06. 24. szombat
Néhány vakkantás Drazséról…
Drazsé már lassan 2 hete, hogy megérkezett, de az első napok minimális konszolidációja után nem sok változás történt…
Még mindig csak napjában néhányszor mutatja meg magát közelről az inasnak, ideje java részét a kerítésnél
, a bokrok alatt tölti, a legutóbbi időkig B.-t nem engedte közelebb magához 5 méternél… Most már néha elviseli, ha ő adja neki a kaját, és óvatosan, megugrásra készen, el is tünteti.
Az inas Zsanettől megtudta Drazsé eddigi történetét, íme:
„Drazsé augusztusban (becsült születés) lesz 7 éves. Akkoriban egy alom kölyök került a gondozásunkba, ha jól emlékszem 5 kölyök volt, kb. 2-3 hónaposak lehettek. Viszont az 5 kölyökből 4 már akkor nagyon "vad" volt, meg sem lehetett fogni, simogatni őket, mert nyüszítettek, haraptak. Egyikük, aki szintén félős de azért kezelhető volt hamar kikerült Németországba családhoz, a többiek sajnos maradtak egyik társunknál. Kennelbe, de udvarra kiengedéssel, tehát a lehetőség adott volt. Mivel a 4 kölyök nem ment semmire sajnos több, mint 1 év is eltelt a befogadónál, és egyszerűen ő is kétségbe volt esve, hogy nem tudja "szocializálni" őket Ekkor jött egyik „idimamink” és ajánlotta fel segítségét, róla tudni kell, hogy egyedül élt, nagyon szerény körülmények között, de a kutyái és macskái mindig rendben voltak. Bevállalta Dantét és Drazsét a 2 sajátja mellé, így éldegéltek 4-en, aztán az egyik saját kutyusa meghalt és maradt Szirom, Drazsé és Dante plusz a cica... Szirom a saját kutya rendkívül hízelgő volt, igazából ő szocializálta a 2 másikat, de „idimaminak” is nagy küzdés volt, mire "feloldódtak" nála. Azért írom ezt idézőjelbe, mert a feloldódás nem azt jelenti, hogy agyonsimogatta és szeretgette őket, ezt szerintem senki nem fogja elérni... hanem, hogy rendesen közlekedtek már a házban és "megmaradtak" „idimami” közelében. És azért fogalmaztam án úgy, hogy ágyban alvósak voltak, odabújtak már hozzá, legalábbis Drazsé a lábához, Dantének egy fotelje volt. De mindig is akkor lehetett simogatni, amikor ő akarta, azért hívásra hozzá ment.
Most biztosan több sokk is érte szegényt, egyrészt „idimami” elvesztése, ők maradtak a háznál, de kizárva a házból, a 3. szomszéd járt át etetni őket. Aztán ugye Szirom is elkerült, maradtak ketten, és most ő is elvesztette a tesóját, akivel egész életén keresztül együtt volt, egy percet sem töltöttek soha külön...”
Szóval mindezt megtudva, a személyzet számára már sokkal érthetőbb Drazsé viselkedése…
G. elhatározta, hogy megpróbálja felgyorsítani a kis remete szocializálását. Gondolta valami gyógyszerrel annyira lenyugtatja, hogy a nyakába lehessen rakni nyakörvet, pórázt, és bevezetni a házba, ahol pár órát- egy éjszakát együtt töltve közelebb kerülne hozzá…
Kapott gyógyszert, ami nyugtató, és fájdalomcsillapító, de az elmúlt napok hőségében nem akarta kipróbálni.
Ám az időjósok a tegnapi napra égszakadást, földindulást jeleztek, ezért délután 5-kor az esti vacsival beadott neki két kapszulát, remélve, hogy sikerül a Nagy Armageddon elől becipelni, és nem kell Drazsénak kint átvészelnie a közelgő jégverést. Eztán a személyzet 20 percenként, félóránként próbálkozott, még „retriever felvezető pórázzal” is, de nem jött össze!
Drazsé éppolyan élénk volt, mint begyógyszerezés előtt, de a foga biztosan nem fájt! 
Még a nyuszifülre se ment a közelükbe, pedig azt nagyon szereti! (Persze azt mi is imádjuk, de nekünk csak évente egyszer kínálja fel az inas…)
Még a nyuszifülre se ment a közelükbe, pedig azt nagyon szereti! (Persze azt mi is imádjuk, de nekünk csak évente egyszer kínálja fel az inas…) Este 8-kor abbahagyták a kísérletezést, és a jó sorsban bízva magára hagyták Drazsét…
Nagy szerencse, hogy nem jött se felhőszakadás, se jégverés, és reggel egészségesen és éhesen jött a reggeliért… Vizslát!
 |
| Murvafürt... Ennek a földjét szoktuk kóstolgatni Luival |
B. az etetéssel próbálkozik...
Majdnem összejött...
 |
Drazsé és Bogyó  |
 |
| Drazsé az inashoz közelebb mer menni... |
