2022. október 31., hétfő

 

10. 31. hétfő.
Tegnap ébredtünk, mint rendesen, G, azonban ránk szólt, hogy aludjunk még, mert „óraátállítás” volt… Hát nekünk senki sem szólt, és nem is érdekelnek minket a kétlábúak megmagyarázhatatlan hóbortjai!
Így viszont 1 órával később reggelizhetünk! Most még elnéztük az inasnak, mert sötét, ködös volt a reggel, bentről is didergősnek tűnt, de figyelmeztettük, hogy ebből ne csináljon rendszert!
Erre az volt a válasza, hogy márpedig tavaszig így marad!
Teljesen elvesztette a józan ítélőképességét… hogy mi addig minden nap egy órával tovább éhezzünk??? Palotaforradalmat robbantunk ki, lecseréljük a személyzetet!
Csütörtökön, amikor elmentek valami „kertbe” és meglátogatták A.-t és még néhány, általunk ismeretlen kétlábút, még ragyogóan sütött a nap, ki is voltunk akadva, amiért nem hagyták nyitva a teraszajtót! A.-t egyébként én is szívesen meglátogattam volna, nem is értem, miért nem velünk lakik, mint régen…
Mindenesetre csütörtök óta minden nap egyformán ködös és hideg, legfeljebb egy kicsit délutánonként előbukkan egy kicsit a Nagy Melegítő, de az sem érdemes arra se, hogy kiheveredjünk.
Úgy érezzük, hogy jó lenne már befűteni, ám G. a füle botját se billegteti a nonverbális kommunikációnkra (ezt a kétlábúak állítólag igy nevezik… mindent elneveznek, de nem sok mindenhez értenek…) Azt hiszem, nadrágon fogom, és odarángatom a melegítő dobozhoz, – ami most jéghideg - akkor talán észhez tér!
Ma reggel óta B. egy ismeretlen kétlábúval a néhai tujasor megmaradt törzseit ássa/csákányozza ki, nincs kedvünk segíteni nekik, olyan hideg van! Luinak nem lesz miket megjelölnie, új célállomásokat kell keresnie…
A személyzet (főleg B.) ültetett egy szilafát, és egy naspolyát, ami nem tudom micsoda, de pont a gödrünk mellé került, amit eddig rendszeresen bővítettünk, most azonban betemetésre került, és megtiltották, hogy a közelébe menjünk… nem tudom, mit képzelnek ezek a kétlábúak! Bármennyire is megszoktuk őket, gondolkozom a lecserélésükön! Van esetleg valaki, aki sok-sok jutifalattal szeretne megvesztegetni bennünket, hogy idejöhessen inaskodni a Rezidenciámra? Nyilván nagy lesz a tolongást, ezért türelmet kérek, hogy alaposan átrághassuk magunkat a jelentkezők listáján! Vizslát!
 
Jó, jó, látjuk, hogy süt a nap, de add gyorsan azt a nasit, hadd menjünk be!

Én ki nem megyek, megvárom míg bejönnek! 🙂 (Bogyó ❤ )

Takarókat kérünk!!! 🙂

 

2022. október 24., hétfő

 

10. 24. hétfő
Tegnap délután jött Kata, és elvitte Bellát ismerkedni esetleges új családja négylábújaival… Arról utolsó pillanatig nem volt szó, ha az ismerkedés jól sikerül, Bella nem is jön már vissza… Pedig ez történt!!!
El se tudtunk búcsúzni tőle!
Bellát mindannyian megkedveltük az elmúlt öt és fél hónapban, észrevétlenül, csendesen illeszkedett be az életünkbe. Igaz, ő nem sokat törődött velünk, játszani se lehetett vele, de egyáltalán nem zavarta a köreinket. Csak a személyzet iránt tanúsított ragaszkodást, nekik csápolt, lapátolt, ha érezte, hogy van lehetőség kis simi kicsikarására. 🙂 De ebben se volt tolakodó, így Lui se szólt rá, ami nála már-már a barátság középfokozata! 😃
Az ágyunkat se akarta kisajátítani, megelégedett a puszta földdel, vagy a vékony szivacsával.
Még az esti nasira is úgy kellett rászoktatni, amit aztán számon is tartott, és percre pontosan el is várt az inastól!
G. azt mondta, hogy manapság ritka dolog, hogy egy kilenc éves „mackó nénit” örökbe fogadnak, ezért az egész Rezidencia különösen örül Bella szerencséjének!
Légy boldog Bellácska az új családoddal egész hátralevő életedben! ❤ ❤ ❤
Most már csak Bogyó élvezi a Rezidencia „ideiglenes” védelmét, és a személyzet szerint ez igy is marad tavaszig! … Már ha a kis bicebóca nem talál saját családra… amire G. szerint kevés az esély… Persze, hogy maradunk-e hárman a közeli jövőben. annak épp a vén inas a gyenge pontja! 😃 Néha direkt vadászik egy befogadható rászorulóra… 😃
Szerencsére még nem ment téli álomra a maradék esze, ám ebben B. kételkedik. 😃
Néha nekem is jó lenne, akivel rohangálhatnék, de érzem, jön a hideg, akkor pedig szívesebben szunyókálok a melegben én is! Ám ma még napozgattunk, G. meg bosszankodott, mert utálok modellt állni, véleményem szerint egy Hercegnő ne engedje meg, hogy mindenféle népek ingyen fotózgassák! 😛 Vizslát!
 

