04. 21. szerda
Meg kell, hogy köszönjem Kedves Népemnek a tegnapi jókívánság-áradatot! 
Rengetegen irtatok, üzentetek, telefonáltatok, az inasnak egész napos elfoglaltságot adtatok, hiszen parancsba adtam neki, hogy minden egyes gratuláló bejegyzésre köszönő választ kell írnia a nevemben! 
Ezért, ha netán valakinél elmulasztotta ezt, kommentben reklamáljon, és a hanyag G. megfelelő dorgálást követően pótolni fogja!
Ezért, ha netán valakinél elmulasztotta ezt, kommentben reklamáljon, és a hanyag G. megfelelő dorgálást követően pótolni fogja!Szóval köszönöm, hogy szeretetetekkel széppé tettétek a 7. szülinapomat!
Délután itt is megtörtént a „gratuláció”… Az inas elém tett egy májkrémes zsömlét, hogy „ez a szülinapi tortám”… Köpni, nyelni nem tudtam… Én szeretem a viccet, de nem akkor, amikor a szülinapom rovására megy! Némi keserűséggel, de bekaptam! Egyetlen vigaszom az volt, hogy a többiek a csukott ajtó mögött tomboltak, tehát „az egészet” én ehettem meg! Lui, Csoki és Szeder utána alaposan felporszívózták a teraszt, de nem hiszem, hogy túl sok eredménnyel… 
Azóta azon töprengek, talán a Rezidencia rezsijét pótolja ki a személyzet az én szülinapomon spórolva! Megvizslatva a környező uralkodók költségvetését, arra az elhatározásra jutottam, hogy Kedves Népemet meg fogom adóztatni! 
Na, nem annyira, hogy a gatyájuk is rámenjen, csak amolyan „adócskát”, kvázi „kötelező adományocskát” vetnék ki, ami építené Kedves Népem közösségét, egymás iránti szolidaritását, és boldogan rohanna befizetni azt a csekély adományocskát, amiről tudja, hogy hozzájárul Kegyes Uralkodója elkövetkező szülinapjainak méltó megünnepléséhez! Bizonyára futná belőle egy kicsivel nagyobb zsömlére, talán szolid szülinapi tűzijátékra, glóriát zengő gyermekkórusra is! (Bár az utóbbi kettőt egyáltalán nem kedvelem, de bizony alázattal elviselem, csak hogy Kedves Népemet boldognak lássam!) 
Na, nem annyira, hogy a gatyájuk is rámenjen, csak amolyan „adócskát”, kvázi „kötelező adományocskát” vetnék ki, ami építené Kedves Népem közösségét, egymás iránti szolidaritását, és boldogan rohanna befizetni azt a csekély adományocskát, amiről tudja, hogy hozzájárul Kegyes Uralkodója elkövetkező szülinapjainak méltó megünnepléséhez! Bizonyára futná belőle egy kicsivel nagyobb zsömlére, talán szolid szülinapi tűzijátékra, glóriát zengő gyermekkórusra is! (Bár az utóbbi kettőt egyáltalán nem kedvelem, de bizony alázattal elviselem, csak hogy Kedves Népemet boldognak lássam!) Visszatérve a „hétköznapokra”, szombaton Maya gazdikhoz, nagybetűs GAZDIKHOZ utazott! Persze, Mayáról lévén szó, nem volt izgalommentes az indulása… Előző nap este nem akart vacsorázni, a kétlábúak reménykedtek, hogy csak enyhe gyomorrontás, aminek igazáról meg is győződtek, hiszen jóízűen befalta a próbára felajánlott reggelit, amit az előzetes terv szerint már nem kapott volna meg… Nem is tartotta magában sokáig, néhány kilométer autókázás után kipakolta, alkalmat adva Kármeneknek egy alapos autótakarításra!
De fő, hogy megérkezett, a gazdik tejben-vajban fürösztik, lesik minden kívánságát, egyedül csak neki… Kezdem irigyelni!
Így mi négyen maradtunk, de Csokinak jó esélye van a gazdisodásra május elején! Addig is, az igazi (!) tavasz várásával tengetjük napjainkat… Vizslát!
 |
| ÉN! |
 |
| Maya indulás előtt... |
 |
Eeeez mi ez???  Ez a nyamvadt pékáru az ÉN szülinapi tortám?   SZÉGYEN!!! |
 |
| Maya és Szeder az inassal Maya itteni utolsó estéjén... |
 |
| Lui a trónján! |
 |
| Csoki ismét a hasvakarást várja... |
