Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

11. 13. vasárnap

 

Tényleg itt a november… Már több mint egy hete, hogy legutóbb egy fél napot kint tudtunk henteregni a napsütésben, azóta talán kétszer 1-1 nyugodt, élvezhető félóránk akadt…

Egyébként köd, hideg, eső… Hol van már a tavasz???

G. se jön ki velünk, így mi is igyekszünk bemenekülni folyó-, és egyéb ügyeink elvégzése után a melegebbre… mert végre befűtöttek! No, nem viszik túlzásba, de legalább nem vacogunk.

A héten az inas el kezdte dörmögni „csak úgy maga elé”, hogy a „Rádió” azt mondta: „Aki Márton napon libát nem eszik, az egész évben éhezik!” Márpedig ő még életében nem evett libát! (Igaz, éhezni se éhezett…)

B. hallgatta egy darabig, aztán szólt, hogy vett libacombot, de ha az inas nem fejezi be a célozgatást, nem kap belőle! Ez a mondat felajzott bennünket is! Húúú, 5 libacomb, jut mindenkinek, és szerencsés esetben még az inasét is szétoszthatjuk! Szóval vártuk nagyon a pénteket, a Márton napot! Nagy volt a csalódás, amikor a hűtőből csak két nyamvadt comb került elő, amiket B. ínycsiklandozóra el is készített, de nekünk csak a szimatolás, és 1-1 körömnyi fecni jutott! … Az inas is megkapta tálalásnál: „Nem kell mindet egyszerre megenni!” Mondtam G.-nek, ha éhes maradt, szeretettel meghívjuk egy kis kutyatáp repetára, de ezt köszönettel visszautasította…

Ma reggel félórával korábban, Bogyó nyüszögésére ébredtünk. Bogyó minden óhaját nyüszögéssel közli a személyzettel. Mi csendben figyeltünk, míg az inas kikászálódott az ágyából, és kiengedte Bogyót „dolgozni”. Amikor visszajött, újabb nyüszögés, mellyel közölte, hogy nem az éjjeli alvóhelyére, hanem a szabad fotelbe akar menni, és ehhez az inas kíséretére van szüksége… G. mindent megtesz neki, de B. is túlzott türelemmel pátyolgatja! Az ujjai köré csavarta a személyzetet!!!

Neki például nem akkor kell enni, amikor „idő” van! Próbálnánk mi nem akkor enni! Igaz, mi mindig éhesek vagyunk!

Bezzeg Bogyóka! Ha válogatott szép szavakkal sikerül a személyzetnek kicsábítania a konyhába, és elérakják a kaját, a kis bicebóca első pillanatban megdöbbenve szemlézi, majd a pultra, és a személyzetre bámul felváltva vagy háromszor, mikor észleli, hogy nem történik semmi érdemleges, megbántva hátat fordít az ételnek, és kinyüszögi magát a konyhából! … Ez az első felvonás… A második pedig az, hogy 10 perc múlva visszaballag, látható „undorral” nekiáll enni, miután csak egy kis rizst hagyva befalta, a pultra bámul. Ez azt jelzi, hogy repetázni akar! Megkapja a marék repetát, majd még egyszer kiköveteli! A másodikat is befalva, teli hassal távozik…. Ezt próbálnánk mi megcsinálni a személyzettel! Biztos, hogy az nap már nem kellene a tálcsörgésre figyelnünk!

Mi ez, ha nem orbitális „kettős mérce”!!! És ezt nem mondják be a hírek félóránként… Vizslát!

 

Novemberi elvermelés...  

Néha még lehet napozni!  

De nem férek rá erre a bolhányi szivacsra!!! 

Roppant udvariasak vagyunk!  Az öregasszonynak átengedtük a szivacsot...  

Bogyó inkább egyedül szeret napozni... 

A fele kakitermés... Idén Lui nem törődött vele! 

Az inas adagja... De: "Nem kell egyszerre mindent megenni (Ahhoz túl drága volt!)"   

Bella  Talán már az "őshonos" négylábúak is elfogadják, és szépen bele tud illeszkedni az új gazdi falkájába... 

 

Tavaly nyári védencünk Sanyika, aki most már az előkelőbb "Szasa" nevet viseli, szemmel láthatóan meg van elégedve a sorsával!