02. 13. szombat
Visszapofátlankodott a tél, mi pedig visszakuckóztunk! A múlt héten még 2 nap is volt, amikor langymeleg (árnyékban 15 fok) napsütésben élveztük a február eleji tavaszt, még az inas is velünk töltekezett a reményt adó sugarakkal, aztán minden elromlott! Jött az eső, napokig alig tudtunk kimenni dologvégezni, aztán beköszöntött Szibéria! Igaz, most már süt a nap, de csak bentről tűnik kellemesnek, G. csak az ajtót nyitogatja nekünk, a minimális öröme mindössze annyi, hogy nem hordjuk be az udvart mancsonként, mert lefagyott, most nincs sár…
Mi néha kinéztünk, nem jött-e vissza már a tavasz, de mindig csalódnunk kell! A medvének se lehet már hinni, szerintem már ő se a régi, most már biztos bánja, hogy nem vette észre az árnyékát… kint fagyoskodik szegény…
Csipikéről folyamatosan kapjuk a híreket, hogy „milyen okos, „mennyire megért mindent, szeret ágyban aludni… Ám a tápot kerüli, „rá se bír nézni”… Hááát, én azt vakkantom, ha mi is rántott hús, sült csirke, pörkölt, halkonzerv, rántott máj diétán élhetnénk, mi se fanyalodnánk rá azokra a fránya magokra…
Elkezdtünk összepakolni, Csipikéékhez fogunk költözni! Csak megvárjuk, amíg kicsit melegebb lesz, ebben a zegernyében a rántott hús illata 200 km-ről már nem olyan csábító! Mindenesetre felszólítottam a személyzetet, hogy változtasson a felszolgált élelmünkön, mert ha nem, mindhárman odébb állunk, aztán megnézhetik magukat nélkülünk!
A maradék 4 zsák tápot pedig egyék meg ők!
Ma az oldalamon az „Emlékek” közt felbukkant, hogy Szeder gazdikereső posztja épp egy éve lett megosztva először… Rá 10 napra került hozzánk „ideiglenesbe”, lassan évfordulót ünneplünk! (Remélhetőleg nem ez a 13.-ai megosztás az oka, hogy még nem talált gazdira…)
Nemrégiben az inas nagy örömére a Füles - Briós duóról is kaptunk napozós képeket, G. lassan már meg se ismeri őket, akkorát nőttek…
Na, ennyi elég a diktálásból, fontosabb dolgom van, várnom kell a TAVASZT! Vizslát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése