10. 29. péntek
Tény, hogy már régen jelentkeztem, de az inasnak mostanában nem volt affinitása mélyenszántó és magasröptű gondolataim tolmácsolásához…
A lényeg, hogy nagyon úgy tűnik, a Rezidencia megszabadult a giardia fertőzéstől!
Dézi és Sári már egy hete a pudingkészítésből átnyergelt a hurkagyártásra, Dézi újra szobatiszta, Sári pedig… Sári nem napi 4-5 pudingot produkál, hanem csak éjjelenként egy, esetleg kettő hurkácskát… Természetesen 1-2 tócsával körítve…
De már ez „boldogság” az inasnak, mondogatja is, eddig nem is tudta micsoda gyönyörűség az eseti hurkácskákat könnyedén felkapdosni és eltüntetni… 
Gyanús volt, hogy mi is elkaptuk, de már a kezdetén Kata jóvoltából belénk is gyógyszereket tömködtek öt napig, végülis megúsztuk!
Az idő egy kicsit jobbra fordult, sokat vagyunk kint, míg süt a nap, Sári fáradhatatlanul kürtöli szerteszét a senki mást nem érdeklő hireit, ebbe eddig néha Dézi is besegített. Tegnap megérkezett a Rezidencia új beruházása, egy nagy ketrec! Úgy néz ki, G. elefántok tartására fog specializálódni! 
Azon nyomban ki is lett próbálva, az itthon levő összes veszélyesnek nyilvánított élőlény bele fért egyszerre, úgymint Sári, Dézi és B. 
Azon nyomban ki is lett próbálva, az itthon levő összes veszélyesnek nyilvánított élőlény bele fért egyszerre, úgymint Sári, Dézi és B. Tegnap délelőtt Dézinek is voltak látogatói, akiknek annyira megtetszett a kisasszony, hogy ma újra eljöttek, és Dézi 2 hónap után szerető gazdikra is talált! 
Légy boldog Dézi, immár saját rezidenciád van, kedves kétlábú inasaid, te is beletetted a popódat a tutiba!
Igaz, hogy Sári egyelőre mindenhol keres, utolsó pillanatban se tudott kinyuvasztani abban a pankrációban, amit csak ti neveztetek játéknak…
Kisgenyót nem féltem, biztos feltalálja magát ezután is, ma délután újabb meglepetés érte, majd’ 2 órára be lett zárva az elefántkarámba, a személyzet itthagyott bennünket, igaz, mindhárman kaptunk 1-1 szárított marhafület, hogy elfoglaljuk magunkat.
Amikor hazaértek, nem hallottak folyamatos jajveszékelést, mi se őrültünk meg Sári üvöltözésétől, tehát a ketrec is, Sári is jól vizsgázott szerintük!
Sári mindenesetre felettébb boldog volt a kiszabadulásakor, a kétlábúak hosszas üdvözlése után nekiálltam egy kicsit játszani vele, gyorsan helyrezökkent a lelkivilága… Már csak őt kéne elpasszolni, és végre az inassal, B.-vel és Luival begubózhatnék télre! Vizslát!
 |
| Lui |
 |
| Dézi |
 |
| Sári (Kisgenyó) és Dézi |
 |
| Dézi figyel... |
 |
| Sári (Mögötte Dézi ) |
 |
| Dézi |
 |
| Ketrecpróba! (B., Dézi. Sári) |
 |
| ÉN! |
Amikor legutolsó alkalommal se sikerül Kisgenyónak kinyuvasztania Dézit...
Örülök, hogy elmúlt a baj, és kár, hogy csak Dézi talált gazdára. Majd úgy jártok Kisgenyóval is, mint azzal a fekete Szeder krampusszal...
VálaszTörlésZsacika, te változatlanul gyönyörűséges vagy ♥ :-)
Nem szeretnénk Kisgenyót másfél évig itt tartani! :-) K9sazönöm a bókot!
Törlés