10. 23. kedd
Pénteken esett egy kis zápor, Perec ezért otthon maradt… Legalább annyira utálja az esőt, mint én. Bár délután már csak a talaj volt nedves, nyugodtan jöhetett volna. Mi is kint voltunk, és érdeklődéssel figyeltük B. előkészületeit az aranyhalas medence felszámolására. Szerencséjére, vagy inkább szerencsétlenségére, már az első merítéssel kiemelt egy halacskát, miután a növényeket kiszedte a vízből… És ezután sokáig semmi… Lui persze azonnal kipécézte magának a vödörben körbeúszkáló árva halacskát, és mindenképpen közelebbről is meg akarta vizsgálni. Ez erős ellenkezést váltott ki a személyzet körében, így amikor Lui már bugyborékolni is kezdett, megkísérelve a víz alatti lélegzést, az inas a karmesteri pálcát emelgetve vette el csokitesóm kedvét a kopoltyúk növesztésétől. B. sokáig potyára kísérletezett a többi uszonyos vödörbe emelésével, rákényszerült a vízszint drasztikus lecsökkentésére, ez estére eredményre is vezetett, mind a 16 halacska vödörbe, onnan a fenti akváriumba került. B. a tó vizét is teljesen leeresztette, ezután nagy gondban leszünk, sehol sem tudunk olyan finom ivóléhez jutni, mint eddig. Mert hiába volt kint is bent is a vizes tálban kikészítve, cserélve a csapvíz, nekünk a tavacska kellemesen zöldülő, hal ízű, néhány friss szúnyoglárvával megspékelt folyadék egész nyáron jobban esett. (A szúnyoglárvák mindig garantáltan frissek voltak, mert őket az aranyhalaim folyamatosan ették.)
A személyzet közben időt szakít
ott arra is, hogy alaposabban körülnézzen a kertben, nyugtázta, hogy a „kakifa” gyümölcsei éppen csak színesedni kezdtek, így Lui talán még békén hagyja a fát.
Másnap az egy héttel elhalasztott „Évzáró” találkozóra készültünk, Délben már izgatottan vártuk az indulást, majd Perec és Domi is megérkezett, bepréselődtünk a batárba: 3 vizsla, 3 kétlábú… A kicsik itthon maradtak, egészen addig hallottam az e miatti visítozó reklamálásukat, míg B. egy-egy szárított marhafüllel le nem csendesítette őket. A kocsiban a rádiót nem kellett bekapcsolni, Perec nótázgatott egész úton!
:)
Mikor a futihoz értünk, fellélegezve robbantunk ki a járgányból, és pillanatok alatt a szokott helyre értünk, a személyzet nem bírta a tempónkat, G. csak a hangoskodást hallotta, sejtette, hogy az egyik fél Lui lehet, de mivel a veszekedés elhallgatott, remélte, hogy nem esett baja senkinek. Nem is, mert Lui csak Dugóval szájalt, de rövid úton megbeszélték, hogy ki mihez tartsa magát az elkövetkezőkben… Snoopy, és természetesen Johnny a „Pandaboci” is üdvözölt bennünket, De ott volt Lencsi és Lara is Magor védőőrizetében. Persze mindkét falkát az inasaik is elkísérték. Jöttek új, vagy rég látott tagok is, Herba, Zsömi, Dani az „első bálozó” 6 hónapos, no és persze Maya is „befutott a legmesszebbről, nem is nagyon aktivizálta magát a későbbiekben. Bezzeg a többiek, volt nagy rohangálás, és csak a vége felé dőlt ki a fiatalság, nem úgy, mint a forró nyári napokon. Az időre a kétlábú inas-sereg most sem panaszkodhatott, napsütés és langymeleg búcsúztatta az idei találkozókat.
Perec kötéljátékát Pandaboci és Lui felváltva csaklizta el, de a frizbi és a labda is sikert aratott, persze javarészt csak addig, míg valaki látta, hogy a másiknak is kell. Lui ebben nagy spiler, itthon is csak akkor érdekli az ilyesmi, ha másnál van…. Most is, ahogy megszerezte, mindenki előtt rázni kezdte, incselkedett, hátha valaki megpróbálja elvenni tőle. Aztán, mikor Magor úgy gondolta, őt is érdekli a játék, Luiból előmászott a „múlt századi jutasi kiképző őrmester” …
Úgy ráförmedt szegény Magorra, hogy az visítva menekült, és percekre megsértődött…. Lui igencsak sikeresen választja ki, hogy kibe kössön bele…
Fiú legyen, kisebb legyen, és fiatalabb.
Azért Magor nem esett letargiába, korabeli pajtásával – Danival - Pandabocin gyakorolta a dominanciát.
Szóval mindenki jól szórakozott…:)
A kísérőszemélyzet megállapította, hogy a csoportunk igazi „Pécs környéki” csoport, mert Bakonyáról, Szászvárról, Nakról, Martonfáról, sőt, Sióagárdról érkeztek négylábú társaim…
Amikor a buli végével hazafelé indultunk, befutott Pongó, a dalmata is gazdijával, aki munkából sietett lóhalálában a találkozóra. Egy kis ismerkedésre még volt idő, így az Évzárón 14 társammal éreztük jól magunkat, igen, én is, mert most nem lógtam örökké G. nyakán. Hazaérve az aprónép boldogan ugrándozva fogadta különítményünket, talán most már elhiszik, ha el is megyünk, nem fogunk elveszni!:)
Tegnap délután Nojcsi jött, töpi helyett hurkát hozott, G.-t kiverte a víz. G. irigy, minden finomságra azt mondja, hogy az egészségtelen, nem nekünk való! Csak akkor nyugodott meg, mikor látta, hogy nem halunk bele… Persze ő minden ilyesmit kétpofára zabál, ha hozzájut! Mondom, (vakkantom) IRIGY KUTYA!
Ücsörögtünk kint egy darabig, de ahogy elment a nap, hűvösödött, bevonultunk, ahol négyesben megfürdettük Nojcsit, a kicsik is lassan eltanulják, miként kell egy szeretett vendéggel bánni!:) Vizslát!
A személyzet közben időt szakít
ott arra is, hogy alaposabban körülnézzen a kertben, nyugtázta, hogy a „kakifa” gyümölcsei éppen csak színesedni kezdtek, így Lui talán még békén hagyja a fát.
Másnap az egy héttel elhalasztott „Évzáró” találkozóra készültünk, Délben már izgatottan vártuk az indulást, majd Perec és Domi is megérkezett, bepréselődtünk a batárba: 3 vizsla, 3 kétlábú… A kicsik itthon maradtak, egészen addig hallottam az e miatti visítozó reklamálásukat, míg B. egy-egy szárított marhafüllel le nem csendesítette őket. A kocsiban a rádiót nem kellett bekapcsolni, Perec nótázgatott egész úton!
:)Mikor a futihoz értünk, fellélegezve robbantunk ki a járgányból, és pillanatok alatt a szokott helyre értünk, a személyzet nem bírta a tempónkat, G. csak a hangoskodást hallotta, sejtette, hogy az egyik fél Lui lehet, de mivel a veszekedés elhallgatott, remélte, hogy nem esett baja senkinek. Nem is, mert Lui csak Dugóval szájalt, de rövid úton megbeszélték, hogy ki mihez tartsa magát az elkövetkezőkben… Snoopy, és természetesen Johnny a „Pandaboci” is üdvözölt bennünket, De ott volt Lencsi és Lara is Magor védőőrizetében. Persze mindkét falkát az inasaik is elkísérték. Jöttek új, vagy rég látott tagok is, Herba, Zsömi, Dani az „első bálozó” 6 hónapos, no és persze Maya is „befutott a legmesszebbről, nem is nagyon aktivizálta magát a későbbiekben. Bezzeg a többiek, volt nagy rohangálás, és csak a vége felé dőlt ki a fiatalság, nem úgy, mint a forró nyári napokon. Az időre a kétlábú inas-sereg most sem panaszkodhatott, napsütés és langymeleg búcsúztatta az idei találkozókat.
Perec kötéljátékát Pandaboci és Lui felváltva csaklizta el, de a frizbi és a labda is sikert aratott, persze javarészt csak addig, míg valaki látta, hogy a másiknak is kell. Lui ebben nagy spiler, itthon is csak akkor érdekli az ilyesmi, ha másnál van…. Most is, ahogy megszerezte, mindenki előtt rázni kezdte, incselkedett, hátha valaki megpróbálja elvenni tőle. Aztán, mikor Magor úgy gondolta, őt is érdekli a játék, Luiból előmászott a „múlt századi jutasi kiképző őrmester” …
Úgy ráförmedt szegény Magorra, hogy az visítva menekült, és percekre megsértődött…. Lui igencsak sikeresen választja ki, hogy kibe kössön bele…
Fiú legyen, kisebb legyen, és fiatalabb.
Azért Magor nem esett letargiába, korabeli pajtásával – Danival - Pandabocin gyakorolta a dominanciát.
Szóval mindenki jól szórakozott…
:)A kísérőszemélyzet megállapította, hogy a csoportunk igazi „Pécs környéki” csoport, mert Bakonyáról, Szászvárról, Nakról, Martonfáról, sőt, Sióagárdról érkeztek négylábú társaim…
Amikor a buli végével hazafelé indultunk, befutott Pongó, a dalmata is gazdijával, aki munkából sietett lóhalálában a találkozóra. Egy kis ismerkedésre még volt idő, így az Évzárón 14 társammal éreztük jól magunkat, igen, én is, mert most nem lógtam örökké G. nyakán. Hazaérve az aprónép boldogan ugrándozva fogadta különítményünket, talán most már elhiszik, ha el is megyünk, nem fogunk elveszni!
:)Tegnap délután Nojcsi jött, töpi helyett hurkát hozott, G.-t kiverte a víz. G. irigy, minden finomságra azt mondja, hogy az egészségtelen, nem nekünk való! Csak akkor nyugodott meg, mikor látta, hogy nem halunk bele… Persze ő minden ilyesmit kétpofára zabál, ha hozzájut! Mondom, (vakkantom) IRIGY KUTYA!
Ücsörögtünk kint egy darabig, de ahogy elment a nap, hűvösödött, bevonultunk, ahol négyesben megfürdettük Nojcsit, a kicsik is lassan eltanulják, miként kell egy szeretett vendéggel bánni!
:) Vizslát! |
| A kaki még nem érik...a |
Hangosak vagyunk, de nem verekszünk!
