05. 12. vasárnap
Pénteken végre kisütött a nap, így mindnyájan örömmel fogadtuk ismét Vackort, és mivel végig kint voltunk, az inas sem dörmögött, sőt élvezte a nagy rohanásokat, birkózásokat. Ugyanis a látszat csal, a közölt fotók és videók ellenére van, amikor futok is, igaz, G. kedvéért rendszerint a lábai között folytatjuk a csetepaték javát… egyrészt kíváncsiságból, mikor sikerül orra buknia bennünk, másrészt hogy próbáljon meg néhány elfogadható fotót csinálni rólunk Kedves Népem gyönyörűségére… Nos, eddig egyik sem sikerült! 
Mondtam már neki, hogy szerezzen be egy nyomkövető drónt az automata fajtából, mert ha ő irányítaná, abból se sülne ki semmi jó!
Mindenesetre hatosban rohangáltunk, ami abból állt, hogy én rohantam elöl, a többiek vágtáztak utánam, kivéve Luit, aki aljas módon a teraszon várta, míg közel nem értem, aztán kecskebakhoz méltó ugrásokkal szorított sarokba. De hát ő Lui, már megszoktam a viselkedését.
Igy tehát egész nap kiélveztük a rasztalány társaságát, és amikor hazament, mi is elpilledtünk.
Szombaton és ma folytattuk a viháncolást, úgy látszik a fagyosszentek első tagja, - Pongrác úr - elaludt, mert estig még csak távolról dörög. Igaz, éjjel már volt egy kis villámlás, és ezt kihasználva Bogi azonnal bekéretőzött az inas ágyába, aki naivitásában nem is gondol arra, hogy a kiskrampusz csak eljátssza a pánikolást, a lüke inas meg bedől neki. Szilveszterkor ezek szerint maradandó emlékű előadást produkált. Ezt az ágybabújást eddig a lüke G. senkinek nem engedte meg, igaz, mi nem is vagyunk olyan nyafkák, mint a törpekrampusz. Mi lesz itt a nyári záporok, viharok idején…?
A személyzet nemrég észlelte, hogy kivirágzott az „indián banán”. Azóta árgus szemekkel lesik, hogy megkötött e néhány, és ha igen, megtartja e a termését. Ez egyelőre csak annyiból érint minket, hogy az angol neve „paw-paw” fa, tehát „mancs-mancs” fa. Az esetleges komolyabb érdeklődést majd a termés érése válthatja ki…
G.-nek egyébként kezd akadozni az agya… vagy a nyelve… mert mindhárom idisünk neve „Bo”-betűvel kezdődik, és ha gyorsan rá akar szólni valamelyikükre, biztos, hogy nem találja el… Bár tulajdonképpen majdnem mindegy, mert vagy mindhárom érkezik, vagy tömeges süketséget mímelnek. Holnaptól pár napra téli álomba vonulunk… Vizslát!
Mondtam már neki, hogy szerezzen be egy nyomkövető drónt az automata fajtából, mert ha ő irányítaná, abból se sülne ki semmi jó!
Mindenesetre hatosban rohangáltunk, ami abból állt, hogy én rohantam elöl, a többiek vágtáztak utánam, kivéve Luit, aki aljas módon a teraszon várta, míg közel nem értem, aztán kecskebakhoz méltó ugrásokkal szorított sarokba. De hát ő Lui, már megszoktam a viselkedését.
Igy tehát egész nap kiélveztük a rasztalány társaságát, és amikor hazament, mi is elpilledtünk.
Szombaton és ma folytattuk a viháncolást, úgy látszik a fagyosszentek első tagja, - Pongrác úr - elaludt, mert estig még csak távolról dörög. Igaz, éjjel már volt egy kis villámlás, és ezt kihasználva Bogi azonnal bekéretőzött az inas ágyába, aki naivitásában nem is gondol arra, hogy a kiskrampusz csak eljátssza a pánikolást, a lüke inas meg bedől neki. Szilveszterkor ezek szerint maradandó emlékű előadást produkált. Ezt az ágybabújást eddig a lüke G. senkinek nem engedte meg, igaz, mi nem is vagyunk olyan nyafkák, mint a törpekrampusz. Mi lesz itt a nyári záporok, viharok idején…?
A személyzet nemrég észlelte, hogy kivirágzott az „indián banán”. Azóta árgus szemekkel lesik, hogy megkötött e néhány, és ha igen, megtartja e a termését. Ez egyelőre csak annyiból érint minket, hogy az angol neve „paw-paw” fa, tehát „mancs-mancs” fa. Az esetleges komolyabb érdeklődést majd a termés érése válthatja ki…
G.-nek egyébként kezd akadozni az agya… vagy a nyelve… mert mindhárom idisünk neve „Bo”-betűvel kezdődik, és ha gyorsan rá akar szólni valamelyikükre, biztos, hogy nem találja el… Bár tulajdonképpen majdnem mindegy, mert vagy mindhárom érkezik, vagy tömeges süketséget mímelnek. Holnaptól pár napra téli álomba vonulunk… Vizslát!
 |
| Luival figyelünk! |
 |
| ÉN! |
 |
| Vackor és Borcsi |
 |
| Az "indién banán" terméskezdeménye |
 | |
| Engem fotózz, ne a többieket!!! |
Pankráció 0,1 négyzetméteren... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése