05. 21. kedd
A múlt hét elején szinte egyfolytában esett az eső! Ennek megfelelően sokat intimtornáztunk, de előbb-utóbb így is ki kellett vinni a ki valót...
Ennek ellenére akkor hétfőn Boni és Lui nem volt hajlandó reggel kimenni, és amikor fél órával később B. benézett, a konvektor előtt egy akkora friss rakás fogadta, hogy egy 6 tonnás elefántbikának is becsületére vált volna… Nem volt kérdés, ki pakolta oda! Lui ezen a napon úgy döntött, hogy az eddigi 3 és fél évben, - mióta itt van – még sosem esett ennyire az eső!
Egészen szerdáig esett, de még csütörtökön, sőt pénteken se volt valami „hajdegyönyörű” idő!
Kellemes meglepetésre, a szombati piknikre kisütött a nap, izgatottan készülődtünk az idei első találkozóra!
Annyira karcsúsodtunk Luival, hogy G.-nek szűkítenie kellett a hámokat, ami csak többé-kevésbé sikerült neki.
Mindenesetre délután összekészültünk, és az „ideiglenesek” nélkül elindultunk a futira a Hercegnői Batárral. Most az inas nem passzírozódott közénk, aránylag kényelmesen utaztunk. Megérkezve egy jó nagyot rohantunk, aztán vártuk a többieket, akik lassan érkeztek is. G.-nek nem volt meglepetés, hogy zömében fiatal, ivaros vizslafiúk érkeztek, akik először jöttek piknikelni, és számit ott is Lui reakciójára, aki eddig nem igazán kedvelte a fiúkat, pláne az ilyen „golyózáport”…
Neki is állt rendszabályozni az ifjúságot, de a személyzet leállította, pórázra vette, szájkosárt adott rá… Aztán nem akarta tovább stresszelni, és B. hazavitte. Az autóban és itthon már tök nyugodt volt, amikor B. beengedte az itthonmaradottak közé, esze ágában sem volt visszamenni vele a futira. Azt gondolom, hogy a következő pikniken már csak Őhercegnőségem képviseli a Rezidencia-béli uralkodókat.
Ennek ellenére akkor hétfőn Boni és Lui nem volt hajlandó reggel kimenni, és amikor fél órával később B. benézett, a konvektor előtt egy akkora friss rakás fogadta, hogy egy 6 tonnás elefántbikának is becsületére vált volna… Nem volt kérdés, ki pakolta oda! Lui ezen a napon úgy döntött, hogy az eddigi 3 és fél évben, - mióta itt van – még sosem esett ennyire az eső!
Egészen szerdáig esett, de még csütörtökön, sőt pénteken se volt valami „hajdegyönyörű” idő!
Kellemes meglepetésre, a szombati piknikre kisütött a nap, izgatottan készülődtünk az idei első találkozóra!
Annyira karcsúsodtunk Luival, hogy G.-nek szűkítenie kellett a hámokat, ami csak többé-kevésbé sikerült neki.
Mindenesetre délután összekészültünk, és az „ideiglenesek” nélkül elindultunk a futira a Hercegnői Batárral. Most az inas nem passzírozódott közénk, aránylag kényelmesen utaztunk. Megérkezve egy jó nagyot rohantunk, aztán vártuk a többieket, akik lassan érkeztek is. G.-nek nem volt meglepetés, hogy zömében fiatal, ivaros vizslafiúk érkeztek, akik először jöttek piknikelni, és számit ott is Lui reakciójára, aki eddig nem igazán kedvelte a fiúkat, pláne az ilyen „golyózáport”…
Neki is állt rendszabályozni az ifjúságot, de a személyzet leállította, pórázra vette, szájkosárt adott rá… Aztán nem akarta tovább stresszelni, és B. hazavitte. Az autóban és itthon már tök nyugodt volt, amikor B. beengedte az itthonmaradottak közé, esze ágában sem volt visszamenni vele a futira. Azt gondolom, hogy a következő pikniken már csak Őhercegnőségem képviseli a Rezidencia-béli uralkodókat.