Jó utat Bella, és boldog további életet! ❤

Bella ismerkedik az új otthonnal... ❤

Hárman maradtunk... 🙁 🙂 ❤

Lui nagyon figyel! 🙂 ❤

Bogyóka ❤

Bogyó még begyűjti az utolsó napsugarakat... ❤

Legyen meg az inas ürüme... (ÉN!) 😃

Most már elég a kattintgatásból! 😃 😛

Mára vége a napozásnak...

 

2022. október 12., szerda

10. 12. szerda
Még mindig tart a szép, langymeleg ősz, amit G. szerint a hozzám hasonló kétlábúakról neveztek el… Hát indián vagyok én? Talán a Szinemre gondolt az inas…
Mindenesetre eddig a napok jó részét kint töltöttük, és szívtuk magunkba a napocska melegét. Nem tudom, feltöltődtünk-e már annyira, hogy kibírjuk tavaszig?
Vasárnap újra elvittem a személyzetet Vizslatalálkozóra, hiszen megint eltelt egy hónap. Szokás szerint Bogyó is jött velünk, meg a szivacspárnája. Most ki is élvezhette, Zsebike, a törpe-terrorista nem volt ott (sajnos) nem volt, aki leszuszogja róla. 😃
Ahhoz képest, hogy kevesen jelentkeztek a hívásomra, bizony elég szép számmal összejöttünk! 14-en voltunk négylábúak, köztük 9 vizsla! ❤
Tehát a hangulat alapból meg volt.
Én természetesen nem tomboltam, előkelően tartottam a többiekkel a 2 lépés távolságot, ám ha valahol történt valami, sebesen kocogtam oda, hogy közelebbről is lássam, hátha intézkednem kell… 🙂
Most láttam először afgán agarakat, valószínű B. is, mert nagyon csodálta őket… Pedig nincs bennük semmi különös… hosszú orr, nagy szőr… Kissé zavart, hogy előkelőbbnek látszottak, mint én, de G. megnyugtatott, az csak a külcsín, a belbecs nálam tobzódik!
Végig is jártam a kétlábúakat, és nevemhez méltón kizsaroltam tőlük egy kis „alattvalói” vakargatást. Különösen élvezem, ha a farkam fölött gyurmáznak, de simit is kaptam számtalant!
Egyszer B. váratlanul rám tette a pórázt, - nyilván, hogy el ne tévedjen – és elindultunk a „nagy körre”. Bogyó önként csatlakozott, és jól el is fáradt a kis bicebóca. Nem maradtam sokáig velük, mert mikor B. félúton óvatlanul lecsatolta a pórázt, siettem vissza az inashoz. Naná, hogy nem mentem tovább a körön! Már sokszor jeleztem, hogy semmi értelme az ilyen keringésnek, a végén még elszédülök! 😛
Most, hogy ismét itthon hercegnősködöm a nyugdíjas szekción, eszembe jut a kétlábúak legendás uralkodója: Második Böske Néni… Nyilván én is hasonló megbecsülésben részesülök a Rezidencián, mint ő… ha kicsit kisebb is az apanázs… De amíg ilyen szépen heverészhetünk, napozgathatunk, nincs panaszom… Vizslát! 😃

 

Ezt nagyon élvezem! 🙂 ❤ Köszönöm Feri! ❤

Bogyó pihenget... ❤


Ne dumálj Lara, én vagyok a nagyobb! 😃 ❤ (Jácinta fotója)

Bogyó talán el is aludt... 🙂 ❤
Valami van a szomszédban! 😮

Az "Őszszakállú Herceg" (Lui) ❤

Bella ❤