06. 19. szerda

Háát, a múlt héten bemutatót tartott az augusztus, nem dideregtünk egyáltalán, és a déli csendespihi után csak akkor mentünk ki, ha a teraszról már elhúzódott a napsugár! 
Szerencsére a Rezidencia falai még ellenálltak a hőségnek, de G. a biztonság kedvéért elővette az évekkel ezelőtt vásárolt hűtőmatracok egyikét, amiknek eddig egyáltalán nem volt sikere… Most is utálom, Lui is, rá nem feküdnénk, de az inasnak akadt egy kis öröme, mert Boni kipróbálta! Szerintem véletlenül, a hosszú szőrétől nem látta, mire fekszik, vagy bedugult az orra, és nem érezte azt az ocsmány műanyagszagot, ami miatt mi nagy ívben kerüljük. Inkább a kemény konyhakövön hűsölünk…
Szombaton meg volt az idei első strandos piknikünk! Az inas „jó érzékkel” hetekkel ezelőtt kiválasztotta az év eddigi legmelegebb napját, így kora délután, amikor az utazóhám rám került, csak a kíváncsiság tett izgatottá. Lui viszont először hitetlenkedve, később kétségbe esve, majd elkeseredetten reklamált… Ő nem kapta meg a hámját… Olyan eddig még nem volt, hogy itthon maradt volna, amikor én megyek… Hát, most lett! A múltkori piknikről haza kellett hozni, mert nem tudta magát türtőztetni a sok golyós, fiatal fiú között. Most a személyzet úgy döntött, hogy itthon marad a törpékkel és Borcsival.
A strandra érve gyorsan köszöntem Snoopynak, Borcsának, Fáninak, később Csibésznek és Majának… és nem volt más a csoportból…
A kísérőink letelepedtek, traccsoltak, a többiek ki-be rohangásztak a vízbe, én csak a bokámat nedvesítettem be. B.-nek se sikerült orvul a tóba löknie!
Inkább szisztematikusan körbejártam, többször is, és begyűjtöttem a simiket! És ha valamelyik falkatag túl közel jött a kiplcézett simiző és körém képzelt demarkációs vonalhoz, hát jól lemorogtam… simizés közben nem szeretem, ha más eltereli az aktuális kiszolgálóm figyelmét! :)
Persze néha én is körülnéztem kicsit, de nagyon kiabálni nem kellett utánam.
Mivel sem Lui, sem Pandaboci nem volt, a kétlábúak szinte unatkoztak! =D G. végül sajnálta, hogy a csokitesómat otthon hagyta, mivel nem volt golyós konkurencia, nem okozott volna különösebb galibát.
Hazaérve óriási ováció fogadott, ami csak a vacsiosztásnál lanyhult kis időre. Még meséltem a délutánról a falkának, aztán eltettük magunkat másnapra. Azóta véget értek az esőmentes napok, de nem bánjuk, egy-egy kisebb nagyobb zápor, viharocska esténként belefér!
Éjjelente békakoncertben gyönyörködünk, és mivel legalább 5-6 páros csicsereg, a megmaradt aranyhalaimnak se kell aggódniuk az élelmezés miatt. (A haltápnál biztos jobban ízlik nekik a friss kaja… ) Vizslát!
Utóvakkantás: Úgy tűnik, Borcsi ismét örökös személyzetet keres, a jelentkezők visszariadtak… https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2326219554326600&id=100008157345259

Neked is most kell fotózni?

A nasi most sem maradt el!

Hozd már azt a botot! Gyorsabban csapkodd azt a híg löttyöt!!!

Figyu! Én vagyok a főnök! Értjük?!

06. 05. szerda

Na, elkezdtünk nyaralni végre, a múlt héten már az időjárás is komolyan vette a feladatát.
Hiába jósolgattak a kétlábúak minden napra kiadós esőket, nem értenek hozzá! Azt a néhány záport pedig méltósággal elviseltük, arra a félórákra zokszó nélkül behurcolkodtunk.
Egyik nap sajnos azt vettük észre, hogy az aranyhalacskáim fele hirtelen feldobta a pacskert… A tavacskám fennállása óta nem történt ilyesmi, a személyzet lecserélte a víz felét, szűrőt tisztított, és reggelente reménykedve lessük, mit találunk a tó felszínén. Egyelőre szerencsére csak a tündérrózsa első virágát… :)
Borcsinak sikerült meglepetést okoznia az egyik déli sziesztán, amikor Luival az élen a két csököttlábú már körbeheverte az inast, a kisasszony bevetődött közéjük, kéjesen csámcsogva valamit. Az inas kíváncsian odanyúlt, és egy elpusztult hal esett a markába… Hát, én nem voltam ott, de a neszekből ítélve soha olyan gyors felkelés nem történt, mint akkor, G. – markában a haltetemmel – még Borcsi leteremtéséről is elfeledkezett. 
Borcsi egyébként is húzogatja kifelé azt a bizonyos gyufát a skatulyából, mert minden nap a gyíkvadászat közben átpakolja a sziklakert olykor igencsak méretes és súlyos köveit, B. el is határozta, hogy hetente csak egyszer állítja helyre az enteriőrt… persze nem bírja ki! =D
Vasárnap, kertészkedés közben B. nagy verébcsiripelésre lett figyelmes. Közelebb menve a ringlófához egy vastagabb madzagot vett észre az odú felé kúszni, amitől annyira megijedt, hogy beszaladt a fényképezőgépért, és elkattintott néhány fotót a „szörnyről”. Mire G. unszolására visszatért egy bottal, hogy lepiszkálja, már elkésett… Gondolom aznap jó vadászata volt a „gonosznak”…
Mi az egészből semmit se vettünk észre, pedig ha lepiszkálja a kígyót, - aki biztos nem cseresznyézni ment a ringlófára, - móresre tanítjuk, csomót kötöttünk volna a „bestiára” G. bánatára, mert szerinte a kígyó is hasznos… Hát, a Rezidencián akkor se vadásszon! Pláne ne eredménnyel, jóllakásig!
Tegnap délelőtt Kata elvitte Borcsit a kombi oltásra, cserébe ő feltálalta a reggelijét az autóban… Ebben a vén inas a vétkes, mert csak reggelizés után olvasta el az üzenetet. De tény, hogy pajtásom egyik hosszabb autóútja sem sikerült „balesetmentesen”, lehet, inkább vonatozna?
Jöhet a nyár, a további hancúr és napozás! Vizslát!

Csendespihi négyesben... Én, - természetesen - rangon alulinak tartom ilyenkor a közösködést...

Borcsi és Lui minden nap "gyikvadászik"...

A fán is vadászat folyik...