04. 22. péntek

 

Nemrég nagy öröm érte a személyzetet, Füles kukkantott be gazdijaival egy rövid köszönésre!

Fülest két és fél évvel ezelőtt Brióssal – őt otthon hagyták a gazdik - együtt fogadták örökbe Kár, hogy nem találkozhattam velük, ebben a rövid idő, és a Rezidencia újabb védenceinek ittléte megakadályozott…

A hétvégén lezajlott a kétlábúak által „Húsvét”-nak nevezett ünnep, hát nekünk nem sok örömöt hozott. Jó, kaptunk néha egy körömnyi sonkát (vagy micsodát), de sehol a beígért tavaszi napsütés, kinti bolondozás… Ráadásul Kisgenyó sem hagyja abba a feszültségkeltést, G. beígérte, hogy ő lesz a mi alternatív energiaforrásunk, ha folyamatosan tudja termelni a kettőhúszat!

Egyik este is, az utolsó kimenetelnél nekiállt Lui piszkálásának, míg végre az megunta, és Sárika nagy nyivákolások közepette visszacsörtetett a konyhába. Az inas megnézte, körbeforgatta, ereszt-e valahol, mert véresen nem engedi be aludni az ágyába, de a Kisgenyónak olyan vastag bőre van, (nem csak a képén), hogy semmi sérülést nem szenvedett… Persze a „lelke” sem sínylette meg, már ha van neki…

G.-nek – Sárikára pillantva – az a jelenet jut gyakran eszébe, mikor a Vitéz László című vásári komédiában az ördög először dugja ki a fejét a paraván mögül… Az inas is szívesen előkapná néha „nagymamucikája báli legyezőjét”!

Azt egyébként B. szokta – nem elég sűrűn – előkapni, és akkor mi is kapunk egy kis palacsintát!

Tegnapelőtt a személyzet megtartotta a szülinapomat, és Kedves Népemtől is rengeteg gratuláció érkezett, hálásan köszönöm!

Megbíztam inasomat, hogy mindenkinek köszönje meg a nevemben! Ha valaki kimaradt, kérem, értesítsen, hogy a trehánnyal szemben valamilyen büntetést foganatosítsak!

A szülinapi „torta” a szokásos májkrémes nyamvadék volt természetesen… Igaz, hogy szeretem, meg egy évben egyszer amúgy is ki lehetne bírni, de gyanítom, hogy a személyzet úgy véli, már nem emlékszem a mindenkori „tavalyi tortákra”… Hát, egyiket se felejtettem el! És mivel most 8 éves voltam, remélem 2 év múlva valami különbbel rukkolnak majd elő! Persze azt még meg is kell érni, de minden erőmmel azon leszek! Vizslát!

 

Füles  aki 2019 augusztus végétől töltött nálunk 3 hónapot  Belenőtt a fülébe is!  

 

                                                                  Bogyó és Sárika 

Lui a kedvenc székében  ... Még bele tudja szuszakolni magát...  

Bogyóka 

Sárika   alias Kisgenyó, az ördögfajzat... 

Itt a "torta"...

...hopp a "torta"...

... csak volt a torta" 

 

04. 20. szerda

 

 

Nyolc éves lettem ÉN,

hajdani Hercegnő-kezdemény,

Zsiga. Lujza. és Ilona révén

Nagyberkiből jött velem kecs, báj, és sok kiváló gén,

Most uralkodom a Birodalmam élén,

mint rátermett, bátor, szerény

kiváló VIZSLA-FENOMÉN!

Engem dicsőít e verselmény,

mely diktálódott április húsz reggelén,

Vivát Zsaci, azaz ÉN!

 

 

 

 

 

 

04. 08. péntek

 

Pár napja – legalább ideiglenesen – búcsút intettünk az április eleji télnek. Azóta már újra napozhattunk, de aztán éjjel éreztük, hogy a felkelésnek nem lesz értelme… Hát igen… tegnap délelőtt újra esett az eső…

Amúgy nyugalom van nálunk, csak Sárika termeli folyamatosan a feszkót.

Nemrég a nappal tabu ágyat tócsázta le, (így jár, aki éjjel a „Minidili”-vel osztozik az alvóhelyén, úgy kell G.-nek!)

Aztán az inas karját marcangolta véresre a Mikrórettenet! Na jó, csak a karjának a végét, a hüvelykujjába harapott bele, de a vér csöpögött, ezt tanúsíthatom, Luival nyaltuk fel! G. egyáltalán nem vette jó néven, azt mondta, majdnem 65 évet megúszott vérre menő harc nélkül, és most Kisgenyó a nyuszifül mögé odaképzelte a nyuszi combot is, együtt akarta bekapni… hát, nem az volt, és az inas meglehetősen zokon vette az esetet. Ha rájön az „öt perc” Kisgenyóra, velünk is tiszteletlen, a személyzet egyszer majd megunja, és nem fogja folyamatosan csitítgatni Luit sem. Bogyóval is pofátlan, 1 centiről szemez vele, ha az pihenni szeretne. Én se tudok felhőtlenül játszani vele, hamar behergelődik, és ha a személyzet felemeli a hangját, csak mi többiek igyekszünk láthatatlanná válva a helyünkre „kúszni”, ilyenkor Sárika előbb értetlenül körbepillant, vajon kinek is szólhat a dörgedelem, majd tessék-lássék, mintha épp most jutott volna eszébe, ő is jobb belátásra tér. Akkor bezzeg „bűbájos” ha vele foglalkozik a személyzet… Szerintünk egy boszorka!

Az inas megígérte neki, hogy veszélyes ebbé, törpebullá nyilváníttatja, bedugja a ketrecbe, és azzal együtt kirakja az udvarra! Csak az tartja még vissza, hogy akkor szétüvöltené a környéket…

Bogyóka ma volt dokinál „ízületnézőben”, kapott fájdalomcsillapítót/gyulladáscsökkentőt, de sokat nem lehet már a járásán javítani… Talán kicsit könnyebb lesz neki a mozgás. Bogyóka akkor is az inas egyik kedvence marad! Vizslát!

 

"Ördögök Öreganyja"    

Ilyen még nem is volt talán... négyen 1 ágyon!  

Bogyó és Lui 

Sárika és ÉN!  

 

                                                          Két gyökér egymás közt...