03. 22.


Üdv mindenkinek! Újra itt vagyok, hogy befejezzem a hetet!
Pénteken már nappal is nyüszögtem kicsit, este meg nem sokat hagytam G.-t aludni, valahol valamelyik lábam a sok közül fájdogált már két napja, de az is lehet, hogy a forgóm, biztos megrándítottam a nagy pörgésben. Másnapra ezért valami zöldkagylós izé megrendelése volt előirányozva, de mondta B., előbb megnézi az itteni patikában. Ott aztán rábeszélték az „Apto-Flex szirup” megvásárlására, amiben ugyan nem sok az újzélandi tenger gyümölcse, de nagyon fincsi, élvezettel nyalogatjuk Zsacival! Igaz, hogy kétezerrel többe került, mint a neten, de máris használt, kutya-bajom!
Vasárnap aztán jött a hét csúcspontja, amikor végre kiordibálhattam magamat. Délután – a már szokásos kizáródásunk után, - egy két,- és négylábúakból álló hat fős falka nyomult be a territóriumunkba! Persze csak vendégségbe jöttek, de Zsacinak az elején így is sokan voltak, én persze felvettem a tempót. Mindjárt az elején elhasaltattam a legkisebb kétlábú manót, aztán kezelésbe vettem Lüszit, akinek nem csak a neve hasonlít az enyémre, de mint két tojás, olyanok vagyunk egymás mellett! Ő a nyuszitojás, én meg az okostojás…. Miután már hanyatt döntöttem (nem is kellett dönteni) a kislányt, észrevettem, hogy van egy anyósféle is a csoportban. Rosszul vakkantom, nem lehetett nem észrevenni, mert oda tolakodott kettőnk közé, és hangosan figyelmeztetett, előbb vele beszélgessek! Szó szót követett, de amikor dominát akart játszani, lemorogtam magamról, és nekiálltunk szócsatázni, ám ez csak hangos volt, de meddő. Egyelőre döntetlenben egyeztünk ki, ám közben rájöttem, hogy vele is lehet játszani. Annál is inkább, mert Lüszi a széken dekkolt, Zsaci meg a maga előkelőségébe merülve teljesen félrehúzódott., de jelezte Mazsinak, hogy kitakarítja a rezidenciából, ha vele is bepróbálkozik. Én azonban kezdtem jólérezni magamat, és az apróbb kétlábúak is megtalálták a hangjukat, igy a szomszédok, ha nem is láthattak bennünket, de nagyszerű koncertet hallgathattak! Most már hármasban is futottunk néhány gyors kört, Zsaci fentről vezényelte az iramot. Maya, a falkavezér bennünket lesett, hogy mikor kell e közbelépnie, lánya – Kriszti - pedig az aprójószágra felügyelve az utolsó pillanatokban ugrált félre előlünk, nagyszerűen szórakoztam! Zsaci csak a vége felé kezdett oldódgatni, de G. velem együtt örült a cirkusznak! Kár, hogy olyan hamar elmentek, hogy a kétlábúak alapos végigvizslatására sem maradt időm! Ezzel véget is ért a nap, és mert B. nem volt itthon, csak azt vette észre mikor hazaért, hogy „valakik” voltak itt, de hogy hányan, azt máig sem tudja!
Hétfőn végre Perec is tiszteletét tette, de az elején ő sem volt kibékülve velem, nagyon féltékeny vizslácska, amilyen apró, annyira védte tőlem Marcsit a gazdiját, pedig én igazán csak örömpuszikat akartam lehelni a nózijára. Aztán lassan megenyhült ő is közismert sármom hatására, megígérte, hogy hamarosan újra elhozza a kétlábúját, mert otthon nem tud kibontakozni a macskák miatt. Nagyon megsajnáltam, csábítottam is, hogy csak jöjjön, mert jókat lehet vele rohangászni árkon-bokron keresztül. Igaz, árok még nincs, de ami késik, nem múlik, gondolom B. szívesen segít kiásni… Mivel G. nem figyelt rám, amikor Perecéktől elköszönt, kénytelen volt némi szivacsdarabokat összekaparni, amik kidőltek a pérnábóő, de legalább észrevette mellettük B. megcsócsálódott papucsát is, ami galád módon – párját otthagyva, - lesétált a helyéről! Fura egy házban élünk, ha én nem figyelmeztetném Zsaci inasait minden apró rendellenes eseményre előbb-utóbb rajtuk lenne a káosz!
Most sajnos gyorsan össze kell csapnom a napi diktálmányt, mert Nojcsi lepett meg bennünket, és miután teletömött minket préseltcsonttal, és már belefáradtunk a rágásba, még álnok módon ki is csukta becses személyünket, hogy G. fején a tavaszi metszést végrehajthassa. Persze utána azért bemehettünk, és kicsit mancsolásunkba vehettük!
Most szundizunk, G.-nek kiadtam az ukázt, hogy pár képet válogasson, ennyire nélkülem is képes. Vizslatutulásos jó éjt mindenkinek, ha Zsaci legközelebb is ideenged, majd jövök! Vizslát!

