis ’Belzebubit” elvitték fényképezkedni… Lehet, hogy új gazdikereső poszt készülődik? Majd kiderül! Mindenesetre mi most kimegyünk a napsütésre, az inas szabadon dönthet: velünk jön-e, vagy inkább itt őrzi az alvó Csokit… Vizslát!

 

Lui gyíkászik! 

Én is itt vagyik! 

Most bezzeg nyugodtan horpaszt a Ténsasszony...  

Egy profi "Szeder-fotó" 

Anett

-től...  

 

02. 21. vasárnap

Tavaszodik!

Ezt az is jelzi, hogy a vén inas teljesen meggárgyult, és bevállalt nekünk egy félmázsás öreganyót…

Kármen hozta csütörtök délben Csokit, akire G. mindjárt ráaggatta a „Ténsasszony” ragadványnevet, mondván, Csoki Sz. Zs. vadász-író szakácsnéját juttatja eszébe, akit hárman emeltek fel egy málhás lóra, hogy a vasútállomástól eljusson a vadászatra kiszemelt kalyibáig, hogy ott ellássa az írót minden földi jóval…

Gondolhatjátok!

Mikor Csokit megláttuk az udvaron, mindhárman megdöbbentünk kissé, ami persze nem zavarta Szedert, hogy összeugrálja Kárment frissen sárazott mancsaival, igy nyerve el annak örökös jóindulatát…

Szóval Csoki egy „kissé” elhízott 11 éves asszonyság, aki az első nap még a szobába se nagyon mert bejönni, azt hittük, nemcsak a kanapét, de a leterített pokrócot se ismeri, mert kizárólag a szoba közepén, vagy az ajtónak vetve széles hátát volt hajlandó elheverni, ezzel folyamatosan akadályozva közlekedésünket…

Most már visszasírjuk azokat a közlekedési dugókat! Már nem csak a kanapét, de a gép melletti ágyat is birtokba veszi, ha úgy véli, ott közelebb lehet a „simifelelős” inashoz… Így mi mindenhonnan leszorulunk, mert Csoki döhe teste mellett képtelenség elférni az eredetileg vizslák kényelmére szánt alkalmatosságokon!

Csoki mindemellett jámbor teremtés, Szeder játékra-hívásait is zokszó nélkül tűri. A kajában viszont éppolyan válogatós, mint Csipike volt! Tápot egyelőre látni se akar, csak a húst és a konzervet veszi észre. G. el is határozta, ha nem változtat a finnyásságán, odaküldi Csipike és Maci mellé, ott aztán dőzsölhet az effajta finomságokban!

Ám előbb még egy emlőműtétre hivatalos kedden, most ennek sikerességéért is szoríthatunk… Sok a dolgunk megint!

Szederrel holnap évfordulót „ünnepel” a Rezidencia, épp egy éve lesz annak, hogy idekerült… G. szerint, mire 11 éves lesz ő is, egészen kezelhetővé válik… kár, hogy azt mi már nem érjük meg… de ha úgy adódik, még évekig nevelgetjük!

Vizslát!

 

Csoki, a "Ténsasszony"  

Övé az egész kanapé...  

Szeder a jubiláns! 

Szeder játszani próbál... 

 

 

 

02. 13. szombat

 

Visszapofátlankodott a tél, mi pedig visszakuckóztunk! A múlt héten még 2 nap is volt, amikor langymeleg (árnyékban 15 fok) napsütésben élveztük a február eleji tavaszt, még az inas is velünk töltekezett a reményt adó sugarakkal, aztán minden elromlott! Jött az eső, napokig alig tudtunk kimenni dologvégezni, aztán beköszöntött Szibéria! Igaz, most már süt a nap, de csak bentről tűnik kellemesnek, G. csak az ajtót nyitogatja nekünk, a minimális öröme mindössze annyi, hogy nem hordjuk be az udvart mancsonként, mert lefagyott, most nincs sár…

Mi néha kinéztünk, nem jött-e vissza már a tavasz, de mindig csalódnunk kell! A medvének se lehet már hinni, szerintem már ő se a régi, most már biztos bánja, hogy nem vette észre az árnyékát… kint fagyoskodik szegény…

Csipikéről folyamatosan kapjuk a híreket, hogy „milyen okos, „mennyire megért mindent, szeret ágyban aludni… Ám a tápot kerüli, „rá se bír nézni”… Hááát, én azt vakkantom, ha mi is rántott hús, sült csirke, pörkölt, halkonzerv, rántott máj diétán élhetnénk, mi se fanyalodnánk rá azokra a fránya magokra…

Elkezdtünk összepakolni, Csipikéékhez fogunk költözni! Csak megvárjuk, amíg kicsit melegebb lesz, ebben a zegernyében a rántott hús illata 200 km-ről már nem olyan csábító! Mindenesetre felszólítottam a személyzetet, hogy változtasson a felszolgált élelmünkön, mert ha nem, mindhárman odébb állunk, aztán megnézhetik magukat nélkülünk!

A maradék 4 zsák tápot pedig egyék meg ők!

Ma az oldalamon az „Emlékek” közt felbukkant, hogy Szeder gazdikereső posztja épp egy éve lett megosztva először… Rá 10 napra került hozzánk „ideiglenesbe”, lassan évfordulót ünneplünk! (Remélhetőleg nem ez a 13.-ai megosztás az oka, hogy még nem talált gazdira…)

Nemrégiben az inas nagy örömére a Füles - Briós duóról is kaptunk napozós képeket, G. lassan már meg se ismeri őket, akkorát nőttek…

Na, ennyi elég a diktálásból, fontosabb dolgom van, várnom kell a TAVASZT! Vizslát!

 

Csipike kifogta "Hawaii"-t   

Bucira alussza a fejét...   

Briós és Füles, a két örökös kedvenc...