06. 05. szerda
Na, elkezdtünk nyaralni végre, a múlt héten már az időjárás is komolyan vette a feladatát.
Hiába jósolgattak a kétlábúak minden napra kiadós esőket, nem értenek hozzá! Azt a néhány záport pedig méltósággal elviseltük, arra a félórákra zokszó nélkül behurcolkodtunk.
Egyik nap sajnos azt vettük észre, hogy az aranyhalacskáim fele hirtelen feldobta a pacskert… A tavacskám fennállása óta nem történt ilyesmi, a személyzet lecserélte a víz felét, szűrőt tisztított, és reggelente reménykedve lessük, mit találunk a tó felszínén. Egyelőre szerencsére csak a tündérrózsa első virágát…
Borcsinak sikerült meglepetést okoznia az egyik déli sziesztán, amikor Luival az élen a két csököttlábú már körbeheverte az inast, a kisasszony bevetődött közéjük, kéjesen csámcsogva valamit. Az inas kíváncsian odanyúlt, és egy elpusztult hal esett a markába… Hát, én nem voltam ott, de a neszekből ítélve soha olyan gyors felkelés nem történt, mint akkor, G. – markában a haltetemmel – még Borcsi leteremtéséről is elfeledkezett.
Borcsi egyébként is húzogatja kifelé azt a bizonyos gyufát a skatulyából, mert minden nap a gyíkvadászat közben átpakolja a sziklakert olykor igencsak méretes és súlyos köveit, B. el is határozta, hogy hetente csak egyszer állítja helyre az enteriőrt… persze nem bírja ki!
Vasárnap, kertészkedés közben B. nagy verébcsiripelésre lett figyelmes. Közelebb menve a ringlófához egy vastagabb madzagot vett észre az odú felé kúszni, amitől annyira megijedt, hogy beszaladt a fényképezőgépért, és elkattintott néhány fotót a „szörnyről”. Mire G. unszolására visszatért egy bottal, hogy lepiszkálja, már elkésett… Gondolom aznap jó vadászata volt a „gonosznak”…
Mi az egészből semmit se vettünk észre, pedig ha lepiszkálja a kígyót, - aki biztos nem cseresznyézni ment a ringlófára, - móresre tanítjuk, csomót kötöttünk volna a „bestiára” G. bánatára, mert szerinte a kígyó is hasznos… Hát, a Rezidencián akkor se vadásszon! Pláne ne eredménnyel, jóllakásig!
Tegnap délelőtt Kata elvitte Borcsit a kombi oltásra, cserébe ő feltálalta a reggelijét az autóban… Ebben a vén inas a vétkes, mert csak reggelizés után olvasta el az üzenetet. De tény, hogy pajtásom egyik hosszabb autóútja sem sikerült „balesetmentesen”, lehet, inkább vonatozna?
Jöhet a nyár, a további hancúr és napozás! Vizslát!
Hiába jósolgattak a kétlábúak minden napra kiadós esőket, nem értenek hozzá! Azt a néhány záport pedig méltósággal elviseltük, arra a félórákra zokszó nélkül behurcolkodtunk.
Egyik nap sajnos azt vettük észre, hogy az aranyhalacskáim fele hirtelen feldobta a pacskert… A tavacskám fennállása óta nem történt ilyesmi, a személyzet lecserélte a víz felét, szűrőt tisztított, és reggelente reménykedve lessük, mit találunk a tó felszínén. Egyelőre szerencsére csak a tündérrózsa első virágát…
Borcsinak sikerült meglepetést okoznia az egyik déli sziesztán, amikor Luival az élen a két csököttlábú már körbeheverte az inast, a kisasszony bevetődött közéjük, kéjesen csámcsogva valamit. Az inas kíváncsian odanyúlt, és egy elpusztult hal esett a markába… Hát, én nem voltam ott, de a neszekből ítélve soha olyan gyors felkelés nem történt, mint akkor, G. – markában a haltetemmel – még Borcsi leteremtéséről is elfeledkezett.
Borcsi egyébként is húzogatja kifelé azt a bizonyos gyufát a skatulyából, mert minden nap a gyíkvadászat közben átpakolja a sziklakert olykor igencsak méretes és súlyos köveit, B. el is határozta, hogy hetente csak egyszer állítja helyre az enteriőrt… persze nem bírja ki!
Vasárnap, kertészkedés közben B. nagy verébcsiripelésre lett figyelmes. Közelebb menve a ringlófához egy vastagabb madzagot vett észre az odú felé kúszni, amitől annyira megijedt, hogy beszaladt a fényképezőgépért, és elkattintott néhány fotót a „szörnyről”. Mire G. unszolására visszatért egy bottal, hogy lepiszkálja, már elkésett… Gondolom aznap jó vadászata volt a „gonosznak”…
Mi az egészből semmit se vettünk észre, pedig ha lepiszkálja a kígyót, - aki biztos nem cseresznyézni ment a ringlófára, - móresre tanítjuk, csomót kötöttünk volna a „bestiára” G. bánatára, mert szerinte a kígyó is hasznos… Hát, a Rezidencián akkor se vadásszon! Pláne ne eredménnyel, jóllakásig!
Tegnap délelőtt Kata elvitte Borcsit a kombi oltásra, cserébe ő feltálalta a reggelijét az autóban… Ebben a vén inas a vétkes, mert csak reggelizés után olvasta el az üzenetet. De tény, hogy pajtásom egyik hosszabb autóútja sem sikerült „balesetmentesen”, lehet, inkább vonatozna?
Jöhet a nyár, a további hancúr és napozás! Vizslát!
 |
| Csendespihi négyesben... Én, - természetesen - rangon alulinak tartom ilyenkor a közösködést... |
 |
| Borcsi és Lui minden nap "gyikvadászik"... |
 |
| A fán is vadászat folyik... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése