03. 23. szombat
Gyorsan megy az idő… Bella rövid 5 nap alatt gazdira talált, szinte már el is felejtettük, hogy itt dekkolt…
Bogyóka kedden dokinál járt, megkapta az oltásokat, karomvágás is volt, megnézték a két csomót az emlői mellet, de azt mondták, amíg ilyenek, nem kell csinálni velük semmit… És ez idő alatt, míg Bogyó távol volt, Kármen ide küldött egy kisebb tollseprűt! Jatari a neve, a babarci szőlőhegyen találták egy elhagyott háznál, ahol német juhásztársa már éhen halt… ő az inas szerint egy törpe jeti! Bár van, aki inkább vukinak, Csubakka elveszett porontyának vélte!
Szerda este Beugrottak Nojcsiék! Nojcsit több mint 2 éve nem láttam, ehhez mérhető extázissal fogadtam! A többiek is kitettek magukért, de azért a személyzet szerint hamar elviselhető takarékra redukáltuk magunkat…
Törpe jetinken mindenesetre tegnapig fürtökben lógott a bunda, és kissé szagos is volt, mert G. az ágyába se engedte be, pedig éjjel ő ezzel a módszerrel szokta megelőzni a baleseteket. Jatari (maldívról fordítva „kelj fel és menj” ) első éjjel csak egy pisit eresztett el, azóta teljesen szobatiszta, hamar megtanulta a napirendet!
Tegnap aztán Kármen elvitte a törpe jetit kozmetikushoz, ahol kiderült, hogy emlődaganata is van…
Szerintünk nem őt, hanem egy feleakkora, ám annál vérengzőbb „Undorkát” kaptunk vissza! Csak Bogyó maradt ki az összetűzésekből, mi meg elhűlve konstatáltuk, mi lett az eddigi kis jetiből… Mára azért javult a helyzet, de tegnap este a kanapén még velem is kekeckedett! Pedig csak azt magyaráztam el neki, hogy ne tolakodjon az aurámba! Míg azon gondolkodtam, hogy keresztbe, vagy hosszába nyeljem-e le, az inas megmentette…
Hát, dióhéjban ennyi… Vizslát!