Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 11. hétfő

Mindjárt július közepe, jócskán benne vagyunk a nyárban…

Ami jó is, rossz is… Jó, hogy nem kell fagyoskodnunk, de már túl vagyunk az első hőhullámon, és kicsit sok volt a melegből… Most normális idő van, de az inas tájékoztatott a következő hőség már a láthatáron toporzékol!

Az első forró néhány napot még csak-csak kibírtuk, bár a lakosztályban napról napra 1-1 fokkal emelkedett a hőmérséklet, és mivel – többek közt – a ventilátort is utáljuk, az inast is eltiltottuk a használatától!

Mi hárman vizslák, csak kora reggel, és estefelé mentünk ki, de Bella a nagy szőrloboncával napközben is kifeküdt, persze a tűző napra, a frászt hozva a személyzetre. Igaz, amikor bejött, ráfeküdt az egyik hűsítő matracra, amit mi a ventilátor mellett szintén utálunk.

A személyzet ellenben nem tétlenkedett… Azzal kezdődött, hogy B. unalmában elhatározta, kisavazza a vécéket…

Másnapra az alsó szinten levő megadta magát. Az inas szerint már 10 éve tervbe vették a cseréjét, már rég megvették a csészét is… Itt jegyzem meg, sosem értettem, hogy a kétlábúaknak miért kell minden termésüket egy kis helységbe elvonulva porceláncsészébe megalkotniuk? Én sem teszem! Én teljesen önzetlenül kiteszem a köznek, hátha valaki később megkívánja… Mint ahogy én is belekóstolok néha a máséba…

Mindenesetre nem értem, hogy a kétlábúak anyagcseréjét miért keretezi a porcelán?Azzal kezdik, azzal végzik…

Szóval akkor B. megkérdezte az inast, szerinte ő végre tudja-e hajtani a csésze cseréjét, vagy szakembert kell hívni? G. bőszen helyeselt, hogy mi sem természetesebb, egy egyszerű „csészecsere” egyenesen elvárható egy mechanikai műszerész végzettségű egyéntől, egyébként is, ha elakadna, majd ő – mármint az inas – szakszerű tanácsaival átsegíti a pillanatnyi nehézségeken, mint eddig mindig, immár 9 éve!

Hát, nem volt olyan egyszerű akadt közben némi betonfeltörés, „apró” betonozás, csőhajlítás, fadobogó készítés, gyalulás, de mi is rengeteget segítettünk, így

mire beköszöntött az enyhébb idő, pont elkészült!

G. is elismerte B. teljesítményét, és biztatta, vállaljon nyugdíjas évei alatt fürdőszoba felújításokat!

Tegnap Bogyóval elmentünk a júliusi vizsla-piknikre, Luit és Bellát – szokás szerint - itthon hagytuk. Szinte az egész strand területe a csapatunké volt, volt is nagy viháncolás, a fiatalok „eszüket vesztve” rohangáltak a vízben és a szárazföldön. Én a hatalmas rohanásból néhány erőteljes futólépéssel vettem ki a részemet, amikor a többiek játékait akartam lenyúlni… Sőt, vizes is lettem, mert néhány tiszteletlen vizslatárs rám rázta a vizet! Nem erőltettem meg magam, de így sem unatkoztam. Bogyó bezzeg lelkesen kocogott bice-bóca lábain B. nyomában, el is fáradt estére. Szerencsére éhen se haltunk, mert nagy örömömre megjelent a rég látott Töpisnéni, akinél egy kis kalóriát lehetett vételezni! Amikor a személyzet elkezdett sipákolni, hogy hazafelé kiengedjük a rókákat, ha többet osztogat, a maradékot nekik adta, hogy itthon Luinak és Bellának is jusson!

Sejtettem!!! Itthon Lui és Bella kaptak 2-2 szemet, a többit pedig a galádok valahova eltüntették! Szólni fogok Nojcsinak, legközelebb csak ossza szét köztünk, a rókákkal ne törődjön! A személyzet ellopja, ami a mienk!!!

Ma Kata elvitte Bellát a kozmetikushoz, és a 2. kombi oltását is megkapta.

Egészen „lesoványodva” tért vissza néhány óra múlva, pedig csak az elhalt bundát fésülték ki belőle, és B. örömére jó illatúvá is varázsolták! Igazán készen áll a gazdisodásra, már csak egy szuper kérő hiányzik… Vizslát!

 

Bella a hűsítőmatracon 

Vizslatalin...  

Bogyóka 

 

Lui 

Bella a kozmetikusnál  

 

Bella itthon, megszépülve...