11. 23.
Régen jelentkeztem, de eddig nem volt miről diktálnom…
Mostanában ritkán zúdultunk ki az udvarra, akkor se sokáig játszottunk a dermesztő ( 
) hidegben!
Eddig csak annyi volt az „újdonság”, hogy Csipikéről lekerült a gallér, most már sokkal vidámabban rohangászik B. nyomában, és újra ügyesen pattan fel a puha fotelre, zsámolyra…
Tegnap azonban Kata elvitte Szedert 2 órára egy gazdijelőlttel ismerkedni! Olyan volt, mintha lehalkították volna a Rezidencián az Életet… A személyzet mondogatta egymásnak: „milyen jó ez a csend”, ám azért őrültek, amikor újra közénk toppant! Mi is rendesen lecsekkoltuk hol, merre járt, de nekünk nem sokat mesélt, egyik első dolga volt, hogy tudassa a szomszédokkal: megérkezett, jobb, ha a környező utcák tudomásul veszik a „hangos újság” újabb és újabb kiadásait.
Kata azonban újabb meglepő ötlettel állt elő! Ma reggel újra visszavitte Belzebubit, és már nem 2 órára, hanem 2 napra! 
(Legalább!) Az inas elég pesszimistán nyilatkozott, szerinte holnap már újra köztünk lesz Szeder… Mindenesetre, ha nem G.-nek lesz igaza, - erre 0,1% az esély – akkor Gombival már nem találkoznak… Mert Gombi csütörtökön örökös gazdijához indul, nagyon hosszú útra… A vén inas előre parázik, erről inkább akkor diktálok, ha már szerencsésen megérkezett… Vizslát!
...talán az utolsó közös játék... 
Már alig fér fel az asztalra! Nem úgy mint 11 hete... 
Csipike és Gombi kanapézik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése