Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

04. 04. Húsvét vasárnapja

 

A bolondok napjának reggelén a flúgos inas megpróbált humorizálni az állítólagos kölykeimmel… Még csak az kellene! Így sincs nyugtom az állandó jövés-menéstől… Na, ez a hajnali viccelődés „megbosszulta” magát! Mert ugye, „ne fesd az ördögöt a falra…” Este Kármen csak idepottyantott egy rémült törpét! Mi már nagyban az éjjeli szundihoz készültünk, amikor a sötétben megjelentek. Először csak Kárment üdvözöltük erőteljesen, ebben szokás szerint Szeder jeleskedett, de aztán szemrevételeztük a tarka törpét is. Nem sok látszott belőle, nagyon összehúzta magát. Kármen rövid láncról szabadította a 3 éves Mayát, aki nem csoda, hogy ijedtnek tűnt a 4, – számára ismeretlen – ebtárs viháncolása miatt.

Az éjszaka még elég riadtan, tétován telt a kis jövevénynek, pedig mi már nem kíváncsiskodtunk, nálunk beindult az esti rutin, fotelfoglalással, az utolsó keksszel…

Másnap már kicsit oldottabb volt, de én – szokás szerint még tartottam tőle, mint mindenkitől, aki friss lakótárs… nem akaródzott még közel elmenni mellette, inkább kivártam… Hiszen olyan „félelmetes” a pepita színével, hatalmas (8 kilós) termetével… Azóta már játszanék is vele, de még annyira nem lelkes, inkább a személyzetre tapad, mint egy matrica…

Mindenesetre másnap délben már gazdijelőltek érkeztek a fővárosból, és ahogy G. elmondta, kölcsönös volt a szimpátia. „Természetesen” mi nem lehettünk ott a találkozásnál, az inas szerint akkora zavaró tényezőt jelentettünk volna, amekkora kockázatot nem vállalt… zuhanyozás, ruhacsere, meg ilyesmi… Pedig mi csak üdvözölni szerettük volna őket! Volt is némi „csendes keserves” danolás a csukott ajtó mögött, B.-nek kellett bejönni hozzánk holmi fegyelmezésre, ami hellyel-közzel sikerült is, csak Szeder vette nagyon a szívére a csalódottságát, nyüszített, visított, nyivákolt, míg rá nem jött, hogy az ajtó nem nyílik ki az ilyesmitől sem. Szóval valószínű, hogy Maya rövid időt tölt nálunk, és jövő héten már utazhat is az őt epedezve váró „szüleihez”.

G. rájött, hogy Maya fél a fényképezőgéptől… a látványától, a lencse nyitásának, a kattintásának a hangjától… így jó képek nem lesznek róla, hacsak B. ki nem segíti az okostelójával… Bezzeg attól nem fél, hogy a terasz asztalára menjen! A székről gondolkodás nélkül pattant az asztalra! G. kaján vigyorral képzelte el a majdani gazdik meglepődését!

Most délelőtt kiderült, hogy nagyon vacogós kislány, a +10 fokban is cidrizik, jó, hogy több éjszakát nem kint a láncon kellett végigdideregnie… Most a csendespihenők alatt G. karja alatt vészeli át, éjjelre pedig lenyúlta Szeder fotelját… Szegény Szeder mindenhonnan ki lett szorítva: Csoki a kanapéról, Maya padig a fotelről túrta ki… „Sic transit gloria mundi” – Így múlik el a világ dicsősége… De ez csak az éjekre vonatkozik, Szeder még mindig a nappali rikkancsok császárnője! Vizslát!

 

"Meneküljünk! Megszólalt a fényképezőgép! 

"Ne zavarj! Napozok!" Lui  

Szeder ugrásra készen...  

ÉN! 

Csoki nyomul...  

Csoki napozik...  

Maya felfedez... 

Maya a félénk modell...