Lui és Mazsi vitája

Most Mazsi Lüszit fegyelmezi

Ott tűnt el a víz Mazsi szerint

Harcos játék, vagy játékos harc...? Mazsi és Lui

Lui szeretne játszani Lüszivel, de ő inkább megadja magát

A "plebs" és a Hercegnő...

Forgásban

Figyelek!

Lui elmagyarázza Mazsinak, hogyan kellene viselkednie egy vendéghölgynek...

Nojcsi beöltözve a tavaszi metszéshez...

03. 21.
Sziasztok újra! Lui vagyok! Az ész, a tettrekészség és az örök vidámság!
Eltelt ismét egy hét, és ahhoz, hogy képben legyetek valamennyire, el kellett foglalnom a GÉPET! Ha nem lennék, már mindenki belefulladt volna a dögunalomba! Szerencséje a kétlábúaknak, hogy itt vagyok, és egy kicsit mindig felkavarom a posványt…. Az elmúlt hét elején nem kavarogtam, vártam, hogy ülepedjen a zagy, meg különbenis, elvoltam Zsacival, de ahogy eljött a csütörtök, elérkezett az én időm! Délután Zsaci elvitte B.-t a futira, már kezdtem panaszkodni G.-nek, hogy engem megint itthagytak, amikor betoppant Bogi és anyukája Eszter! Először csak kintről bámulhattam befelé, mert G. amikor valami érdekesebb esemény van kilátásban, firnyákos módon mindig ki tudott eddig csukni bennünket. Azt hiszem, azzal a kis doboz megcsörrenésével van kapcsolatban, amit múltkor majdnem sikerült alaposabban vizslatás alá vonnom. Szóval itt voltak, megjöttek, elhelyezkedtek. Ismerős volt a szitu, előző héten megtanultam már T.-vel és Petrával kapcsolatban…. Nyílt az ajtó, én be, G. mondja a magáét, Bogi az anyuja nyakában, én megpróbálom elérni… Aztán észreveszem a sok ajándékrágcsát, és átállok az alternatív prodzsektre: a sok finomság megszerzésére…. ez sem sikerül, de G. előveszi az unalomig ismert préselt csontot. … Annyira azért mégsem volt unalmas, mert ezután felváltva rohangáltam Bogihoz és a csonthoz, - ezt negyedórásnak nevezik, de már rég megdöntöttem a szintidőt, - így hamarosan csak Bogié lehettem. Mivel az ilyesmik elfogyasztása után Zsacival páros galambröptetéssel is szoktuk szórakoztatni a vendégeket, a mostani szólóm nem nyűgözte le annyira Eszteréket, de Bogi lassan feloldódott, és nagy bújócskába kezdtünk. Sikerült együtt viháncolnunk, bemutattam, milyen tündérien alkalmazkodó vagyok, lassan mindenkit meggyőzök a „svábcsokik” kivételes voltáról. Bogi már annyira jutott, hogy át is ölelt, remélem legközelebb is emlékezni fogok rá, hogy nála: ”nicht ugri-bugri”. A végére Zsaci is megérkezett, de ő nagy előkelőségében elvonult az ágyra, onnan skubizta a történéseket. Aztán lassan elbúcsúztunk a vendégektől, én jól éreztem magam, remélem, Bogi visszajön egy kis bújócskára. Mivel a kétlábúak még mindig a folyosón beszélgettek, visszaszaladtam megnézni, nem felejtettek e itt valamit… Aztán nem értem rá gyorsan utánuk loholni, lebuktam mikor G. visszaérkezett… Állítólag épp a hatodik kakaóskekszet tömtem magamba…. Én nem szoktam az ilyesmit számolni, teljesen felesleges. Akkor elég belőle, ha elfogyott! Itt még maradt a kistálban, tehát részemről egyáltalán nem volt befejezve… G. szerint azonban vége a lopásnak, B. pedig jött a söprűvel, mert szerinte az egész rezidenciát bevetettem morzsával…. Értetlen egy alkalmazott…. gyorsan kellett ennem, és később én is felporszívóztam volna. Aztán G. megkóstolta a kapott főzetet, mi is megnyalhattuk az ujját, nyugtáztuk Zsacival, hogy iható, már csak a hercegnő leellenőrzése volt hátra, kivel is kokettált nélkülem.
Másnap délelőtt Ildikó és Ákos ugrott be egy röpke látogatásra, de nem volt annyi időm, hogy a kisemberrel megkedveltessem magam. Arra igen, hogy megríkassam, B. el is parancsolt mellőle. Délután már csak a szokásos sportjátékokat űztük az udvaron, a hétnek ezzel még nem volt vége, de arról majd holnap referálok.
Közben Virágéktól is érkezett néhány fotó, Zsaci utasítására felteszem azokat is. Holnap újra jövök! Kisztihand, és Vizslát!

Marci és Lui

Marci átnéz az izgágáskodón...

Csak lesem a "nyugodt erő" és a "bohó suhanc" párharcát

Három Virág, és egy Mákvirág! :)

Barátosnémmal Virág Hercegnővel... Lui persze odatolakodott...

Bogika

Ismerkedés

Eszter és Bogi Luival

Eszter inkognitóban... (Bogi ráhúzta a kapucnit)

Simi is van

.... és szeretet....

... és puszi

Búcsúzkodás

03. 13.
Na, ez igen! Ez HÉT! Mozgalmas hét!
Kedden meglátogatott bennünket T. és Petra, a kislánya. Igaz, négylábúak nélkül, de Lui hebrencssége miatt így is nagy kihívás volt a közelébe engedni a kis aranyhajú apróságot! G. ki is csukott bennünket, amíg elhelyezkedtek, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy szép lassan közelítsünk a vendégek felé…. ezt Lui persze már nem hallotta, mert éppen a vendégeket próbálta feldöntögetni, azt tesztelve, milyen a ”vadmegálló képességük”. (Kicsit sajátosan értelmezi ezt a tesztet…) Miután kiheverték az első pillanatok sokkját, és a svábördög kikászálódott rövid időre a nyakukból, T. is visszanyerte a Szinét, látva, hogy Petra még egészben van. Én inkább visszafogott voltam, mert az első találkozásnál minden, méternél alacsonyabb emberpalánta szorongással tölt el… Általában ahogy meglátnak, rohannak felém kitárt karokkal, kitudja, hogy végezném, ha bevárnám őket!? Szerencsére a mostani kisvendég nem ilyen fajta volt, így lassan, nagyon lassan, engedtem a majréból, és meg is simogathatott később. Persze Lui nem zavartatta magát, még mindig az a fixa ideája, hogy a legnagyobb öröm öt úgy szerzi a kétlábúaknak, ha a nyakukba ugorva körbenyalja a fejüket. A kis Petra közben elkezdett bújócskázni a sötétbarna „szörnyeteggel”, mindketten élvezték. Voltak nevetések, kacagások, és végül a duracell is kezdett lemerülni az „udvaribolondomban”. Amikor haza kellett menniük, Luin látszott a lestrapáltság, az nap már nyugtom volt tőle.
Szerdán nem volt nagyobb vircsaft, csak egymást öltük, de a vége kis malőr lett, mert a személyi edzőm túl vehemens volt, és vagy a rózsabokorba taszajtott, vagy csak a szemem felé kapott, mindenesetre a kétlábúak vették este észre a harci sérülésemet, ami nekem fel sem tűnt. Másnap jött A., B. volt neveltje, akivel délig egyedül maradtunk, mert a mieink elmentek itthonról. Persze A.-t nagy ovációval fogadtuk, amit hasonlóképpen viszonzott. Délután Éva lepett meg, aki rögtön elvitte Luit a futira, ahol Csokival volt randevúja. Én már csak visszaérkezésükkor követelhettem ki magamnak a simiket. Már amikor Lui Éva közelébe engedett, mert „ugye” ez a mindkettőnknek kedves kétlábú szerinte csak az övé, és folyton ellökdös mellőle! Irigy kutya! Sajnos Éva most sem maradt velünk sokáig, mindig megy, „dolga van”, mint egy kétlábú Lui.
Mivel alig esett az eső a héten, a látogatók fogadása közti időt kint, a tavaszi munkákkal töltöttük. Megtapostuk a maradék két jácintot, hogy erősödjenek, előkészítettük későbbi faragásra a tavaly felhalmozott vastagabb ágakat, kiürítettük a komposztládát, felszántottuk az udvaron az „ősgyepet” (G. nevezi így azt a tavasszal zöldülő részt, amit csak nyár közepéig kell fűnyíróval körbetolni, utána jó meleg porfürdős birkózásokat művelhetünk a „pázsit” helyén.) Rengeteg a dolgunk, most fejezzük be a vasvázra telepi tett nádszövet teljes felszámolását is. Ez teljesen Lui ötlete volt, mert eddig mindenkinek megfelelt, de az ő fejlett szépérzékét idekerülésének első pillanatától bántotta az öregedő fonat. Neki is állt mindjárt a felszámolásának, egyébként is, minden ilyen munka dandárját ő végzi, csak dicsérni tudom, nagyon kreatív, igazi pasi! B. előhozta a leandereket is, most azokat is jól esik borogatni a nagy téli nélkülözés után. Alig várjuk az aranyhalas tavacska feltöltését is, én csak nézegetni szoktam, bele nem megyek, de Luit biztos inspirálni fogja a számára új kerti disz.
Péntek délután meglátogatott Marci, azaz Dicső Marcipán Magor! Mivel érkezésekor ki lettünk csukva, hogy inasom be tudja őket engedni, először csak az üvegen keresztül vizslattuk egymást, aztán hajrá! Ő kiszabadult, mi pedig be! Persze Marci gardedámmal és gardepáppal érkezett, vagyis az én hercegnőbarátosnémmal: Virággal, és párjával: Szi-vel. Lui természetesen adta önmagát, Marcit is le akarta hengerelni, de miután látta, hogy túl nagy falat neki, függőben hagyta a piszkálást, inkább áttért a kétlábúakra…. Néha Szi összeszorított foggal „mosolygott”, egyébként zokszó nélkül bírta a kiképzést. Megpróbált néhány fotót készíteni, de a száguldozó istennyila nem biztos, hogy rajta lesz. G. meg sem kisérelt a fényképezni, később meg már elfeledte. Bent aztán átadták a fejedelmi ajándékokat, nem tudom az inasaim miért kaptak, de G. a borocska mellé olyan vastag könyvet kapott, hogy alig bírjuk majd kiolvasni. Rettenetesen nehéz, egyelőre csak nyalogatni tudom. G. az üveget is félretette későbbi időkre, mert az Óperencián túli Andi látogatásakor bontaná csak fel, ünnepelve a vizslások „örökbarátságát”. A mi ajándékunkat persze elrejtette, de mindhárman kaptunk egy unalomig ismert juticsontot, rágcsáljuk, és legyünk vele boldogok. Lui nem volt boldog, mert a csontjával együtt ki lett telepítve, (szerencsére csak az udvarra), hogy ne zavarja felsőbb köreinket az izgágaságával. Ezt meglehetősen zokon vette, és kétlábon körbetáncolta a házat bejutást keresve. Később bejöhetett, de addigra – mint másnap kiderült – egy virágláda bánta az asztalontáncolását…. Mint minden ilyen ezoterikus dolgot, ezt is félreértette. Igaz, az asztal is táncolt alatta…. Mikor végre bejöhetett, Marci is kegyes volt hozzá, jóindulattal foglalkozott vele, mint egy bölcs nagybácsi a kissé lökött gyámfiával. Sajnos minden jónak vége szakad egyszer pedig még meg sem ismerkedtem közelebbről Marcival… Pedig Marci gyönyörű, es ezt tegnap a bírók is észrevették, mert osztály-győztes (CAC), és a kanok között a második legszebb (RES CACIB) lett. (Persze ekkor valószínű a bíró összekeverte a mancsait, mert Marcit illett volna legszebbnek jelölnie.) Én már tegnapelőtt kiadtam volna a HFGY és a BIS címet.
Szóval ez a „falka” nagyon a szívünkbe lopta magát. mindannyian reméljük, hogy idén még lesz szerencsénk hozzájuk.
Tegnap reggel Lui megint az asztalontáncolás művészetét gyakorolta, de lebukott, B. jól leteremtette…. ekkor derült fény a felrobbant virágláda esetére is.
A hét utolsó két napja a szokásos módon – karate, szumó, RSG – telt el, ma még vártuk, hátha hazafelé benéznek Marciék, de inasom most vette az üzenetet, hogy már úton vannak rezidenciájukba, „mellesleg” Marci ma ismét CAC címet kapott! Ezúton is gratulálunk neki!
A most eltelt hétből is látszik, hogy jön a TAVASZ, remélem lesz itt olyan forgalom, hogy a kétlábújaim csak kapkodják a fejüket… és G. a lábait is…. (Jó gyógytorna lesz neki! ) Vizslát!

Az Édesanya félti a lányát....

Engem bezzeg szeret Petra!

Petra és a Falka...

Lui a félelmetes

Már barátok...

Marci ajándékai

G. ezt Andival akarja meginni.... hisz ott a neve is....

Marci rágcsájának vége...

                                                Csoki és Lui a futin Éváékkal március 10.-én

03. 07.
Na végre! Újra itt vagyok a Fészen!
G. szerint az elmúlt két hétben az égvilágon nem történt semmi, csendes nyugalom volt…..
Csak a nagy banzájokat megemlítve: Még február utolsó péntekén itt volt Éva, aki természetesen udvari bolondom kedvéért jött, és ennek megfelelően meg is kapta Luitól a puszikat, a skalpolási kísérleteket, a nyakbamászásokat, és egyéb neveletlenségeket, amiket a svábgyerek csak ki tud préselni ilyenkor magából. Senki sem hiszi el G.-nek, hogy „amúgy” tud rendesen is viselkedni, sőőőt, hellyel-közzel egy-egy félórára még el is szokott heveredni napközben is. De aztán, ha meghallja a csengőt, vége a békés áhítatnak, el kezd üvölteni, mint száz éhes malac, közben jobban leszedi az ajtóról a festéket, mint a kromofág, és ha kiszabadult, egy hurrikán pusztító erejével tör a bejárat felé! És ott, ha véletlenül kedves ismerőst pillant meg, - mint például Évát a „szerelmét”, - vége a világnak! Elborul a kis – amúgy is – sötét csuhába bujtatott agyacskája, és elevenen, mindenestől be akarja kebelezni a szeretetébe a kiválasztottat. És mivel a kiválasztottjai – ez jó ízlésre vall, - nem tenyeres-talpas kétlábúak, hát igencsak meg kell kapaszkodniuk, hogy épségben leérjenek a rezidenciámba, ahol némileg kényelmesebb helyzetben fogadhatják Lui további csókjait. Én már csak ilyenkor férek a vendéghez, és ekkor megpróbálom szépséges kufferomat az orruk alá tolni, hogy észrevegyék, én is – a ház úrnője – itt vagyok, és kikövetelem a magam simijeit! Eleinte csak lopva sikerül, mert svábcsoki barátom eközben Éva ölében terpeszkedik, vagy mögötte ücsörög kéjesen beleszuszogva a nyakába, mindenesetre árgus szemekkel figyel, nehogy megközelítsem szeretett kétlábúját.
Szóval így zajlanak, - lehet mondani egysíkúan á az Évával való találkozások.
Múlt hát elején Perecék is betoppantak egy rövid időre, nem maradtak sokáig, mert Perecnek még sok Lui, nem érti, hogy „csak” játszani akar Őcsokisága mindenkivel, Perec ellenben szentségnek tartja a magántulajdont! Az ő kétlábúja csak az övé, senki még csak meg se közelítse!
Az elmúlt héten csak az itthoniakat boldogítottuk, főleg G.-t., aki egyre jobban imádkozik az igazi tavaszért, mert állítólag, amit mi művelünk bent esős időben, az nagyon messze van a kulturált elfoglaltságtól. Szerinte amilyen okosak vagyunk, sakkozni is megtanulhatnánk…. Szerinte az is harc, és jóval csendesebb, mint amit produkálni szoktunk. De az imént is, ránk figyelve hangosan röhögött – már bocsánat, - mert szerinte a naiv szomszédok azt hiszik, hogy véres kutyaviadalokat tart az udvaron, pedig csak mi „tépjük” egymást Luival, és ugyebár a harc nem megy hang nélkül. Eddig ment, tavaly nyáron még eszembe sem jutott hangosan tüzet okádva cibálni a másik grabancát, de Lui megtanította, hogy ezt így kell! Tényleg sokkal élvezetesebb így minden! Nem utolsósorban szurkolótáborunk is nő, néha már hangos bekiabálásokra is felfigyelhetünk!
Csendesebb elfoglaltságunk az atlétika, amikor Lui rohangászik szélsebesen árkon-bokron keresztül. én pedig a teraszról diktálom neki a tempót. Egy-két gyors hieroglifát én is leírok vele, aztán visszavonulok, és lesem, mikor ér közelebb, hogy ráronthassak. Nemsokára akadályfutást is rendezhetünk, mert G. tanácsára B. vett néhány „vadászkeritést”, állítólag azért, hogy valami virágágyásokat elkerítsenek, de én tudom, hogy csak a látványért rendelte…. Nincs szebb, mint egy kerítés felett úszó vizsla…. esetleg kettő…
Tegnap Nojcsi is betoppant szerencsére, természetesen nekünk, és a kétlábúaknak is hozott jutifalatot, mi alaposan megköszöntük, puszival, mosdatással, ugri-bugrival…. később állítólag nem odaillő parfümöt is eregettünk….. Ki tudja…. én nem vettem észre, biztos Lui volt….
Jól eltelt az idő, délután Zara és sofőrje – Kriszta - jött értünk, és elmentünk a Malomvölgyi tóhoz. Találkoztunk más vizslákkal is, de Zara és én csak egymással játszottunk, miközben kétlábújaink jól elfáradtak a sétában. Igaz, lehet, hogy én is, mert B. megjegyezte, hogy a tegnapi volt az első alkalom, hogy nem Zarán tapostam visszafelé, hanem leheveredtem melléje.
Természetesen, hazaérve még alá kellet vetnem magamat Lui vizslatásának, aki alaposan leellenőrzött, hogy kivel találkoztam nélküle. Mindent rendben talált, Zarát egy kicsit hiányolta, de hamar elcsitultunk estére.
Ez a hét már biztos izgalmas lesz, mert állítólag olyan vizslaúr keres fel, de Olyan(!), hogy olyannal még nem találkoztam! Dicső Marcipán Magor – ismerőseinek Marci - tesz tisztelgő látogatást Őhercegnőségemnél. Persze ezt még én nem tudom, mert ha tudnám, már most kiakasztanám G.-t a készülődésemmel! Ha minden igaz, Éva is meg fog lepni bennünket, biztos, hogy fotókkal körítve fogok jelentkezni nem is olyan sokára! Vizslát!

Éva és Lui

 

Nagy a "szerelem"

Puszi is van!