10. 29. péntek

 

Tény, hogy már régen jelentkeztem, de az inasnak mostanában nem volt affinitása mélyenszántó és magasröptű gondolataim tolmácsolásához…

A lényeg, hogy nagyon úgy tűnik, a Rezidencia megszabadult a giardia fertőzéstől!

Dézi és Sári már egy hete a pudingkészítésből átnyergelt a hurkagyártásra, Dézi újra szobatiszta, Sári pedig… Sári nem napi 4-5 pudingot produkál, hanem csak éjjelenként egy, esetleg kettő hurkácskát… Természetesen 1-2 tócsával körítve…

De már ez „boldogság” az inasnak, mondogatja is, eddig nem is tudta micsoda gyönyörűség az eseti hurkácskákat könnyedén felkapdosni és eltüntetni…

Gyanús volt, hogy mi is elkaptuk, de már a kezdetén Kata jóvoltából belénk is gyógyszereket tömködtek öt napig, végülis megúsztuk!

Az idő egy kicsit jobbra fordult, sokat vagyunk kint, míg süt a nap, Sári fáradhatatlanul kürtöli szerteszét a senki mást nem érdeklő hireit, ebbe eddig néha Dézi is besegített. Tegnap megérkezett a Rezidencia új beruházása, egy nagy ketrec! Úgy néz ki, G. elefántok tartására fog specializálódni! Azon nyomban ki is lett próbálva, az itthon levő összes veszélyesnek nyilvánított élőlény bele fért egyszerre, úgymint Sári, Dézi és B.

Tegnap délelőtt Dézinek is voltak látogatói, akiknek annyira megtetszett a kisasszony, hogy ma újra eljöttek, és Dézi 2 hónap után szerető gazdikra is talált!

Légy boldog Dézi, immár saját rezidenciád van, kedves kétlábú inasaid, te is beletetted a popódat a tutiba!

Igaz, hogy Sári egyelőre mindenhol keres, utolsó pillanatban se tudott kinyuvasztani abban a pankrációban, amit csak ti neveztetek játéknak…

Kisgenyót nem féltem, biztos feltalálja magát ezután is, ma délután újabb meglepetés érte, majd’ 2 órára be lett zárva az elefántkarámba, a személyzet itthagyott bennünket, igaz, mindhárman kaptunk 1-1 szárított marhafület, hogy elfoglaljuk magunkat.

Amikor hazaértek, nem hallottak folyamatos jajveszékelést, mi se őrültünk meg Sári üvöltözésétől, tehát a ketrec is, Sári is jól vizsgázott szerintük!

Sári mindenesetre felettébb boldog volt a kiszabadulásakor, a kétlábúak hosszas üdvözlése után nekiálltam egy kicsit játszani vele, gyorsan helyrezökkent a lelkivilága… Már csak őt kéne elpasszolni, és végre az inassal, B.-vel és Luival begubózhatnék télre! Vizslát!

 

Lui 

Dézi 

Sári (Kisgenyó)  és Dézi 

Dézi figyel...  

Sári  (Mögötte Dézi  )

Dézi 

Ketrecpróba!    (B., Dézi. Sári)

ÉN! 

                Amikor legutolsó alkalommal se sikerül Kisgenyónak kinyuvasztania Dézit...  
 

 

10. 16. szombat

 

Ahogy a kétlábúak szokták mondani: „Bizony, megszívtuk!”…

Sári hasmenése nem véletlenül nem múlik el… A Rezidencián megjelent a giardia… Eddig az évek során szerencsénk volt a befogadottakkal, csak egyszer hozott egyikük kennelköhögést, de azon is túl lettünk aránylag hamar, én el se kaptam!

De ez most más, és az inas attól se lett boldogabb, amit elolvasott erről a fertőzésről! Dézi már elkapta, amin nincs semmi csodálkoznivaló, hiszen a két törpe egész nap sülve-főve együtt van, búskomorak, hangosan reklamálnak, ha nem tudják egymást rágni 10 percig!

Nekünk még nincs bajunk, hiszen nem nyalakodunk velük, ha kicsit játszom is, csak rohangálok utánuk/előlük, Lui pedig hörögve figyelmezteti őket, ha valamelyikük fél méterre megközelíti! Az inas nem forszírozza még a kilakoltatásukat, hiszen jól tudja, hogy így nem nagyon akadna befogadójuk… De ha valamelyikünkbe beköltözik az az izé, a törpék ki lesznek rakva a Rezidencia elé, hiszen G. nem hiszi, hogy a falkánkban ki lehet kezelni a giardiát egyszerre többünkből, nincs karanténozható, külön bejáratú gumiszobánk, márpedig a két koboldnak az kellene! … Hangszigetelt! … Mert Sári abban különbözik Szedertől, hogy nem szobatiszta… De kint éppúgy üvöltözik, ráadásul a „nevére” se hallgat, és az ugatásgátló nyakörv is nagy neki… És már együtt vadulnak Dézivel, ha az egyik abbahagyja az ordibálást, a másik kezdi el! (Az inas Szeder másfél éve alatt allergiás lett a folyamatos, céltalan ugatásra, megkönnyebbült, mikor Szeder gazdisodott, erre most tessék! )

Kata hozott gyógyszereket, de az inas elég szkeptikus a nem visszafertőződés tekintetében… Hamarosan kiderül, mi mennyire tudjuk távol tartani magunkat ettől a kis mocskos élősködőtől… Fotó most nincs, az inas nem ér rá! Helyette ideengedem G. két mondatát a nemrég befejeződött Vadászati Világkiállításról… A vén inas természetesen nem látogatta meg a mostanit, ám az ötven évvel ezelőttiin ott volt! És nyilván minden nagyon tetszett neki, - 14 éves fejjel, - hiszen az indiánregények mellett Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Fekete István és Jim Corbett könyvein nevelkedett... Mára csak egy emlékkép élesedik, ha az a kiállítás eszébe jut… Egy „szafari” sátor elé láncra kikötött oroszlánkölyök… Vizslát!

 

10. 06. szerda

 

Na, a múlt hét csütörtökén esős, meglehetősen hűvös nap volt. Azzal kezdődött, hogy az inas elhatározta, leheveredik az ágyra, és maga köré gyűjti a törpéket, hogy a reggeliig megakadályozza a további tombolásukat… Ez meg is történt, csakhogy a szép barna őzikés ágytakarón nem vette észre az éjszaka odacsempészett RÓKÁT… Ám amikor végre észrevette! Köpni, nyelni nem tudott! És ez csak a reggel volt… mivel egész nap esett, senki nem akart kimenni, Sári sem, aki alapból se mondható szobatisztának! Azt már „megszokta” az inas, hogy reggelente eltakarít 1-2-3 éjszakai pudingot, de azt nem, hogy nappal is ezzel foglalatoskodjon… ráadásul az eltakarítás közben a szőnyegen is belelépjen egy ott lapuló rókába! Ez végképp felbőszítette a vaksi inast, és közölte Sári mentorával, hogy azonnali hatállyal megvonja a „Pokol Törpéjének” tartózkodási engedélyét! (Persze Sári még mindig itt van, mert még a naiv inas is tudja, csak ő a lúzer a környéken, még egy nem akad, aki ezt a három lyukból felváltva termelő koboldot befogadná… )

Pénteken váratlanul beállítottak Pongóért, azt hittük, csak hétfőn kerül az új gazdikhoz… A személyzet mindkét tagja sajnálta, hogy pont ő megy el, ő volt a triumvirátusban a „Jó Törpe”! (Mert Dézi is kezdi átvenni Sári barátnője mentalitását, noha az ő szobatisztaságán még nem esett csorba…)

Legyél boldog Pongó az új otthonodban, reméljük életed végéig olyan szeretetben lesz részed, mint amivel most új családod elhalmoz! Itt is te voltál a „kiskedvenc”

Vasárnap eljött Anita, hogy Déziről néhány használható fotót készítsen a gazdikereső posztjához. Még nem derült ki, hogy a képek sikeröltek-e, de az biztos, hogy Sári keresztbe akarta lenyelni, és ezzel nem csendben kísérletezett… G. Néha visszasírja Szedert … Az inas Szeder másfél éve óta allergiás lett a szertelen, nem múló kutyaugatásra, és Sári (vele együtt Dézi) majdnem olyan éber, mint Szeder volt, a törpék ráadásul egymást hergelik! Egyelőre a nevükre se hallgatnak, behívni is körülményes őket, bár néhány napja a személyzet megtalálta a receptet! A jutifalatos zacskó zörgése volt a kezdet, de mostanra bármilyen erősebb zacskózörgés mágnesként vonzza őket!

Tegnap még kihasználtuk a szép őszi időt, én is sokat kergetőztem, játszottam a törpékkel, elég pofátlanok, időnként rájuk is kellett szólnom… Azt hiszem, a mai nappal eljött a bekuckózás időszaka… Mi Luival már csak akkor megyünk ki, ha nagyon muszáj, de a két kobold az előbb versenyt úszott a tavacskámban… G. és a halacskáim legnagyobb „gyönyörűségére”… Vizslát!

 

Utoljára együtt a triumvirátus...  (Dézi, Pongó, Sári)

Szakítópróba... 

 

                                                                  "Titánok harca"  

                              

Lui csak messziről figyel...  

Sári elfáradt 

Pongó az új otthonában!