Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

04. 08. péntek

 

Pár napja – legalább ideiglenesen – búcsút intettünk az április eleji télnek. Azóta már újra napozhattunk, de aztán éjjel éreztük, hogy a felkelésnek nem lesz értelme… Hát igen… tegnap délelőtt újra esett az eső…

Amúgy nyugalom van nálunk, csak Sárika termeli folyamatosan a feszkót.

Nemrég a nappal tabu ágyat tócsázta le, (így jár, aki éjjel a „Minidili”-vel osztozik az alvóhelyén, úgy kell G.-nek!)

Aztán az inas karját marcangolta véresre a Mikrórettenet! Na jó, csak a karjának a végét, a hüvelykujjába harapott bele, de a vér csöpögött, ezt tanúsíthatom, Luival nyaltuk fel! G. egyáltalán nem vette jó néven, azt mondta, majdnem 65 évet megúszott vérre menő harc nélkül, és most Kisgenyó a nyuszifül mögé odaképzelte a nyuszi combot is, együtt akarta bekapni… hát, nem az volt, és az inas meglehetősen zokon vette az esetet. Ha rájön az „öt perc” Kisgenyóra, velünk is tiszteletlen, a személyzet egyszer majd megunja, és nem fogja folyamatosan csitítgatni Luit sem. Bogyóval is pofátlan, 1 centiről szemez vele, ha az pihenni szeretne. Én se tudok felhőtlenül játszani vele, hamar behergelődik, és ha a személyzet felemeli a hangját, csak mi többiek igyekszünk láthatatlanná válva a helyünkre „kúszni”, ilyenkor Sárika előbb értetlenül körbepillant, vajon kinek is szólhat a dörgedelem, majd tessék-lássék, mintha épp most jutott volna eszébe, ő is jobb belátásra tér. Akkor bezzeg „bűbájos” ha vele foglalkozik a személyzet… Szerintünk egy boszorka!

Az inas megígérte neki, hogy veszélyes ebbé, törpebullá nyilváníttatja, bedugja a ketrecbe, és azzal együtt kirakja az udvarra! Csak az tartja még vissza, hogy akkor szétüvöltené a környéket…

Bogyóka ma volt dokinál „ízületnézőben”, kapott fájdalomcsillapítót/gyulladáscsökkentőt, de sokat nem lehet már a járásán javítani… Talán kicsit könnyebb lesz neki a mozgás. Bogyóka akkor is az inas egyik kedvence marad! Vizslát!

 

"Ördögök Öreganyja"    

Ilyen még nem is volt talán... négyen 1 ágyon!  

Bogyó és Lui 

Sárika és ÉN!  

 

                                                          Két gyökér egymás közt...