2019. október 24., csütörtök

10. 24. csütörtök

Még mindig folyamatos a ragyogó, szinte nyárias idő!
De érezzük a „csontjainkban”, hogy már nem tart sokáig… Igyekszünk is kihasználni a langymeleg verőfényt. Egyelőre csak a korai sötétedésen észleljük, hogy itt az ősz… Pár nap múlva azonban nem csak a hidegebb idő, hanem a kétlábúak jóvoltából a még koraibb sötét is beköszönt  Sajnáljuk, és G. még jobban sajnálja, hiszen a mi ébredésünk nem a gőgjében teli tődött inas-népség óraállítgatásától függ… azt hiszik, az órájuk eltekerésével/elnyomogatásával maga az IDŐ is nekik fog engedelmeskedni… Nagyot tévednek ebben is…
Persze lehet, hogy G.-t nem is annyira zavarja majd, ha 6 helyett 5-lor ébredünk… Mostanában azzal próbálkozik, hogy 4 óra tájban kikíséri Fülest, és így a 6-fél 7 körüli ajtónyitásig esetleg megússza az éjjeli hurkagyártást… Eddig kb. 50%-ban bejött neki…
Tegnap a személyzet meglátogatta a Boni-Bogi párost. Majdnem napra pontosan 3 hónapja gazdisodtak, G. kíváncsi volt rájuk, na meg, hogy a törpék milyen emlékeket őriznek a Rezidenciáról… Mikor odaértek, az egész kommandó ugatva érkezett a kerítéshez házat őrizni, aztán Gino meglepve észlelte, hogy a „két otthonra talált” nyüszögve kéri a simiket a betolakodóktól. Így amikor a személyzet belülre került, ő is csatlakozott a simogatásért kuncsorgókhoz. Bogi és Boni „valahogy” nem tűntek „árva éhezőknek”… A jutifalatokat azonnal elásták.  Inkább volt személyzetük társaságát keresték. Az inasok elmondása szerint szuper helyük van, igazi OTTHON  ! Minden eddigi és későbbi mentvényünknek csak ilyent kívánhatunk! Persze amikor a delegáció visszaért, alaposan lecsekkoltuk őket, de mi is mindent rendben találtunk. (Később megtudtuk, hogy amint távoztak, Bogi előkaparta a jutifalatokat, és mind elmajszolta!  )
Más nem nagyon történt, most visszamegyünk játszani, amíg lehet… Vizslát!



ÉN!

Lui

Füles  
"ÖlbeBogi"...

G. ésa triumvirátus: Bogi, Boni és Gino

Boni is felkéretőzött...
 
HérimTérfigyelő üzennósdban... 

2019. október 15., kedd

10. 15. kedd
 
Nemrég ízelítőt kaptunk, milyen is lesz a novemberi esős zimankó, szerencsére csak pár napig tartott, mostanában ismét élvezhetjük a langyos napsütést!
Füles megbízhatóan teljesíti az éjszakai műszakot, sőt, esős napokon az inast nappal is megörvendezteti egy-egy saját készítésű hurkával…  Hiába terelgetik ki kétóránként ilyenkor, ő, ha nehezen is, de megy egy kört, és visszahozza… Nyilván úgy gondolja, jobb helye lesz a készítményének bent, a száraz járólapon! Persze a hurkának nem tesz jót a sivatagi szárazság, ezért párásít is gondosan: szépen körbelocsolja…!
Ily módon állandó készültségben tartja G.-t, sőt néha extra meglepetéseket is okoz!  Múltkor például a gép mellől keltette fel egy csörömpölés az inast, mire kiment a konyhába, a kislisszanó Füles, és a lerántott teli kajástálam fogadta… úgy látszik, a kikészített vacsoránk közül épp az enyémet érte el a pulton…
A napi 5-6 perces bosszankodástól eltekintve Füles igazi cukiság, én pedig különösen szeretem, egész nap lehet vele játszani, és én nagyon türelmes vagyok, az összes csintalanságát elviselem. Igaz, hogy reggel fél hétkor még alaposan lemorgom, ha zaklatni mer! 
Még mindig nincs kérője, nem érdeklődött iránta senki…
Vasárnap kiruccantunk az idei utolsó csoport-piknikre!
Szuper idő volt, és én nagyon tudtam élvezni a sok simogatást, amit kiköveteltem!  Voltak rég látott társak is, de teljesen újak is, kíváncsian ismerkedtem velük.
Nem borítottuk fel a futtatót, kerítésdöntögető nagy rohangálások sem voltak, kulturáltan, illedelmesen viselkedtünk, mégis elfáradtam. G. azt mondta, hogy a nasi/töpi zabálásban…
Luiék itthon maradtak, Lui valószínű a dinók leszármazottait tanulmányozta, hiszen odáig van a gyíkokért és a madarakért. Persze a repülő dinó utódokat csak messziről vizslatja, de a gyíkocskákat egész nyáron abajgatta, talán hagyott még a cserepek között néhány szerencsés menekültet a jövő évi vadászszezonra gondolva…
Fülest a vadászat nem érdekli, őt a geológia köti le… Az egész udvarról összegyűjti a méretesebb kavicsokat, akkor érzi jól magát, ha közéjük telepedhet…
Ma vendégeink voltak! Ritáék először látogatták meg a Rezidenciát, nem fogtuk vissza magunkat az üdvözlésben, hoztak nasit, sok-sok vadhúsos konzervet… Jó vendégek, jöhetnek máskor is!  Vizslát!


Lui készül a zimankóra...

A 32. találkozón is jól éreztük magunkat!

Első randi... Rosie és Boti

... Igy jó lesz...

Csak óvatosan, össze ne borzoljátok a fenséges bundámat!

A mi kis denevérünk...

Lui

2019. október 2., szerda

10. 02. szerda
A múlt hét elején elvitték Fülest oltani… A kisasszony, aki máskor „minden lében kanál”-ként mindenhol ott akar lenni, minden érdekli, ezúttal bizony mokkáskanálnyira húzta össze magát, szinte fel kellett vonszolni az ajtóhoz.
Kata naivan azt gondolta, ha szállítóba rakja Fülest, majd nem repülnek át a rácsokon a „rókák”… Hát, átrepültek! De Kata már lassan megszokja, ha tőlünk autóztat védencet, nem ússza meg szárazon!  A kocsiban elővarázsolt egy darab hurkát is mutatóba, de ezen az inas már meg sem lepődött, itthon az éjszakai műszakban rendszeresen teljesíti az 1 adagos normát, néha még – talán kitüntetést remélve – előre is dolgozik… 
Mindenesetre a „törpe sugárvető” nagyon boldog volt, mikor visszaérkezett!
Vasárnap itt volt Nojcsi, illendően köszöntöttük, ahogy a rég látott kedvenc alattvalók megérdemlik. Sminkeltünk, frizurát igazítottunk, simit és jutifalatot gyűjtöttünk, egész délután kiválóan éreztük magunkat!
Tegnap rövid időre Zsófit is üdvözölhettük, és majdnem nem is ugráltunk… 
G. most mondja, hogy a szép idő minden percét használjuk ki, mert estétől elered az eső, holnaptól pedig beköszönt a zimankó, és ő semmilyen vizsla kedvéért nem lesz hajlandó bundába öltözve felügyelni ránk… Mi pedig, ugye, nem megyünk ki nélküle! Ha tényleg igaz, amit jövendöl, beássuk magunkat a takarók alá! Vizslát!


Füles szüriért utazik...

Vajon mit hozott Nojcsi???

A törpe mindig tolakszik...

Na, most jó lesz!!!

Megtalálta a jó helyet...

Ó Fülessége a cukibombácska!

Tudja magáról, amit tudnia kell!

Parola Luival