Közben a futin nagy volt a hepaj, az ifjúság igencsak kitett magáért! Döme, Kobi, Száva és Füles nagyokat hancóroztak, és Szikra is jól érezte magát, bár éberen figyelte, gazdija nehogy 2 méternél nagyobb távolságra keveredjen tőle. Csak Snoopyt, Pandabocit, és személyzetüket köszönthettük régi ismerősként. A kis bohóc, nem feledkezett meg régi inasáról, és rögtön az ölébe vágódott, lenyalva szőrzetéről az esetleg ott maradt ebédfoszlányokat… Aztán nekiállt frizbizni, hagyta G.-t levegőhöz jutni a nyelvescsókok után!
Persze Nojcsi és Betus is ott volt a nasiadagokkal, amikre naná, hogy én is sorba álltam. Néha körbe is ügettem, ellenőriztem, hogy a fiatalság rendesen viselkedik-e, de főleg a félóránkénti simibegyűjtéssel voltam elfoglalva, úgy hiszem, ebben sikeresen teljesítettem a tervet!!
Hazaérve, vacsi után mindenki elpihent, még azok is, akik ki se tették a lábukat!
Tegnap Kata elrabolta a csutkalábúakat! Borcsi önként velük tartott, bár nem tudta, hova lesz az utazás…
A törpék megkapták idei oltásaikat, Csokibarátnőm chipet és veszettség elleni oltást szerzett be, ő majd két hét múlva kapja meg a kombit, ami után gazdikereső lesz!
Persze egyelőre csak itt, Kedves Népem körében, reméljük, az ismerősök között találja meg álominasát! Mivel Borcsi az Alföldről jött, G. jónak látta elvégeztetni a szívférgesség tesztet is, ami szerencsére negatív lett!
Lassan tényleg eléri a „saját családra jogosult” státuszt… Pedig olyan jókat játszunk már, főleg azt bírom, hogy akárhányszor lenyomom a nyakánál fogva, mindig felpattan és le akar pofozni!
De rohangászni is jó vele, olyankor én vagyok a nyúl, persze „Hercegnyúl”, és az egész falka spurizik utánam!
A tavacskámba visszaköltöztek a békák, lehet észrevették, hogy az aranyhalak miatt fogyatkoznak a porontyok… mindenesetre éjszakánként nászcsiripelésben gyönyörködünk! Vizslát!
Aztán nekiállt frizbizni, hagyta G.-t levegőhöz jutni a nyelvescsókok után!Persze Nojcsi és Betus is ott volt a nasiadagokkal, amikre naná, hogy én is sorba álltam. Néha körbe is ügettem, ellenőriztem, hogy a fiatalság rendesen viselkedik-e, de főleg a félóránkénti simibegyűjtéssel voltam elfoglalva, úgy hiszem, ebben sikeresen teljesítettem a tervet!!
Hazaérve, vacsi után mindenki elpihent, még azok is, akik ki se tették a lábukat!
Tegnap Kata elrabolta a csutkalábúakat! Borcsi önként velük tartott, bár nem tudta, hova lesz az utazás…
A törpék megkapták idei oltásaikat, Csokibarátnőm chipet és veszettség elleni oltást szerzett be, ő majd két hét múlva kapja meg a kombit, ami után gazdikereső lesz!
Persze egyelőre csak itt, Kedves Népem körében, reméljük, az ismerősök között találja meg álominasát! Mivel Borcsi az Alföldről jött, G. jónak látta elvégeztetni a szívférgesség tesztet is, ami szerencsére negatív lett!
Lassan tényleg eléri a „saját családra jogosult” státuszt… Pedig olyan jókat játszunk már, főleg azt bírom, hogy akárhányszor lenyomom a nyakánál fogva, mindig felpattan és le akar pofozni!
De rohangászni is jó vele, olyankor én vagyok a nyúl, persze „Hercegnyúl”, és az egész falka spurizik utánam!
A tavacskámba visszaköltöztek a békák, lehet észrevették, hogy az aranyhalak miatt fogyatkoznak a porontyok… mindenesetre éjszakánként nászcsiripelésben gyönyörködünk! Vizslát!
És mindig felkel...
 |
| A három kicsi szundija... (Boni, Borcsi, Bogi) |
 |
| Frizbiiii! :-) |
 |
| Pandaboci és az inas |
 |
| Lui fogságban |
 |
| Kupaktanács |
 |
| Adjadmáá! :-) |
 |
| Nézd a kis pofátlant... :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése