Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

10. 06. szerda

 

Na, a múlt hét csütörtökén esős, meglehetősen hűvös nap volt. Azzal kezdődött, hogy az inas elhatározta, leheveredik az ágyra, és maga köré gyűjti a törpéket, hogy a reggeliig megakadályozza a további tombolásukat… Ez meg is történt, csakhogy a szép barna őzikés ágytakarón nem vette észre az éjszaka odacsempészett RÓKÁT… Ám amikor végre észrevette! Köpni, nyelni nem tudott! És ez csak a reggel volt… mivel egész nap esett, senki nem akart kimenni, Sári sem, aki alapból se mondható szobatisztának! Azt már „megszokta” az inas, hogy reggelente eltakarít 1-2-3 éjszakai pudingot, de azt nem, hogy nappal is ezzel foglalatoskodjon… ráadásul az eltakarítás közben a szőnyegen is belelépjen egy ott lapuló rókába! Ez végképp felbőszítette a vaksi inast, és közölte Sári mentorával, hogy azonnali hatállyal megvonja a „Pokol Törpéjének” tartózkodási engedélyét! (Persze Sári még mindig itt van, mert még a naiv inas is tudja, csak ő a lúzer a környéken, még egy nem akad, aki ezt a három lyukból felváltva termelő koboldot befogadná… )

Pénteken váratlanul beállítottak Pongóért, azt hittük, csak hétfőn kerül az új gazdikhoz… A személyzet mindkét tagja sajnálta, hogy pont ő megy el, ő volt a triumvirátusban a „Jó Törpe”! (Mert Dézi is kezdi átvenni Sári barátnője mentalitását, noha az ő szobatisztaságán még nem esett csorba…)

Legyél boldog Pongó az új otthonodban, reméljük életed végéig olyan szeretetben lesz részed, mint amivel most új családod elhalmoz! Itt is te voltál a „kiskedvenc”

Vasárnap eljött Anita, hogy Déziről néhány használható fotót készítsen a gazdikereső posztjához. Még nem derült ki, hogy a képek sikeröltek-e, de az biztos, hogy Sári keresztbe akarta lenyelni, és ezzel nem csendben kísérletezett… G. Néha visszasírja Szedert … Az inas Szeder másfél éve óta allergiás lett a szertelen, nem múló kutyaugatásra, és Sári (vele együtt Dézi) majdnem olyan éber, mint Szeder volt, a törpék ráadásul egymást hergelik! Egyelőre a nevükre se hallgatnak, behívni is körülményes őket, bár néhány napja a személyzet megtalálta a receptet! A jutifalatos zacskó zörgése volt a kezdet, de mostanra bármilyen erősebb zacskózörgés mágnesként vonzza őket!

Tegnap még kihasználtuk a szép őszi időt, én is sokat kergetőztem, játszottam a törpékkel, elég pofátlanok, időnként rájuk is kellett szólnom… Azt hiszem, a mai nappal eljött a bekuckózás időszaka… Mi Luival már csak akkor megyünk ki, ha nagyon muszáj, de a két kobold az előbb versenyt úszott a tavacskámban… G. és a halacskáim legnagyobb „gyönyörűségére”… Vizslát!

 

Utoljára együtt a triumvirátus...  (Dézi, Pongó, Sári)

Szakítópróba... 

 

                                                                  "Titánok harca"  

                              

Lui csak messziről figyel...  

Sári elfáradt 

Pongó az új otthonában!