2019. május 29., szerda

05. 29.


 Na, ennek a monszunos májusnak is vége lassan, de az esőnek bezzeg nincs! Szerencse, hogy a múlt héten volt néhány cseppmentes időszak is, sőt, a nap is valódi májust imitált, így nem kellett egész idő alatt bent szoronganunk. 
Épp egy hete Betus járt nálunk, akivel eddig csak a piknikeken találkoztunk. Nagyon megörültünk neki Luival, oda se szokott üres kézzel jönni, most se csalódtunk!  A törpék nyomultak, mint rendesen, ebben Borcsi is nagyon tanulékony, többször kellett szólnom, hogy én is itt vagyok ám Luival… Amikor pedig nekieredt a zápor és bevonultunk, a csutkalábúak egészen elfoglalták a vendéget, alig fértem a közelébe! Szerencséjük, hogy ilyen udvarias, béketűrő hercegnő vagyok!
Pénteken Vackorék jöttek elbúcsúzni, szerencsére kint dorbézolhattunk, vele én is, és Borcsi is nagyon jót tud játszani, ha tehetném, letelepedési engedélyt adnék neki, gondolom a személyzet is kitörő örömmel fogadná a kiszolgálandó népesség gyarapodását! 
Sajnos Vackornak van saját inasa, és mint diktáltam, búcsúzni jött, sofőrjével/inasával/mindenesével indulnak vissza a messzi szigetre, reméljük, ha előbb nem is, de jövőre újra találkozunk velük!
Néha sajnálom G.-t… Ha kint vagyunk, egyik vaksi szeme mindig az égen, hogy az eső elől idejében össze tudja kapkodni a kihordott fekhelyet, párnákat, amikből amúgy sincs sose elég, mi meg azt lessük, mikor szabadul fel az egyik… 
Mert a kemény kőre csak akkor fekszünk, ha már kellően átsütötte a Nap, igaz, a többiek gátlástalanul elfoglalnak minden párnázott széket, de én csak a szivacsot szeretem. Nem vagyok tolakodó, igazán humánusan uralkodok!
Tegnapelőtt felkerült Borcsi gazdikereső posztja, tegnap már jöttek szemrevételezni a kis hölgyet. Mi „természetesen” ebből is kimaradtunk, az inas szerint semmi szükség nem volt akkor és ott ránk…
Borcsi nem is akart nélkülünk kimenni, de a kíméletlen erőszak kivonszolta pórázzal az udvarra, hiába kiabáltunk válogatott jókívánságokat a szívtelen inas után. 
De a mustra – Borcsi későbbi elvakkantása szerint – jól sikerült, kedves kétlábúak, és egy Dió nevű rokon látogatott hozzá, akivel nem reménytelen a haverság… Kiszabadulásunk után persze mi is éreztük az ismeretlen rokont, de már „bottal üthettük a nyomát”.
Hát, majd „meglássuk” a továbbiakat! Vizslát!
Utóirat: Megint esik…


Vackor és Borcsi

Végre felállt az inas, Lui lestoppolhatta a székét...

Napozás zajlik...

És megszereztem a szivacsot! :-)

Kint eső, bent túlélés...


1 megjegyzés:

  1. Kedves kis hercegnő, olyan szép vagy - nagyszerűen sikerült ez a kép - elmentettem..... :-)

    VálaszTörlés