02. 24. péntek

Voltaképpen nem történik semmi említésre méltó… Igaz, hogy a tavasz – talán a busók intenzív követelésére – néhány napra előbújt, és megmutatta melegebb, naposabb oldalát, de az inas szerint „a kutya még nem ette meg a telet”… Még jó, hogy én nem vagyok kutya! Nem fogok telet enni! Nem vizslaszokás! Eddig sem ettem, és mégis mindig tavasz lett előbb-utóbb!

Múlt pénteken Kata – az inas kérésére – elvitte Bogyót oltani. B. is velük ment, hátha segíteni kell, de Bogyó nagyon okosan viselkedett. Még manikűrt is kapott, ezt nem annyira díjazta, de nem hisztizett, látva a kétlábúak erőfölényét… Jövő héten is megy egy ráoltásra, aztán rendben lesz egy darabig.

B. csinált kocsonyát, mi „persze” csak az illatokból értesültünk erről, de később Bogyónak hála, néhányszor mi is kaptunk a tápunkra egy egy mokkáskanálnyit. Bicebócánk ugyanis néha válogatós, mint egy elkényeztetett csivava, ilyenkor B. mindig belekever a kajájába valami extrát. B.-nek jó szíve van, ezen alkalmakkor mi se maradunk le a finomságról.

A farsang utolsó napjait erőteljes napozással töltöttük, és még Luival is játszottam néhányszor, ami lassan csodaszámba megy. Bella lelkesen ott van mindenütt, ahova megyünk, de vele nem tudok játszani… ahogy a számba veszem a nyakát rögtön el kell engednem, és köpködöm a hosszú szőrszálait… Nem volt ilyen hosszú bundája még egyik védencünknek sem! Bogyó csak akkor jön közénk, ha nyugton vagyunk, rögtön visszavonul, ha felélénkülünk, pláne, ha „akusztikusan is jelezzük a szomszédságnak jelenlétünket” (G., néha túlcizellálja a gondolataimat… )

Ennyi a mai vakkantani valóm! Vizslát!

 

ÉN!  ... Tegnap nekem is leesett, mert elkopott a bilétám, mint Luié... Igez, ez hosszan kitartott, még 2000-ben Borcsi kapta, én csak örököltem...

Lui, a vén háremőrző eunuch... De szeretem!  

Bella 

Bogyóka  akit nem lehet egy kétlábúnak "csak úgy" fotózgatni!  Több emberes feladat! 

A napozást is ki kell pihenni!  ... Csak ebben a sorrendben, szigoróan úgyelve arra, nehogy a másikhoz érjünk! 

Bella is itt van velünk az alsóbb szinten, ő már végképp nem férne közénk... 

 

 

02. 02. csütörtök

Bizony, már nagyon régen bővítettem a Diktálmány sorait, de mentségemre legyen vakkantva, hogy nem történik velünk semmi!

Ezért téli álomra vonultunk!

Igaz, napjában néhányszor kinéztünk, de villámgyorsan vissza is húzódtunk, és nem azért, mert megláttuk az árnyékunkat, hanem mert „ocsmány-November” nézett vissza ránk !

Nem tudom, a medvék mit csináltak másodikán, ők a professzionális „tavasz-jósok”, ők talán előcsalogatják a „Kikeletet”!

Nemrég itt járt a Morpheus-tól N. Laci, elhozta Bogyó kiskönyvét, és hozott egy kis csomagot is „Tipi-Topinak”. Talán akkoriban említettem, hogy tavaly nyáron itt járt két német lány, hogy lefotózza Bogyót, és ott, az Óperencián túl gazdit keressenek neki… Hát, gazdit nem találtak, de nem feledkeztek el róla. A csomagban volt plüsskutya, labda, meg játék, rágcsa, és egy füzér kolbászka! Ezt mi is rögtön lenyúltuk volna, mielőtt még a jogos tulajdonos átvehette volna, de a személyzet nem adta oda… És Bogyónak is a kolbászkák nyerték el a tetszését… hát, igy jártunk…

Bogyó amúgy épp egy éve (2022. 02. 03.) dekkol nálunk… lehet, már nem is megy sehova?...

Reggel még reménykedtünk a tél gyors elkotródásában, mert szakadt az eső, de aztán rövid időre kisütött a nap! Pont ma nem hiányzott! A macik biztos meglátták az árnyékukat… Mi is visszamegyünk aludni… Az inas már csak a mohácsi busók hathatós télűzésében bízik! Vizslát!

 

Bogyóka 1 éve érkezett hozzánk!  ("Ideiglenesbe"  )

Bogyó "pakkot kapott"! 

A kolbász mindenek előtt...  

Gyorsan nyomjad azt a gombot, mi is kíváncsiak vagyunk Bogyó pakkjára, most a napsütés se érdekel!!!