01. 15. hétfő
Újra én jelentkezem, Lui, a Jószágigazgató… Többet nem emlegetem feleslegesen, remélem, megszokjátok…
Mivel nem történt semmi aktuális, említésre méltó, elmesélem, mit jelent nálunk a „Bogyóidő”…
Bogyóidő nálunk napjában 2x, 3x, 4x, esetleg 5x, vagy szélsőséges esetben 6x fordul elő…
Talán tudjátok, hogy Bogyó nem hajlandó akkor enni, amikor mi eszünk… ő már „vénasszony” 
, neki engedélyezett az egyéni „napirend”…
, neki engedélyezett az egyéni „napirend”…Nos, Bogyó csak az esti „utolsó kivonulást” köteles betartani, egyébként saját maga garázdálkodik az idejével!
Amikor mi, és a személyzet befejezi az étkezést, és bevonulunk pihenni, Bogyó megvárja, amíg B. is végez a konyhában, és akkor nekicihelődik, felkászálódik, és elindul enni… De ez sem megy egyszerűen… 
Ilyenkor G. elkiáltja magát, hogy „Bogyóidő!”, és ha még B. a konyhában van, az inas csak röhög a bajsza és a szakálla között… Ám délelőttönként az esetek 90 %-ában csak olyan önmagát biztató kiáltás ez, tehát G. feltápászkodik, és „szoros követéssel” kísérgetni kezdi Bogyót, aki egyáltalán nem kapkodja el a teendőit. Először inni kezd… hosszan, megfontoltan… aztán gondolkodik, mihez is kezdjen… majd - általában, de nem mindig – az ajtóhoz sétál, hogy „valaki” engedje ki… A „valaki” kiengedi, majd kisvártatva vissza, nehogy a „vénasszonynak” sokat kelljen várni a hidegben…
Ilyenkor G. elkiáltja magát, hogy „Bogyóidő!”, és ha még B. a konyhában van, az inas csak röhög a bajsza és a szakálla között… Ám délelőttönként az esetek 90 %-ában csak olyan önmagát biztató kiáltás ez, tehát G. feltápászkodik, és „szoros követéssel” kísérgetni kezdi Bogyót, aki egyáltalán nem kapkodja el a teendőit. Először inni kezd… hosszan, megfontoltan… aztán gondolkodik, mihez is kezdjen… majd - általában, de nem mindig – az ajtóhoz sétál, hogy „valaki” engedje ki… A „valaki” kiengedi, majd kisvártatva vissza, nehogy a „vénasszonynak” sokat kelljen várni a hidegben…Bogyó beérve gondolkodni kezd, mit is kellene tenni… elindul befelé… G. erre erélyesen felszólítja, hogy menjen enni a konyhába… Bogyónak a második-harmadik felszólításra leesik, hogy tulajdonképpen ő azért kelt fel, mert éhes… Beballag a konyhába, és mérsékelt érdeklődéssel megtekinti a tálját a kiporciózott adaggal. Amennyiben nincs a tápon egy teáskanálnyi feltét a Drazsé adományából elcsent konzervből, pár percnyi töprengés után undorral sarkon fordul, és a konyhaajtóhoz cammog, (mivel az ajtó ilyenkor csukva van Bogyó evészetének megadva az áhítatot), reklamálóan néz a jelen lévő kétlábúra, hogy ő ezt az ellátást nem tartja Michelin csillagosnak, inkább visszamegy aludni…
Negyed-, vagy félóra múlva újra megpróbálja… Akkor már a bizonytalan személyzet friss feltétet kanalazott a tápra, és reménykedve várja, hogy a nagyságos vénasszony elfogadja a menüt, ami általában G. ráimádkozásával – olyan szépeket mond, mint ifjúkorában a lányoknak, - meg is történik… 
Nos, ilyenkor is 3 variáció lehetséges…
1. Bogyó lenyalja a konzervet és visszamegy aludni…
2. Bogyó megeszi az adagját, megvárja, míg a táljába repeta kerül, majd odaszagol, és otthagyja…
3. Megeszi a repetát is, feltét nélkül!
A 3 variáció egyenlő eséllyel van porondon, így G. akár fogadásokat is köthetne előtte…
Persze Bogyóka ezen kívül is mozog, kijár dolgozni” az udvarra, inni megy, ha látja, hogy süt a nap, elindul a teraszra napozni, de mihelyt rögzíti, hogy még tél van és hideg, azonnal visszafordul, és visszakapaszkodik a nappali fotelba… Ezen kívül már csak akkor mozog, ha simogatáshiánya van. Ekkor az inashoz dörgölőzik, majd kérésére felkapaszkodik az ágyra, ahonnan előzőleg G. mindenkit leparancsolt, majd a mellé heverő kétlábú hóna alá bújva szundít egy félórácskát…
Ennyit Bogyó téli napjairól… Vizslát!
 |
| Tervezünk... Nekem meg van a bérelt helyem, de a túloldalon néha tömörülés van! Egy cseppet se érdekel! |
 |
| Bogyó megvizslatja a menüt... |
 |
Ez most kedvemre való volt!"  |
Bogyóka étkezési szokásait néha az én Piszémnél is felfedezem. Kiszámíthatatlan mikor és mit hajlandó megenni...
VálaszTörlés