Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

2024. 01. 01. hétfő

G.

Kedves Oldalkövetők, Ismerősök, Barátaink!

Nézzétek el nekem, de képtelen vagyok mindenkinek külön megköszönni a részvétét jelző kommentjét, üzenetét, telefonhívását…

Nagyon szépen köszönjük!

Higgyétek el, sokat jelentett nekünk az együttérzésetek…

Mivel ez az oldal Zsaci érkezésével született, meg volt a csábítás, hogy távoztával az oldal is befejezze létezését…

Győzött a józan ész, és a Zsaci iránt érzett emlékező szeretet, az oldal nem szűnik meg, és Lui „segítségével” a „Diktálmány” is folytatódik…

Most leírom, ami a legnehezebb… A Karácsony előtti szombaton Zsaci nem evett olyan elánnal, mint szokott… estére rizst kapott, de utálkozva elfordult az ételtől. Szenteste napján, és Karácsony első napján egyáltalán nem evett, inni ivott, így még az erősebb gyomorrontás verziója is belefért, annál is inkább, mert másnap evett egy kis főtt csirkehúst rizzsel… Mivel ügyelet nem működik Pécsett, szerdára be akartunk jelentkezni a közelünkben levő rendelőbe, de lekéstünk az egyetlen netes időpontról.

Közben Zsaci már – főleg éjszakánként - többször hányt, kikéretőzött…

Csütörtök reggel B. felhívta a rendelőt, hogy mégis talán tudják fogadni, a „nem bejelentkezés” ellenére, (szombaton volt a legközelebbi szabad időpont, amire regisztráltunk)

A válasz elutasító volt, a betelt létszámra hivatkozva, B. hiába könyörgött…

Ekkor kezdett el B. a neten kutakodni, és megtalálta a „Blue Dog"-ot, akik még aznap délelőtt fogadták, vért vettek, és visszarendelték másnap estére, ha rosszak lennének az eredmények… Közben kapott 5 injekciót, reménykedtünk…

Másnap jött a hír a lesújtó eredményről, este ultrahang, nagy daganat Zsaci hasában…

Itthon szerettük volna elaltatni, legközelebb keddre ígérték, hogy kijönnek…

Éjjel már vért hányt, szombat reggel Kata segítségével találtunk egy tündéri doktornőt, aki délre ígérte jövetelét.

Közben B. riasztotta egy volt neveltjét, aki készségesen vállalta, hogy kiássa a sírt Borcsi, - előző vizslánk fekhelye - mellé…

Éppen olyan napsütéses, „meleg” decemberi nap volt, mint amikor Borcsit temettük 10 évvel ezelőtt---

Közben Zsaci is kisétált délelőtt, megnézte a sírt, öklendezett egyet, majd visszasétált, és vártuk a doktornőt… A DOKTORNŐ (így, csupa nagybetűvel) meg is érkezett, olyan empátiával, kedvességgel állatszeretettel látta el az utolsó teendőket, amilyent csak egy ideális világban egy ideális állatorvos képviselhet… Nagyon hálásak vagyunk neki!

Zsaci mindvégig magánál volt, láthatólag fájdalmai nem voltak, simogatva búcsúztunk tőle…

Szombat délután – december 30.-án - Zsacit eltemettük…

Még egyszer köszönöm az együttérzéseteket!

Itt néhány utolsó napi fotóval búcsúzom Zsacikától, hamarosan Lui jelentkezik…

 

Zsacika délelőtt még kint Luival... 2023. 12. 30.

Zsacika B.-vel 2023. 12. 30.

Zsacika: "Bemennék"... 2023. 12. 30.

Zsacika: "Elfáradtam" 2023. 12. 30.

Zsacika G.-vel az utolsó pillanatokban... 2023. 12. 30.