Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

02. 24. szerda

 

Tegnap még ebéd előtt jött Kármen Csokiért, G. említette neki, hogy 2 napja ritka csöpögést észleltek a védencünknél, amin enyhén csodálkoztak, hiszen a „Ténsasszony” már régen ivartalanítva lett… Este 7 óra után jöttek vissza…

Megtudtuk, hogy Csokinak kezdődő méhnyak gyulladása volt, mert a hajdani ivartalanításnál nem távolították el a méhét, csak elkötötték. Most kipakolták… Kármen szerint, ha az agylágyult inasnak nem támad az az ötlete, hogy fogadjuk be, lehet, a régi helyén pár nap múlva elpusztul, ott nem valószínű, hogy észreveszik…

Ezenkívül az emlőiről is eltüntették a daganatokat, sőt, egy „vadhúst” is leszedtek a könyökéről. Ehhez képest lábon, nyüszögés nélkül jött le a lépcsőn, abban az utálatos tölcsérben, amit mindannyian gyűlölünk, akár rajtunk, akár a másikon van! G. le is szedte rögtön, és megpróbálta rávarázsolni a nálunk használt „felfújható gallért”, de Ténsasszonynak olyan „bikanyaka” van, hogy képtelenség normálisan rögzíteni rajta… Volt is némi szenvedés az éjszaka… Mivel Csoki semmiképp se mondott le a kanapé kényelméről, azért az inas levette a lámpabórát, ha le akart jönni, ha inni akart, ha ki akart menni… aztán visszarakta…

(Burában nem lát a lába elé, a vizes tálat se tudja használni)

Ha nem császkált, lihegett, helyezkedett, horkolt, szörcsögött… hol egyszerre, hol felváltva…

Most bezzeg – délelőtt – alszik, mint a mormota, itt a gép melletti ágyon, G. nem tette rá a burát, állítólag figyelni tudja!

Hétfőn, Szeder 1 éves ittlétének évfordulóján, a kis ’Belzebubit” elvitték fényképezkedni… Lehet, hogy új gazdikereső poszt készülődik? Majd kiderül! Mindenesetre mi most kimegyünk a napsütésre, az inas szabadon dönthet: velünk jön-e, vagy inkább itt őrzi az alvó Csokit… Vizslát!

 

Lui gyíkászik! 

Én is itt vagyik! 

Most bezzeg nyugodtan horpaszt a Ténsasszony...  

Egy profi "Szeder-fotó" 

Anett

-től...