Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

01. 19. kedd

 

Még meg vagyok, nem tűntem el, de az egész Rezidencia téli álmot alszik…

Főleg az utóbbi napokban, amikor éjszakánként G. szerint jegesmedvék császkáltak kint az udvaron! Mi nem is mentünk ki, csak Szeder volt olyan kíváncsi, hogy éjféltájban megnézze őket, és közölje a betolakodókkal, hogy semmi keresnivalójuk nincs itt! (Szerintünk csak a szeme káprázott a hidegtől, ha látott is valamit…) Mi közben a kinti fagyra való tekintettel „dermedve” alusszuk át az éjszakákat. Szóval bent is van „medve”…

G. reméli, hogy ennyi volt a kemény tél, most már ideje, hogy elinduljon felénk a tavasz! Mivel a nap 23 óra 50 percét szerinte bent töltjük, állandóan azon dörmög, hogy ő nem az ötpercenkénti pokrócigazításra szerződött! Szerinte, - de csak szerinte – nem szükséges azonnal mind az öt lehetséges fekhelyünket összetúrnunk… Mert szerinte hiába vagyunk csak négyen, mégis a 3 fotel, a kanapé, és az ágyunk mindig egy szarkafészek benyomását kelti… A takarók feldúlásában Lui a szakember, de bármily meglepő, ha Csipike egyedül marad, és épp olyan kedve van, ő is pillanatok alatt képes a kanapét lepucolni! (Amúgy Csipike épp fél éve érkezett hozzánk, lassan olyan, mint az „ideiglenesen itt tartózkodó Vörös Hadsereg” ) Mindenesetre az inas egész nap pampog, és nekünk ezt kell hallgatni…. én is remélem, hogy jön már a tavasz, ezt a zsémbelődést nem sokáig bírjuk már. Addig is alszunk tovább! „A szarkafészkekben”! Vizslát!

 

 

Szeder  

Pihennénk, ha az inas nem zavarna... a fülemet is elfeküdtem, időm se volt , hogy helyrerakjam... Szörnyű ez a kétlábú! 

Csipike épp fél éve érkezett! 

Csipke Luival, aki a szarkafészek alatt próbál horpasztani...