Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 09. kedd

Gyors léptekkel érkezett az október, ám szerencsénkre hosszú napok óta itt tartózkodik az „Idős Csoroszlyák Nyara” is, G. azt mondja, neki ez a legmegfelelőbb időjárás, esetleg Karácsony és Újév között lehet egy kis hó mutatóban, aztán július közepén egy hétig 30 fok meleg, de egyébként neki ez egész évre megfelelne. Ebben csak helyeselni tudunk mi is!
A hó elején „Szőlő és Bor Ünnepe” volt nálunk: mindegyikünk kapott egy-egy szem szőlőt…. A többit a személyzet élte fel…
Péntek délelőtt befutott Vackor, egy igazi sportos víkendet töltött nálunk. Tavaly szeptemberben, amikor kis időt a Rezidencián „idiskedett”, annyira jót játszottunk, hogy miután a gazdijához költözött, G. hetekig nézelődött menteni való puli/mudi után… De mindig sikerült lebeszélnie magát, a szűkös férőhelyre hivatkozva. Igaz, ami igaz, ha nem lett volna ilyen szép idő, kétszer is meggondolta volna, hogy ötödiknek vendégül lássa egyik legkedvesebb játszópajtásomat, de így… Nagy örömmel vettük jövetelét, és nem is csalódtunk! Fél órával Évagazdi távozása után már együtt robogtuk tele az udvart, a két „plüss”, - Bogi és Boni – is részt vett a száguldozásokban, csak Lui végezte továbbra is a gyíkászás nagy tudományát óriási műgonddal. Néha azonban hangos vakkantással ő is közénk ugrott, még a teniszlabdát is megkaparintotta párszor, pedig az eddig egyáltalán nem érdekelte… bezzeg most diadalittasan mutogatta mindenkinek a zsákmányát! (Szerintem csak irigykedett, hogy mással játszom!)
Délután aztán Perecék is megérkeztek, Dominak Sívává kellett volna válnia, hogy a simi-követeléseket teljesítse! Igyekezetben nem is volt hiány!

:)
Perec is hamar magához tért az álmélkodásból, és Domi segítségével sikerült lefotózni az ideiglenesen összeállt hatosfogatot.
Perecék távoztával folytatódott a játék, három napon keresztül. Még B. is leült közénk, persze megrohanták az „ölbemászók” . Mindenesetre jobban tetszett neki, mintha fülbemászó támadást élt volna át!

=D (Én ilyenkor nem nyomulok, csak akkor vegyülök a tömegbe, ha valami nasi van kilátásban…)
Vackor az éjszakákat a „puszta földön”, G. ágya mellett töltötte, csak ritkán, kis időre ugrott fel az onnan fél méterre levő kanapéra… Ezzel teljesen a vén inas szívébe lopta magát… Egyébként is árnyékként követte a személyzetet, szóltam is neki: „Nem kell elkapatni az inasokat, még elhiszik, hogy nélkülözhetetlenek…”

:)
Szombat, vasárnap is folytatódott a játék, a birkózás, G. készített is pár jó-rossz videót… persze a rohangálásokat meg se próbálta felvenni. Igazán nagyszerű, mozgalmas hétvégén vagyunk túl, titokban reménykedem, hogy lesz még alkalmunk Vackort vendégül látnunk!
A következő szombaton a csoportunk évzáró találkozójára megyünk, de nagyon remélem, hogy azután se kell bekuckóznunk a rossz idő miatt! Vizslát!