01. 19. vasárnap

Köd, szürkeség, dér, hideg… ez nálunk az idei tél…
Csak néha van egy kis napsütés, de abban sincs sok köszönet, akkor is HIDEG van!
Nincs is miről diktálni, mert nem is történik semmi!
Az udvarra csak akkor megyünk ki, ha muszáj! Mert a szükség, vagy az inas erőszakossága kihajt bennünket… Persze amint észrevesszük, hogy G. visszahúzódott a jó melegre, mi is igyekszünk utána!
Dana pár nap alatt teljesen beilleszkedett, igaz, hogy ez elején felvitt egy tócsát B. szobája elé, majd azt képzelte, hogy ő a nyuszi, és már Húsvét van, mert tojt két csokitojást G. ágyára, de mivel nem lágy, hanem kemény csokiból készítette azokat, a személyzet nagy problémát nem csinált belőle…
Azóta az inas újra minden nap felteríti a csodálatos kínai viaszosvászon „ágytakarót”! =D
Amúgy Dana egyedül nem is hajlandó kimenni a hidegbe „dolgozni”, szépen megvárja, amíg valamelyikünkkel kiszaladhat, G. néha bennünket noszogat, hogy a kisasszony végre kimenjen, amin én zsörtölődni szoktam, Lui viszont készségesen meg tesz. Lui egyébként is meglepően keveset morgolódik, ha Dana a magánszférájához közelít…
Az utóbbi napokban G.-nek kétszer is nemet kellett mondania újabb befogadási kérésekre, minden egyes alkalommal tudatosítania kell önmagában, hogy hetekre nem zsúfolhat össze bennünket a hercegnői lakosztály szűkös „termeibe”… Ezért is várja már mindenki a tavaszt!
Vizslát!

Na, ezt a napsütést várjuk Danával együtt...

Dana G. székében...

2020. 01. 06. hétfő

Elmúlott a szilveszter is, nagy nyugalomban „ünnepeltük” az új év kezdetét…
Két nappal előtte még nem hittük, hogy csak kettecskén leszünk Luival, no és a kiszolgáló személyzet természetesen, hiszen a múlt évben már elég szabadságot, kimenőt kaptak, az év utolsó napján, háborús viszonyok közt nem nélkülözhettük őket!
Szóval a kis Bogit, a „félelmetes” albínó hörcsögöt nem küldték vissza, és ha jól tudom, azóta sem falta fel új családját.
Így mi a véletlenül beköszöntött, nem várt unalommal vártuk a kétlábúaknak oly fontos estét!
Noha a mi személyzetünk nem csinált nagy faksznit az egészből, de a médiából már napok óta értesültünk a tervezett őrjöngésről és hadiállapotról… amikor szerencsétlenebb sorsú fajtársaink menekülni, és néha meghalni kényszerülnek…
Mi nagy tévénézésbe kezdtünk kora este „édeshármasban” az inassal, és néha B. is megjelent köztünk.
G. javaslatára az „Észbontó” című „műveletlenségi vetélkedő” ismétléseit „élveztük”, ám így sorozatban lubickolva a butaságban, túl tömény volt a hatás, amit az inas sűrűbb konyhába-mászkálással kompenzált (ebben mi is lelkesen vettünk részt!)
Közben hallottunk némi durrogást, de közel sem annyit, mint tavaly, és amikor a múlt évben utoljára mentünk ki „egészségügyileg” – 10 óra tájban - és az utcánk alján elkezdtek tűzijátékozni, nem pánikszerűen, de kicsit szaporázva igyekeztünk befelé…
A személyzet úgy döntött, hogy a maguk számára előrébb hozzák az éjfélt, és ezt csak helyeselni tudtuk! Már így is jobbra-balra dőltünk az álmosságtól, de nem akartunk a helyünkre menni, inkább kihasználtuk végsőkig a közös kanapézást!
Végre megitták a pezsgőjüket, és mehettünk aludni! Fel sem ébredtünk éjfélkor, körülöttünk nem dörögtek a „fegyverek”…
Másnap láttuk Kata oldalán, hogy abban az időben 138 tűzijátékot számolt meg a teraszáról, miközben 7 fajtársunk álmát őrizte… Na, ebből az élvezetből kimaradtunk…
Azóta is csak heverészünk!.... Illetve HEVERÉSZTÜNK! …. MÁIG!
Mert alig néhány órája megérkezett Dana, aki több hétig nálunk fog üdülni, amíg eredeti idise felépül a balesetből… Közben engem is szórakoztatni fog, mert az inas szerint nagyon kedves leányka, de én holnapig várok a megismerkedéssel, jó szokásom szerint! :P Vizslát!

Édes nyugalomban... Persze Lui fixa ideája, hogy mindig, minden takaót össze kell gyűrni...

Dana

Dana Lui helyén... hogy mi lesz ebből...? :-)