04. 17. kedd
Valóban itt a tavasz, és én valóban nem tudok többről, másról diktálni, minthogy alig vagyunk a gép mellett, állandóan kint nyúzzuk egymást, és így az inast se hagyjuk a benti sötétben tespedni. Ha éppen nincs velünk, ötpercenként ki kell baktatnia csendesebb rajcsúrra inteni bennünket. Ezt pedig hamarosan megunja, és otthagyva a Fészbukot, inkább közénk telepedik.
Az elmúlt hétvégén B. feltöltötte a tavacskámat, az első béka egy óra múlva már benne ücsörgött, és lelkesen hívta a többieket a Természet törvényének beteljesítésére.
Azóta az éjszakáink is „csiripeléssel” telitettek!
Mazsi még nem hiszem, hogy látott volna ekkora vizet, és benne úszkáló „izéket”, persze, hogy közelebbről is meg szerette volna vizsgálni. Mivel az első néhány órában G. éberen leste a kis ideiglenes reakcióit, barátném – nagyon bölcsen – a tó felé se nézett. Ám amikor az inas pár percre eltűnt, máris víztől tocsogó mellső lábakkal a keresésére indult. G. először csak a tócsáknak örült, de az igazi boldogság este érte, mert Mazsi útközben megpihent a tiltott „inasi” ágyon is… Akkor már megszidni sem volt érdemes a „vízi tündért”, egyébként is, Mazsi az első hangosabb szóra hanyatt vágja magát, és a nyelvét öltögetve tekergőzik… Szóval teljesen reménytelen bármilyen szigorral hatni rá. Azóta is naponta meglátogatja a tavacskát, szigorúan „titokban”… a személyzet már belekalkulálta… Ma reggel a halacskák is kitelepítésre kerültek, a békák lepetéztek, nemsokára ebihalaktól feketéllik majd a tó, G. meg kíváncsian várja, hogy védence otthagyja e a gyíkaszást a vizi élet kedvéért.
Mindannyian csodálkozunk, hogy Luival mennyire megértik egymást, olyannyira belefeledkeznek a hancúrba, hogy sokszor hangosan figyelmeztetnem kell őket: hárman vagyunk! G. ilyenkor megpróbálja disztingvált mederbe terelni a csetepatét, és mivel a szomszédok iránti figyelemből nem akarja artikulálatlan üvöltéseivel felhasogatni a környék békéjét, ezért előszedte az ultrahangú fütyülőjét…
Bevallom, ez eleinte érdekes volt, ahányszor megfújta, mindannyian ész nélkül rohantunk megnézni, mi ez az éktelen lárma, de mivel nem járt vele mindig nasi, utóbb már elengedtük a fülünk mellett… Megegyeztünk, majd akkor figyelünk ismét, ha a „The Lonely Shepherd” (Magányos Pásztor) dallamait csalogatja elő a fúvókájából.
Múlt héten itt járt Perec is, már nem akart mindenáron Mazsi és Lui elől ölbe mászni, rájött, hogy itt még mindig nem fogja bántani senki! A héten is jön, talán már egy kis játékra is hajlandó lesz, mint régente!
Az inassal a hónap végére meghirdettettem az idei első Vizsla-Pikniket a csoportunkban, nagyon szeretnénk találkozni a régi ismerősökkel, remélem, az időjósok nem kavarnak bele, a Jóidőfelelős eddig általában nem tett keresztbe a találkozónknak! Vizslát!
Az elmúlt hétvégén B. feltöltötte a tavacskámat, az első béka egy óra múlva már benne ücsörgött, és lelkesen hívta a többieket a Természet törvényének beteljesítésére.
Azóta az éjszakáink is „csiripeléssel” telitettek!
Mazsi még nem hiszem, hogy látott volna ekkora vizet, és benne úszkáló „izéket”, persze, hogy közelebbről is meg szerette volna vizsgálni. Mivel az első néhány órában G. éberen leste a kis ideiglenes reakcióit, barátném – nagyon bölcsen – a tó felé se nézett. Ám amikor az inas pár percre eltűnt, máris víztől tocsogó mellső lábakkal a keresésére indult. G. először csak a tócsáknak örült, de az igazi boldogság este érte, mert Mazsi útközben megpihent a tiltott „inasi” ágyon is… Akkor már megszidni sem volt érdemes a „vízi tündért”, egyébként is, Mazsi az első hangosabb szóra hanyatt vágja magát, és a nyelvét öltögetve tekergőzik… Szóval teljesen reménytelen bármilyen szigorral hatni rá. Azóta is naponta meglátogatja a tavacskát, szigorúan „titokban”… a személyzet már belekalkulálta… Ma reggel a halacskák is kitelepítésre kerültek, a békák lepetéztek, nemsokára ebihalaktól feketéllik majd a tó, G. meg kíváncsian várja, hogy védence otthagyja e a gyíkaszást a vizi élet kedvéért.
Mindannyian csodálkozunk, hogy Luival mennyire megértik egymást, olyannyira belefeledkeznek a hancúrba, hogy sokszor hangosan figyelmeztetnem kell őket: hárman vagyunk! G. ilyenkor megpróbálja disztingvált mederbe terelni a csetepatét, és mivel a szomszédok iránti figyelemből nem akarja artikulálatlan üvöltéseivel felhasogatni a környék békéjét, ezért előszedte az ultrahangú fütyülőjét…
Bevallom, ez eleinte érdekes volt, ahányszor megfújta, mindannyian ész nélkül rohantunk megnézni, mi ez az éktelen lárma, de mivel nem járt vele mindig nasi, utóbb már elengedtük a fülünk mellett… Megegyeztünk, majd akkor figyelünk ismét, ha a „The Lonely Shepherd” (Magányos Pásztor) dallamait csalogatja elő a fúvókájából.
Múlt héten itt járt Perec is, már nem akart mindenáron Mazsi és Lui elől ölbe mászni, rájött, hogy itt még mindig nem fogja bántani senki! A héten is jön, talán már egy kis játékra is hajlandó lesz, mint régente!
Az inassal a hónap végére meghirdettettem az idei első Vizsla-Pikniket a csoportunkban, nagyon szeretnénk találkozni a régi ismerősökkel, remélem, az időjósok nem kavarnak bele, a Jóidőfelelős eddig általában nem tett keresztbe a találkozónknak! Vizslát!
ÉN!
 |
| Mazsi |
 |
| Mazsi-vigyor |
 |
| Atriumvirátus |
Mindig "láb alatt"...
Te vagy a második, nem, a harmadik legszebb vizsla. Jól sikerült a fotód ! Csak valahogy azt nem értem, miért nem tudsz négylábú alattvalóid között rendet teremteni, ha rosszalkodnak ?
VálaszTörlés