07. 30. szombat

Mindjárt vége ennek a hónapnak is, G. szerint ez volt az eddigi legmelegebb július… hát, lehet, mi mindenesetre agyon unatkoztuk magunkat. A legutóbbi kutyameleg legalább másfél hete azzal kezdődött, hogy B. egyszercsak itt hagyott bennünket! Azt mondta, pár napra elmegy kipihenni bennünket, addig majd a vén inastól kapjuk az ellátást.

Végülis nem volt semmi baj, G.-nek nem kellett velünk futkosnia, beköszöntött a hőség, naphosszat bent heverésztünk, hol itt, hol ott, hol meg amott…

Amikor délben kimentünk „folyó ügyeket” intézni, és olyan meleg volt, hogy a csorgatás útban a föld felé elpárolgott, - főleg Luinál, hiszen ő magasabbról indít – néha vettük magunknak a bátorságot, és kifeküdtünk napozni…

Az inas ilyenkor elkezdett vinnyogni, hogy azonnal menjünk be, mert szénné égünk!

Jó, a békesség kedvéért beballagtunk, bár 5 perc múlva magunktól is megtettük volna, hiszen nincs jobb, mint a forróságból bemenekülve az akkor már hidegnek érzett járólapra heveredni… A kétlábúak nem tudnak összefüggésekben gondolkodni…

Változatlanul uuuutáljuk a ventilátort, így ha G. próbaképp bekapcsolta a 28 fokban, mi tüntetőleg átvonultunk a másik szobába, és eljátszottuk, hogy ki se merünk menni abban a hangzavarban, orkánban… Hamarosan megunta, tovább már nem próbálkozik remélhetőleg!

Igaz, ma normális idő van, hetek óta először hagyta egész nap nyitva a teraszajtót, végre szabadon mozoghatunk! Ideje is, hogy visszatérjünk a rendszeres őrjáratozáshoz, ideszokott, és nagyon elszemtelenedett egy idegen nagy galamb! G. azt mondja „örvös galamb, hát, nekünk mindegy, mi a neve. de tény, hogy egy jól látható világos csíkkal meg van jelölve, hol kell megfogni… Luival ezen leszünk, különben kiissza a tavamat, gondolom azért, hogy hozzáférjen az aranyhalaimhoz!

Az inas reggel azzal riogat bennünket, hogy hamarosan vége a jó világnak, most szívjuk magunkba a meleget, mert télen 18 fokra állítja be a konvektort… Baromság! Mit képzel???

Megbeszéltem Luival, hogy ellenszankciókat vezetünk be!

Először is, kinevezem Luit a Rezidencia Főispánjává, és a Rezidenciát, … a FőRezidenciát, … a FőVárRezidenciát pallosjoggal ruházom fel! Aki pedig bármilyen visszatekerési szándékkal hozzá merne nyúlni a konvektor beállításához, annak egyenként csócsáljuk le az ujjait! Na! … Vizslát!

 

Bella végre szabad levegőn heverészhet!  Imádja!  

Lui galamblesen...  

Bogyóka néha megfeledkezik a bicebócaságáról...
 

ÉN!: Nyomd már le a gombot, addig úgysem fordulok meg!   

 

07. 11. hétfő

Mindjárt július közepe, jócskán benne vagyunk a nyárban…

Ami jó is, rossz is… Jó, hogy nem kell fagyoskodnunk, de már túl vagyunk az első hőhullámon, és kicsit sok volt a melegből… Most normális idő van, de az inas tájékoztatott a következő hőség már a láthatáron toporzékol!

Az első forró néhány napot még csak-csak kibírtuk, bár a lakosztályban napról napra 1-1 fokkal emelkedett a hőmérséklet, és mivel – többek közt – a ventilátort is utáljuk, az inast is eltiltottuk a használatától!

