Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 13.
Na, ez igen! Ez HÉT! Mozgalmas hét!
Kedden meglátogatott bennünket T. és Petra, a kislánya. Igaz, négylábúak nélkül, de Lui hebrencssége miatt így is nagy kihívás volt a közelébe engedni a kis aranyhajú apróságot! G. ki is csukott bennünket, amíg elhelyezkedtek, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy szép lassan közelítsünk a vendégek felé…. ezt Lui persze már nem hallotta, mert éppen a vendégeket próbálta feldöntögetni, azt tesztelve, milyen a ”vadmegálló képességük”. (Kicsit sajátosan értelmezi ezt a tesztet…) Miután kiheverték az első pillanatok sokkját, és a svábördög kikászálódott rövid időre a nyakukból, T. is visszanyerte a Szinét, látva, hogy Petra még egészben van. Én inkább visszafogott voltam, mert az első találkozásnál minden, méternél alacsonyabb emberpalánta szorongással tölt el… Általában ahogy meglátnak, rohannak felém kitárt karokkal, kitudja, hogy végezném, ha bevárnám őket!? Szerencsére a mostani kisvendég nem ilyen fajta volt, így lassan, nagyon lassan, engedtem a majréból, és meg is simogathatott később. Persze Lui nem zavartatta magát, még mindig az a fixa ideája, hogy a legnagyobb öröm öt úgy szerzi a kétlábúaknak, ha a nyakukba ugorva körbenyalja a fejüket. A kis Petra közben elkezdett bújócskázni a sötétbarna „szörnyeteggel”, mindketten élvezték. Voltak nevetések, kacagások, és végül a duracell is kezdett lemerülni az „udvaribolondomban”. Amikor haza kellett menniük, Luin látszott a lestrapáltság, az nap már nyugtom volt tőle.
Szerdán nem volt nagyobb vircsaft, csak egymást öltük, de a vége kis malőr lett, mert a személyi edzőm túl vehemens volt, és vagy a rózsabokorba taszajtott, vagy csak a szemem felé kapott, mindenesetre a kétlábúak vették este észre a harci sérülésemet, ami nekem fel sem tűnt. Másnap jött A., B. volt neveltje, akivel délig egyedül maradtunk, mert a mieink elmentek itthonról. Persze A.-t nagy ovációval fogadtuk, amit hasonlóképpen viszonzott. Délután Éva lepett meg, aki rögtön elvitte Luit a futira, ahol Csokival volt randevúja. Én már csak visszaérkezésükkor követelhettem ki magamnak a simiket. Már amikor Lui Éva közelébe engedett, mert „ugye” ez a mindkettőnknek kedves kétlábú szerinte csak az övé, és folyton ellökdös mellőle! Irigy kutya! Sajnos Éva most sem maradt velünk sokáig, mindig megy, „dolga van”, mint egy kétlábú Lui.
Mivel alig esett az eső a héten, a látogatók fogadása közti időt kint, a tavaszi munkákkal töltöttük. Megtapostuk a maradék két jácintot, hogy erősödjenek, előkészítettük későbbi faragásra a tavaly felhalmozott vastagabb ágakat, kiürítettük a komposztládát, felszántottuk az udvaron az „ősgyepet” (G. nevezi így azt a tavasszal zöldülő részt, amit csak nyár közepéig kell fűnyíróval körbetolni, utána jó meleg porfürdős birkózásokat művelhetünk a „pázsit” helyén.) Rengeteg a dolgunk, most fejezzük be a vasvázra telepi tett nádszövet teljes felszámolását is. Ez teljesen Lui ötlete volt, mert eddig mindenkinek megfelelt, de az ő fejlett szépérzékét idekerülésének első pillanatától bántotta az öregedő fonat. Neki is állt mindjárt a felszámolásának, egyébként is, minden ilyen munka dandárját ő végzi, csak dicsérni tudom, nagyon kreatív, igazi pasi! B. előhozta a leandereket is, most azokat is jól esik borogatni a nagy téli nélkülözés után. Alig várjuk az aranyhalas tavacska feltöltését is, én csak nézegetni szoktam, bele nem megyek, de Luit biztos inspirálni fogja a számára új kerti disz.
Péntek délután meglátogatott Marci, azaz Dicső Marcipán Magor! Mivel érkezésekor ki lettünk csukva, hogy inasom be tudja őket engedni, először csak az üvegen keresztül vizslattuk egymást, aztán hajrá! Ő kiszabadult, mi pedig be! Persze Marci gardedámmal és gardepáppal érkezett, vagyis az én hercegnőbarátosnémmal: Virággal, és párjával: Szi-vel. Lui természetesen adta önmagát, Marcit is le akarta hengerelni, de miután látta, hogy túl nagy falat neki, függőben hagyta a piszkálást, inkább áttért a kétlábúakra…. Néha Szi összeszorított foggal „mosolygott”, egyébként zokszó nélkül bírta a kiképzést. Megpróbált néhány fotót készíteni, de a száguldozó istennyila nem biztos, hogy rajta lesz. G. meg sem kisérelt a fényképezni, később meg már elfeledte. Bent aztán átadták a fejedelmi ajándékokat, nem tudom az inasaim miért kaptak, de G. a borocska mellé olyan vastag könyvet kapott, hogy alig bírjuk majd kiolvasni. Rettenetesen nehéz, egyelőre csak nyalogatni tudom. G. az üveget is félretette későbbi időkre, mert az Óperencián túli Andi látogatásakor bontaná csak fel, ünnepelve a vizslások „örökbarátságát”. A mi ajándékunkat persze elrejtette, de mindhárman kaptunk egy unalomig ismert juticsontot, rágcsáljuk, és legyünk vele boldogok. Lui nem volt boldog, mert a csontjával együtt ki lett telepítve, (szerencsére csak az udvarra), hogy ne zavarja felsőbb köreinket az izgágaságával. Ezt meglehetősen zokon vette, és kétlábon körbetáncolta a házat bejutást keresve. Később bejöhetett, de addigra – mint másnap kiderült – egy virágláda bánta az asztalontáncolását…. Mint minden ilyen ezoterikus dolgot, ezt is félreértette. Igaz, az asztal is táncolt alatta…. Mikor végre bejöhetett, Marci is kegyes volt hozzá, jóindulattal foglalkozott vele, mint egy bölcs nagybácsi a kissé lökött gyámfiával. Sajnos minden jónak vége szakad egyszer pedig még meg sem ismerkedtem közelebbről Marcival… Pedig Marci gyönyörű, es ezt tegnap a bírók is észrevették, mert osztály-győztes (CAC), és a kanok között a második legszebb (RES CACIB) lett. (Persze ekkor valószínű a bíró összekeverte a mancsait, mert Marcit illett volna legszebbnek jelölnie.) Én már tegnapelőtt kiadtam volna a HFGY és a BIS címet.
Szóval ez a „falka” nagyon a szívünkbe lopta magát. mindannyian reméljük, hogy idén még lesz szerencsénk hozzájuk.
Tegnap reggel Lui megint az asztalontáncolás művészetét gyakorolta, de lebukott, B. jól leteremtette…. ekkor derült fény a felrobbant virágláda esetére is.
A hét utolsó két napja a szokásos módon – karate, szumó, RSG – telt el, ma még vártuk, hátha hazafelé benéznek Marciék, de inasom most vette az üzenetet, hogy már úton vannak rezidenciájukba, „mellesleg” Marci ma ismét CAC címet kapott! Ezúton is gratulálunk neki!
A most eltelt hétből is látszik, hogy jön a TAVASZ, remélem lesz itt olyan forgalom, hogy a kétlábújaim csak kapkodják a fejüket… és G. a lábait is…. (Jó gyógytorna lesz neki! ) Vizslát!