Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

10. 16. szombat

 

Ahogy a kétlábúak szokták mondani: „Bizony, megszívtuk!”…

Sári hasmenése nem véletlenül nem múlik el… A Rezidencián megjelent a giardia… Eddig az évek során szerencsénk volt a befogadottakkal, csak egyszer hozott egyikük kennelköhögést, de azon is túl lettünk aránylag hamar, én el se kaptam!

De ez most más, és az inas attól se lett boldogabb, amit elolvasott erről a fertőzésről! Dézi már elkapta, amin nincs semmi csodálkoznivaló, hiszen a két törpe egész nap sülve-főve együtt van, búskomorak, hangosan reklamálnak, ha nem tudják egymást rágni 10 percig!

Nekünk még nincs bajunk, hiszen nem nyalakodunk velük, ha kicsit játszom is, csak rohangálok utánuk/előlük, Lui pedig hörögve figyelmezteti őket, ha valamelyikük fél méterre megközelíti! Az inas nem forszírozza még a kilakoltatásukat, hiszen jól tudja, hogy így nem nagyon akadna befogadójuk… De ha valamelyikünkbe beköltözik az az izé, a törpék ki lesznek rakva a Rezidencia elé, hiszen G. nem hiszi, hogy a falkánkban ki lehet kezelni a giardiát egyszerre többünkből, nincs karanténozható, külön bejáratú gumiszobánk, márpedig a két koboldnak az kellene! … Hangszigetelt! … Mert Sári abban különbözik Szedertől, hogy nem szobatiszta… De kint éppúgy üvöltözik, ráadásul a „nevére” se hallgat, és az ugatásgátló nyakörv is nagy neki… És már együtt vadulnak Dézivel, ha az egyik abbahagyja az ordibálást, a másik kezdi el! (Az inas Szeder másfél éve alatt allergiás lett a folyamatos, céltalan ugatásra, megkönnyebbült, mikor Szeder gazdisodott, erre most tessék! )

Kata hozott gyógyszereket, de az inas elég szkeptikus a nem visszafertőződés tekintetében… Hamarosan kiderül, mi mennyire tudjuk távol tartani magunkat ettől a kis mocskos élősködőtől… Fotó most nincs, az inas nem ér rá! Helyette ideengedem G. két mondatát a nemrég befejeződött Vadászati Világkiállításról… A vén inas természetesen nem látogatta meg a mostanit, ám az ötven évvel ezelőttiin ott volt! És nyilván minden nagyon tetszett neki, - 14 éves fejjel, - hiszen az indiánregények mellett Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Fekete István és Jim Corbett könyvein nevelkedett... Mára csak egy emlékkép élesedik, ha az a kiállítás eszébe jut… Egy „szafari” sátor elé láncra kikötött oroszlánkölyök… Vizslát!