Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 24. szombat

 

Néhány vakkantás Drazséról…

Drazsé már lassan 2 hete, hogy megérkezett, de az első napok minimális konszolidációja után nem sok változás történt…

Még mindig csak napjában néhányszor mutatja meg magát közelről az inasnak, ideje java részét a kerítésnél

, a bokrok alatt tölti, a legutóbbi időkig B.-t nem engedte közelebb magához 5 méternél… Most már néha elviseli, ha ő adja neki a kaját, és óvatosan, megugrásra készen, el is tünteti.

Az inas Zsanettől megtudta Drazsé eddigi történetét, íme:

„Drazsé augusztusban (becsült születés) lesz 7 éves. Akkoriban egy alom kölyök került a gondozásunkba, ha jól emlékszem 5 kölyök volt, kb. 2-3 hónaposak lehettek. Viszont az 5 kölyökből 4 már akkor nagyon "vad" volt, meg sem lehetett fogni, simogatni őket, mert nyüszítettek, haraptak. Egyikük, aki szintén félős de azért kezelhető volt hamar kikerült Németországba családhoz, a többiek sajnos maradtak egyik társunknál. Kennelbe, de udvarra kiengedéssel, tehát a lehetőség adott volt. Mivel a 4 kölyök nem ment semmire sajnos több, mint 1 év is eltelt a befogadónál, és egyszerűen ő is kétségbe volt esve, hogy nem tudja "szocializálni" őket Ekkor jött egyik „idimamink” és ajánlotta fel segítségét, róla tudni kell, hogy egyedül élt, nagyon szerény körülmények között, de a kutyái és macskái mindig rendben voltak. Bevállalta Dantét és Drazsét a 2 sajátja mellé, így éldegéltek 4-en, aztán az egyik saját kutyusa meghalt és maradt Szirom, Drazsé és Dante plusz a cica... Szirom a saját kutya rendkívül hízelgő volt, igazából ő szocializálta a 2 másikat, de „idimaminak” is nagy küzdés volt, mire "feloldódtak" nála. Azért írom ezt idézőjelbe, mert a feloldódás nem azt jelenti, hogy agyonsimogatta és szeretgette őket, ezt szerintem senki nem fogja elérni... hanem, hogy rendesen közlekedtek már a házban és "megmaradtak" „idimami” közelében. És azért fogalmaztam án úgy, hogy ágyban alvósak voltak, odabújtak már hozzá, legalábbis Drazsé a lábához, Dantének egy fotelje volt. De mindig is akkor lehetett simogatni, amikor ő akarta, azért hívásra hozzá ment.

Most biztosan több sokk is érte szegényt, egyrészt „idimami” elvesztése, ők maradtak a háznál, de kizárva a házból, a 3. szomszéd járt át etetni őket. Aztán ugye Szirom is elkerült, maradtak ketten, és most ő is elvesztette a tesóját, akivel egész életén keresztül együtt volt, egy percet sem töltöttek soha külön...”

Szóval mindezt megtudva, a személyzet számára már sokkal érthetőbb Drazsé viselkedése…

G. elhatározta, hogy megpróbálja felgyorsítani a kis remete szocializálását. Gondolta valami gyógyszerrel annyira lenyugtatja, hogy a nyakába lehessen rakni nyakörvet, pórázt, és bevezetni a házba, ahol pár órát- egy éjszakát együtt töltve közelebb kerülne hozzá…

Kapott gyógyszert, ami nyugtató, és fájdalomcsillapító, de az elmúlt napok hőségében nem akarta kipróbálni.

Ám az időjósok a tegnapi napra égszakadást, földindulást jeleztek, ezért délután 5-kor az esti vacsival beadott neki két kapszulát, remélve, hogy sikerül a Nagy Armageddon elől becipelni, és nem kell Drazsénak kint átvészelnie a közelgő jégverést. Eztán a személyzet 20 percenként, félóránként próbálkozott, még „retriever felvezető pórázzal” is, de nem jött össze!

Drazsé éppolyan élénk volt, mint begyógyszerezés előtt, de a foga biztosan nem fájt! Még a nyuszifülre se ment a közelükbe, pedig azt nagyon szereti! (Persze azt mi is imádjuk, de nekünk csak évente egyszer kínálja fel az inas…)

Este 8-kor abbahagyták a kísérletezést, és a jó sorsban bízva magára hagyták Drazsét…

Nagy szerencse, hogy nem jött se felhőszakadás, se jégverés, és reggel egészségesen és éhesen jött a reggeliért… Vizslát!

 

Murvafürt... Ennek a földjét szoktuk kóstolgatni Luival 

 

                                                            B. az etetéssel próbálkozik...
 

 

                                                               Majdnem összejött...      

      

Drazsé és Bogyó 

 

Drazsé az inashoz közelebb mer menni...