Nagyberki Zsarolta vakkantásai: november 2020

2020. november 28., szombat

11. 28. szombat
 

Gombi épen és egészségesen megérkezett új és örökös otthonába! 
(Az inas kezd megnyugodni...  )
(Fotót és egy kicsit bővebb infót majd jövő hét elején!  )

2020. november 26., csütörtök

11. 26. csütörtök

Ma Gombi 11 óra 50 perckor a Rezidencia jókívánságaival körbeölelve „elindult” a hosszú útra…
G.-nek nem volt jó éjszakája… Miközben halkan szólt a rádióban Su La Ce szerzetes írásának felolvasása, és az inas vállgödrében Gombi buksija szuszogta nyugodt álmát, az elalvás határán a piszkosszürke ködből nyugtalanító gondolatok kezdtek előszikrázni. A feltétlen bizalomról duruzsoló hangra a kétlábúnk eltöprengett… Néhány óra múlva ő bizony – előre megfontoltan – vissza fog élni ezzel a bizalommal. És elárulja Gombit. Mint ahogy – többé-kevésbe – Luckytól kezdve elárulta az összes ideiglenest…
Mert ő ugyan mindegyiküknek megpróbálta elmagyarázni, hogy egy sokkal szuperebb, jobb helyre költöznek, amikor útjukra engedi őket, de nem hiszi, hogy bármelyikük is megértette volna… Szerinte ők nem a kétlábúak jóleső izgalmával keltek útra, mint akik tudják: hova, miért, és meddig mennek, milyen élményekben lesz részük, milyen örömök várnak rájuk…
Ők bizony azt érzik, hogy a Rezidencia elárulta őket, és hirtelen nem a megszokott szerető Falka veszi körül őket, hanem az ismeretlen üresség, az egyedüllét, a Falka sajgó hiánya…
Persze aztán ki előbb, ki utóbb beleszokik az új, a másfajta jóba, de az a pár órás, pár napos végtelen csalódottság nem múlik el nyomtalanul… És a vén inas ezen nem tud változtatni, csak ha leszokik az ideiglenes befogadásról…
G. elhatározta, hogy csodabogyót fog szedni az éjszakai nyugalma érdekében…
Tőletek pedig egy kis drukkot kérünk, hogy Gombi lélekben és testben épen érkezzen meg két nap múlva – szombat délután – új otthonába… 🙏 Köszönjük! Vizslát!

Gombi

2020. november 23., hétfő

11. 23.

Régen jelentkeztem, de eddig nem volt miről diktálnom…
Mostanában ritkán zúdultunk ki az udvarra, akkor se sokáig játszottunk a dermesztő ( ) hidegben!
Eddig csak annyi volt az „újdonság”, hogy Csipikéről lekerült a gallér, most már sokkal vidámabban rohangászik B. nyomában, és újra ügyesen pattan fel a puha fotelre, zsámolyra…
Tegnap azonban Kata elvitte Szedert 2 órára egy gazdijelőlttel ismerkedni! Olyan volt, mintha lehalkították volna a Rezidencián az Életet… A személyzet mondogatta egymásnak: „milyen jó ez a csend”, ám azért őrültek, amikor újra közénk toppant! Mi is rendesen lecsekkoltuk hol, merre járt, de nekünk nem sokat mesélt, egyik első dolga volt, hogy tudassa a szomszédokkal: megérkezett, jobb, ha a környező utcák tudomásul veszik a „hangos újság” újabb és újabb kiadásait.
Kata azonban újabb meglepő ötlettel állt elő! Ma reggel újra visszavitte Belzebubit, és már nem 2 órára, hanem 2 napra! (Legalább!) Az inas elég pesszimistán nyilatkozott, szerinte holnap már újra köztünk lesz Szeder… Mindenesetre, ha nem G.-nek lesz igaza, - erre 0,1% az esély – akkor Gombival már nem találkoznak… Mert Gombi csütörtökön örökös gazdijához indul, nagyon hosszú útra… A vén inas előre parázik, erről inkább akkor diktálok, ha már szerencsésen megérkezett… Vizslát!

...talán az utolsó közös játék...

Már alig fér fel az asztalra! Nem úgy mint 11 hete...

Csipike és Gombi kanapézik...

2020. november 8., vasárnap

11. 08. vasárnap

Az elmúlt napokban nem történt semmi a Rezidencián, lassan folydogál az ősz itt is.
Örülünk minden napsütéses órának, amikor fogvacogás nélkül kiszabadulhatunk, amikor nem kell kényszerűen bent kuksolnunk a „tömegszálláson”, ahol jószerivel csak aludni lehet egyszerre ennyiünknek. Ám G. már vágja a centit, Gombi két és fél hét múlva útra kel… Az inasnak biztos hiányozni fog a kis hálótársa, hiszen bőven az emlékezete homályába veszett, mikor aludt el mellette egy ilyen csinos fekete kislány, vállára hajtva buksiját… és nem lesz, aki éjjelente oldalba rugdossa néhányszor.
Gombi ha nem alszik, a személyzet szerint rosszalkodik! Szerintem meg csak él a lehetőségekkel! Amikor például kimentettük a halacskáimat a hideg elől, és B. leeresztette a tavat, naná, hogy Gombi volt az első, aki megvizsgálta az iszapos tófeneket!
És amellett, hogy minden kavicsot, üvegcserepet, téglatörmeléket összerág (még mindig előkerülnek ilyesmik ebből a feltöltött földből), Nagyon kreatív is! Legutóbb például egy nagy kiput csomózott B.-nek a kint felejtett gombolyag spárgából! (A „kipu” az Inka Birodalomban használt információtároló csomókötés… G. ezt az indiánregényekben olvasta, de sosem látta… nos, Gombi most csomózott egyet!) Sajnos B. ahelyett, hogy megfejtette volna a regény tartalmát, inkább szétfejtette… Így a személyzet sosem tudja meg, Gombi mit akart velük közölni, helyette – több órai türelemjátékkal – lett B.-nek 5 kis gombolyagja… 3 ezer éves kipuk vannak… hol lesznek a mai adathordozók, amikor Gombi kipuja még mindig olvasható lett volna… Ennyit a kétlábúak földhözragadtságáról…
B. a kakitermést is betakarította, - mielőtt Lui felzabálná – alig lett néhány darab. Nem tudom, miért örült jobban nekik, mint a mi produkcióinknak, pedig azokat minden nap, és nagyobb számban szüretelheti!
Csipike a műtét utáni hetedik napig jól viselte a ruhácskáját, de aztán elkezdte nyalogatni azon keresztül a sebet, így a személyzettől Kata segítségével tölcsért kapott. Most úgy néz ki ülve, mint egy kis fehér íróasztallámpa, épp hogy nem világit! Mára ennyi! Vizslát!