11. 10. vasárnap
Épp egy hete, hogy B. Bogyóval Siklósra utazott, ott a Doktornéni simán kiszedte a varratokat… Úgy látszik ehhez is ért nem csak a hímzéshez!
Bogyó azóta ott folytatja, ahol abbahagyta, mintha nem is lett volna műtét…
G. a Doktornéni és Anita ajánlatára – amint megérkezik a megrendelt Synoquin gyógyszer – belekezd egy 6 hetes kúrába, hátha jobb lesz a kisasszonynak… bár az inas nem vár csodákat, épp elég lenne, ha Bogyó szemmel észlelhetően valamivel könnyebben mozogna…
Eddig még ki tudtunk menni kicsit napozni, de ma már sehol a napocska, és farkasordító a hideg! legalábbis az inas nélkül már nem szeretünk kint lenni, ő pedig azt szajkózza, senki kedvéért nem ücsörög a „dermesztőben”!
Beköszöntött a hosszas szundizások és tévébámulások ideje.
Drazsé néha köhint egyet, harákol, főleg akkor, ha behabzsolja a kajaadagját. G. A következő táprendelésnél egy habzsolás mentes tálat is betervezett, de lehet, hogy megteszi egy öklömnyi kavics is… Amúgy az inas nagyon meg van elégedve vele, mostanában az éjszakák is problémamentesek.
Én élvezem ezt az időjárást is, alig várom az estét, amikor együtt kanapézhatok az inassal, olyankor kénytelen csak engem simizni, csak Bogyó zavar meg néha bennünket, ha a 2. vagy 3. vacsiját követeli… Nem tudom, hova tűnik belőle az a sok kaja, az utóbbi időben lefogyott, nem éri el a 17 kiló, pedig többet zabál, mint én! Pedig „senior” kaját kap… G. azt mondta, mi is azt fogjuk enni ezután, pedig én csak most fogok tinédzser korba lépni! Vizslát!