04. 05. csütörtök
Végre sikerült rávennem az inast az újabb gondolatmagocskák elvetésére, illetve bepötyögésére, mielőtt az a kevés történés is feljegyzéstelenül száll ki a buksimból.
Mazsi már rég túl van a műtéten, a lábadozást is minden hiszti nélkül viselte, mint amilyen egyébként is az egész mentalitása… Alapvetően jóindulattal fogad mindent, még a felfújható gallért is eltűrte, egyedül a tölcsértől esett letargiába, amikor egyik éjjelre G. megpróbálta ráadni. A kétlábú is rájött, hogy kár erőltetnie, ha néha oda is nyúlt Mazsi a sebhez, első szóra abbahagyta a piszkálását. Letelt a tíz nap, és másfél hete Kata is eljött, hogy megszabadítsa a „hímzéstől”. Persze ezen megint nem vehettünk részt, mert Kata mindig rohan, mi pedig hátráltattuk volna… állítólag… Lehet, mert most is telefonnal a fülén „operált”, de ennek ellenére Mazsi sikeresen megszabadult az utolsó cérnaszálaktól is.
Eltelt a Húsvét is, kaptunk egy kis sonkafecnit, csak annyit, hogy felkeltse az érdeklődésünket ez a fura illatos valami. Sajnos a konyha a riglivel megközelíthetetlen lett számunkra… A kétlábúak még az eddigieknél is jobban vigyáznak arra, hogy egyedül ne legyen lehetőségünk bent körülnézni. Történt ugyanis, - már a rigli-korszak kezdete után, - hogy B. valami pudingos süteményt hozott, amivel a vén inasnak szeretett volna kedveskedni, (én éppen ott lebzseltem), és kiment szólni G.-nek, majd pár pillanat múlva visszatért, és a süti nem volt sehol! … És engem gyanúsított mindenféle tolvajlással!!! Meg is sértődtem! …. Pedig jó volt, amikor még Lui ki tudta praclizni a konyhaajtót, és mi besétálhattunk körülnézni…. csak hogy rend van e, elpakoltak e mindent… Nem árt néha a személyzet körmére nézni…!
Jöttek locsolkodók is B.-hez, „természetesen” rólunk „megfeledkeztek”, pedig G. jóindulatúan figyelmeztette őket a tiszteletlen viselkedésre… Úgy gondolom, utólag küldök nekik néhány saját tojású barna „hímes tojást”.
Tegnap váratlan látogatónk volt: egy kedves Dokinéni állított be! Az inasok persze tudtak róla, G. ki is csukott mindhármunkat az udvarra azzal az elgondolással, hogy majd egyenként kapunk bebocsátást. Csak az ablakon keresztül figyelhettük, amint bevonult a Rezidencia belső termeibe. Aztán amikor B. az ajtónál levegőt vett, hogy Luit szólítsa, mi már a szobába tódulva alaposan leüdvözöltük a Dokinénit. Eztán már nagyjából helyreállt a személyzet elképzelése szerinti rend, én is, Lui is vért adtunk, cserébe szurit kaptunk, mindketten jól viselkedtünk. G. örült, hogy a szívférgesség tesztek negatívak lettek, és reméli, hogy a böködés is egy évre el van felejtve!
Mostanában sokat játszunk kint, G.-nek sem esik nehezére, hogy a melegedő időben velünk jöjjön. Legkedvesebb játékunk a Migráncsozás! Ezen az inasunk is hatalmasakat röhög, nem úgy, mint a mostanában mindenhonnan állandóan előhömpölygő hasonló elnevezésű tudatbadöngölésen. G. szerint ennél kontraproduktívabb erőlködést keveset élt át. (Zárójelben azért figyelmébe ajánlom minden – az inváziót kézlegyintéssel elintéző - vizsla/ebimádó alattvalómnak, hogy nézzen utána a muszlimok fajunkról vallott nézetének…)
Szóval nálunk úgy zajlik a játék, hogy a Migráncsnak önként jelentkező Mazsi lent a „gyepűkön” rohangál fel-alá, én az alsó teraszról követem, Lui pedig a felső terasz „őrtornyából” lesi minden mozdulatát, aztán egyszer csak hajrá, üldözőbe vesszük, és egy jó nagyot rohanunk keresztül kasul „gyepűn”, teraszon, „őrtornyon”! Aztán megy mindenki vissza a helyére, és kezdjük elölről. Jó móka! Sajnos G. eleve letett arról, hogy ezt videóra vegye…
Ha megunjuk, jön a gyíkászás, amiben Mazsi még Luin is túltesz, sokkal vehemensebben és eredményesebben űzi ezt a hobbit! Én ebben csak megfigyelőként veszek részt, hiszen: „Aquila non captat muscas”, azaz a sas nem vadászik legyekre. Egyszerűen rangon alulinak gondolom!
Tavaly ilyenkor már túl voltunk az az évi első Vizslapikniken… Most még esély sincs a megtartására… G. bízik abban, hogy esetleg a hó végi szombatra meghirdetheti, de az előrejelzés semmi jóval nem kecsegteti… Pedig akkor már esetleg az Új Hercegnői Batárral érkeznénk… Majd elválik… Vizslát!
Mazsi és Lui játéka... az én videóm túl hosszú, nem fér ide...
😍
🤣