Mi hárman vizslák, csak kora reggel, és estefelé mentünk ki, de Bella a nagy szőrloboncával napközben is kifeküdt, persze a tűző napra, a frászt hozva a személyzetre. Igaz, amikor bejött, ráfeküdt az egyik hűsítő matracra, amit mi a ventilátor mellett szintén utálunk.

A személyzet ellenben nem tétlenkedett… Azzal kezdődött, hogy B. unalmában elhatározta, kisavazza a vécéket…

Másnapra az alsó szinten levő megadta magát. Az inas szerint már 10 éve tervbe vették a cseréjét, már rég megvették a csészét is… Itt jegyzem meg, sosem értettem, hogy a kétlábúaknak miért kell minden termésüket egy kis helységbe elvonulva porceláncsészébe megalkotniuk? Én sem teszem! Én teljesen önzetlenül kiteszem a köznek, hátha valaki később megkívánja… Mint ahogy én is belekóstolok néha a máséba…

Mindenesetre nem értem, hogy a kétlábúak anyagcseréjét miért keretezi a porcelán?Azzal kezdik, azzal végzik…

Szóval akkor B. megkérdezte az inast, szerinte ő végre tudja-e hajtani a csésze cseréjét, vagy szakembert kell hívni? G. bőszen helyeselt, hogy mi sem természetesebb, egy egyszerű „csészecsere” egyenesen elvárható egy mechanikai műszerész végzettségű egyéntől, egyébként is, ha elakadna, majd ő – mármint az inas – szakszerű tanácsaival átsegíti a pillanatnyi nehézségeken, mint eddig mindig, immár 9 éve!

Hát, nem volt olyan egyszerű akadt közben némi betonfeltörés, „apró” betonozás, csőhajlítás, fadobogó készítés, gyalulás, de mi is rengeteget segítettünk, így

mire beköszöntött az enyhébb idő, pont elkészült!

G. is elismerte B. teljesítményét, és biztatta, vállaljon nyugdíjas évei alatt fürdőszoba felújításokat!

Tegnap Bogyóval elmentünk a júliusi vizsla-piknikre, Luit és Bellát – szokás szerint - itthon hagytuk. Szinte az egész strand területe a csapatunké volt, volt is nagy viháncolás, a fiatalok „eszüket vesztve” rohangáltak a vízben és a szárazföldön. Én a hatalmas rohanásból néhány erőteljes futólépéssel vettem ki a részemet, amikor a többiek játékait akartam lenyúlni… Sőt, vizes is lettem, mert néhány tiszteletlen vizslatárs rám rázta a vizet! Nem erőltettem meg magam, de így sem unatkoztam. Bogyó bezzeg lelkesen kocogott bice-bóca lábain B. nyomában, el is fáradt estére. Szerencsére éhen se haltunk, mert nagy örömömre megjelent a rég látott Töpisnéni, akinél egy kis kalóriát lehetett vételezni! Amikor a személyzet elkezdett sipákolni, hogy hazafelé kiengedjük a rókákat, ha többet osztogat, a maradékot nekik adta, hogy itthon Luinak és Bellának is jusson!

Sejtettem!!! Itthon Lui és Bella kaptak 2-2 szemet, a többit pedig a galádok valahova eltüntették! Szólni fogok Nojcsinak, legközelebb csak ossza szét köztünk, a rókákkal ne törődjön! A személyzet ellopja, ami a mienk!!!

Ma Kata elvitte Bellát a kozmetikushoz, és a 2. kombi oltását is megkapta.

Egészen „lesoványodva” tért vissza néhány óra múlva, pedig csak az elhalt bundát fésülték ki belőle, és B. örömére jó illatúvá is varázsolták! Igazán készen áll a gazdisodásra, már csak egy szuper kérő hiányzik… Vizslát!

 

Bella a hűsítőmatracon 

Vizslatalin...  

Bogyóka 

 

Lui 

Bella a kozmetikusnál  

 

Bella itthon, megszépülve...