05. 11. szombat
Hétfőn még az előző napinál is rettenetesebb idő volt! Tiszta november! Fel se keltem volna, ha Vackor nem érkezett volna délelőtt egy kis napközizésre! Már félúton volt London felé, amikor Zürichből vissza kellett fordulniuk…
Szóval Vackor beállított, és örömmel fogadtuk… Immár hatan boldogítottuk G.-t, B. elmenekült a dolgozóba.
Azért meg kellett állapítanom, hogy a Rezidencia termeinek mérete nem alkalmas a bővített falka hosszútávú tombolására!
És mivel az udvaron mindenki csak a legszükségesebb alkalmakkor, a legrövidebb ideig tartózkodott, én megelégedtem, hogy szolidan játsszak egy kicsit a rasztalánnyal, aztán eltettem magamat napfényesebb időkre. Lui is követte a példámat, a kurtalábúak is elcsendesedtek, csak Borcsi, az új idis nem bírt magával, ő szórakoztatta a vendéget megállíthatatlanul. Az inas néha rájuk szólt, hogy kevesebb tombolás is elég lenne, de végül semmi skandalum nem történt, Vackor már délután hazament, Borcsi „lemerült”, mi pedig tovább álmodoztunk egy napfényesebb májusról.
G., aki a múlt héten még aggódott, hogy mi lesz Borcsi szobatisztaságával, mára már teljesen megnyugodott, az első napokra bekészített felmosó és papírtörlő munka híján visszakerült a helyére. Új idisünk is megtalálta az éjszakai alvóhelyét a kanapén, de lelkiismeretesen kísérgeti a vén inast éjjeli körjáratain… mi erről már rég leszoktunk!
Csütörtök délután egy nagyszabású, igen izgalmas valóság-sóó interaktív ősbemutatóján vettünk részt!
Mint köztudott, ha valaki érkezik hozzánk, a személyzet a zsilipelés taktikáját alkalmazva minket kizár az átjáróból, hogy békésen be tudja engedni az érkezőt, nehogy megrettenjen a hirtelen rátörő pusziosztó falka támadásától, no és, hogy mi ki ne szabadulhassunk egy zsák bolhaként az utcára.
Így történt ez akkor délelőtt is, amikor a futár meghozta a következő adag kajánkat, és így délután is, amikor Domi csöngetett. (Domi szinte minden héten eljön egy kicsit simizni minket, hiába, nélkülem élni sem tud már!
)
Na, itt kezdődött a „reality show”!
A két (fő)szereplő a Macskalány (Domi) és a Háromlábú Inas (G.), valamint az interaktív közönség, azaz mi!
Az inas beengedi Domit, becsukja a bejárati ajtót, majd beljebb akarnak jönni, hogy végre üdvözölhessük a vendéget.
Ajtó nem nyílik, mi bent kezdünk őrjöngeni, hiszen az ajtó üvegén át látjuk a befelé igyekvőket.
Ajtó nem nyílik!
Beletört a kulcs!
Bentről látszik, hogy gondolkodnak, de tanácstalanok…
Az inasnál se telefon, se a 3. láb.
A folyosón a kisablakok belülről becsukva…
De! Ott egy létra 3 méter magasra felakasztva!
(És ugye, ha egy előadáson egy puska vab a falra felakasztva….)
A két (fő)szereplő együttes erővel levette a létrát, intelligens eszközhasználatról is bizonyságot téve (alkalmazták a délelőtt hozott tápos zsákokat), Majd kisétáltak vele az utcára. Domi vitte a létrát, az inas a létra végén botladozott
Kint az utcán a garázs mellett felállították, és a Macskalány átsuhant a két és fél méter magas kerítésen, majd szerencsésen landolt az udvarban, némi folytonossági hiányt elszenvedett nadrágja társaságában…
Bejött, átverekedte magát az ovációnkon, megtalálta G. telefonját, a kisablakon kiadta neki… B. a távolból gratulált, és elmondta, hol tartja a tartalék garázs-nyitót.
Pár pillanat és az inas is besétált a garázson keresztül, örömittasan, bár a piros szőnyeg kigurítása elmaradt…
Később előkerült a 4 tartalékkulcs, tehát az előadás lakatos kihívása nélkül megismételhető… Vizslát!
Szóval Vackor beállított, és örömmel fogadtuk… Immár hatan boldogítottuk G.-t, B. elmenekült a dolgozóba.
Azért meg kellett állapítanom, hogy a Rezidencia termeinek mérete nem alkalmas a bővített falka hosszútávú tombolására!
És mivel az udvaron mindenki csak a legszükségesebb alkalmakkor, a legrövidebb ideig tartózkodott, én megelégedtem, hogy szolidan játsszak egy kicsit a rasztalánnyal, aztán eltettem magamat napfényesebb időkre. Lui is követte a példámat, a kurtalábúak is elcsendesedtek, csak Borcsi, az új idis nem bírt magával, ő szórakoztatta a vendéget megállíthatatlanul. Az inas néha rájuk szólt, hogy kevesebb tombolás is elég lenne, de végül semmi skandalum nem történt, Vackor már délután hazament, Borcsi „lemerült”, mi pedig tovább álmodoztunk egy napfényesebb májusról.
G., aki a múlt héten még aggódott, hogy mi lesz Borcsi szobatisztaságával, mára már teljesen megnyugodott, az első napokra bekészített felmosó és papírtörlő munka híján visszakerült a helyére. Új idisünk is megtalálta az éjszakai alvóhelyét a kanapén, de lelkiismeretesen kísérgeti a vén inast éjjeli körjáratain… mi erről már rég leszoktunk!
Csütörtök délután egy nagyszabású, igen izgalmas valóság-sóó interaktív ősbemutatóján vettünk részt!
Mint köztudott, ha valaki érkezik hozzánk, a személyzet a zsilipelés taktikáját alkalmazva minket kizár az átjáróból, hogy békésen be tudja engedni az érkezőt, nehogy megrettenjen a hirtelen rátörő pusziosztó falka támadásától, no és, hogy mi ki ne szabadulhassunk egy zsák bolhaként az utcára.
Így történt ez akkor délelőtt is, amikor a futár meghozta a következő adag kajánkat, és így délután is, amikor Domi csöngetett. (Domi szinte minden héten eljön egy kicsit simizni minket, hiába, nélkülem élni sem tud már!
)Na, itt kezdődött a „reality show”!
A két (fő)szereplő a Macskalány (Domi) és a Háromlábú Inas (G.), valamint az interaktív közönség, azaz mi!
Az inas beengedi Domit, becsukja a bejárati ajtót, majd beljebb akarnak jönni, hogy végre üdvözölhessük a vendéget.
Ajtó nem nyílik, mi bent kezdünk őrjöngeni, hiszen az ajtó üvegén át látjuk a befelé igyekvőket.
Ajtó nem nyílik!
Beletört a kulcs!
Bentről látszik, hogy gondolkodnak, de tanácstalanok…
Az inasnál se telefon, se a 3. láb.
A folyosón a kisablakok belülről becsukva…
De! Ott egy létra 3 méter magasra felakasztva!
(És ugye, ha egy előadáson egy puska vab a falra felakasztva….)
A két (fő)szereplő együttes erővel levette a létrát, intelligens eszközhasználatról is bizonyságot téve (alkalmazták a délelőtt hozott tápos zsákokat), Majd kisétáltak vele az utcára. Domi vitte a létrát, az inas a létra végén botladozott
Kint az utcán a garázs mellett felállították, és a Macskalány átsuhant a két és fél méter magas kerítésen, majd szerencsésen landolt az udvarban, némi folytonossági hiányt elszenvedett nadrágja társaságában…
Bejött, átverekedte magát az ovációnkon, megtalálta G. telefonját, a kisablakon kiadta neki… B. a távolból gratulált, és elmondta, hol tartja a tartalék garázs-nyitót.
Pár pillanat és az inas is besétált a garázson keresztül, örömittasan, bár a piros szőnyeg kigurítása elmaradt…
Később előkerült a 4 tartalékkulcs, tehát az előadás lakatos kihívása nélkül megismételhető…
Vizslát!
Egy krimi nem tud olyan izgalmas lenni, mint egyik másik beszámolód :-)
VálaszTörlés