08. 26. péntek

 

Nemrég a kétlábúak „szakemberei” 6 napos lehűlést, és napi 24 órás esőt jósoltak… Hát, igy utólag nem nagyon jött be nekik… Említésre méltó eső csak egyszer volt, az egyik hajnalban érkezett egy komolyabb zápor 2 dörgéssel… Vakkantanom sem kell, hogy Bogyó a második csattanásra már az inas ágyánál esdekelt bebocsátásért, ami meg is történt…

További csapadék csak annyi akadt, amennyivel egy ifjú bolhapár szűk körű lakodalmán a násznép a szomját elverhette volna…

Ha minket kérdeznek, sokkal pontosabb előrejelzést adunk, messziről megérezzük az esőt, és sokkal előbb meghalljuk a közelgő vihart is, mint a kétlábúak „levelibékái”, bár ők „tudományosan” szimatolgatnak és hallgatóznak…

G. mégis inkább rájuk hagyatkozott , így fordult elő, hogy az augusztusi Vizsla-Pikniket nem a Hirdi Kutyastrandon, hanem a Málomi Kutyafuttatón tartottuk.

A futin tikkadt szöcskenyájak helyett mi, zsemlebarna vizslák „legelésztünk a zsemlesárgára aszott füvön…

Kicsit kevesen voltunk, de a fiatalok lelkesen ökörködtek, mi Bogyóval és Alberttel (ő egy szemrevaló rhodesiai ridgeback) a megfontolt sétát választottuk, ám amikor rájöttem, hogy egy kört akarnak megtenni velünk kétlábú inasaink, otthagytam őket, és rövid úton visszaügettem G.-hez. Minek annyit mászkálni, ha a végén ugyanoda jutok… Nem?

Bogyó végigsétált a többiekkel, hűségesen követte B.-t, jól el is fáradt.

Én közben igyekeztem rendreutasítani a viháncoló ifjúságot, de aztán rájöttem, hogy nem kell mindig beavatkozni a „lovagi tornába”, egy Hercegnőnek jobban áll a hűvös kimértség…

Mikor hazaértünk, gyorsan kiengedtük a „házőrzőket”. Épp jókor, Bella és Lui időben elvégezhette kint dolgait.

Szerencséjükre nekik nem kellett megvárniuk a pisiléssel az égi zuhanyt (azóta sem esett)!

Ugyanis legutóbb azt hallgatóztam ki a rádióból, hogy a kétlábúak vezetői azt a fenomenális spórolós javaslatot tették közkinccsé, hogy ha az emberek zuhanyozás közben pisilnének, megtakarítanának egy wc öblítést….

Korszakalkotó ötlet! Kezdem kapizsgálni, miért helyezik önmagukat minden más faj elé…

Mára visszatért a hőség, be vagyunk csukódva… Olyan jó volt az a néhány hűvös nap, amikor reggeltől estig szabad préda volt a kert, az udvar! Lui és én is büntetlenül szüretelhettük a szilvát, körtét… Vizslát!...

 

Bogyóka elfáradt... 

 

 

                         

                                                           Bogyóval a futin  

Nasi osztás -a Vizsla-Piknik legromantikusabb pillanata... 

Lui 

Bella 

 

 

08. 16. kedd

Na, megint egy csomó idő eltelt a nyárból, szerencse, hogy közte volt néhány kellemes nap, ami üdítő langymeleg volt, szinte egész napokat kint tölthettünk, és G. sem rikácsolt, hogy befelé, mert szénné égünk!”

Ma viszont újra kezdődik a hőség, bár az inas szerint nem lesz olyan „gatyarohasztó”…

Pár nappal ezelőtt vérig sértettek!

Az történt, hogy a konyhaasztal közepén hagyott tálkát, amiben levesbetét volt, a személyzet a földön találta, „természetesen” üresen… A személyzet pedig azonnal engem gyanúsított arra hivatkozva, hogy egyszer ős régen megettem G. reggelijét „ugyanígy”…

Akkor is tiltakoztam, de nem olyan meggyőződéssel, mint most, hiszen akkor csak én voltam és a személyzet…

Most azonban négyen vagyunk, és a másik három közül bárki lehetett! Én biztos nem, és az alaptalan gyanúsítgatás miatt alaposan be is vágtam a durcit! Ez nem hatotta meg az előítéletes személyzetet…

Ám néhány nap múlva nagy csörömpölésre riadtunk! Az alamuszinak tűnő Bella lebukott! Ő eddig a konyhában szokott hűsölni, a nagy bundája miatt G. direkt nyitva hagyta az ajtót, hiszen „úgysem tud rosszalkodni az öreganyó”…

Szóval a személyzet rögtön a konyhában termett, és a fagyasztóból kivett, felengedésre váró vajat, rokfortot a földön találta a kis piros cseréptálkával együtt! Mivel jól be voltak csomagolva, Bella nem végzett még a kicsomagolással, de a cseréptálkának annyi…

Tehát az alamuszi öreglány, aki – néha úgy tűnik – alig tud mozogni, ilyen trükkökre is képes! Jó, ezt a lassított mozgás nem teljesen igaz, mert amikor például galambkergetésről van szó, bezzeg „repül” a tollas után! Ez az örvös galamb csak ezen a nyáron bukkant fel, és már mindannyiunkkal kikezdett! Még a bicebóca Bogyó is utána szokta vetni magát, ha előtte pöffeszkedik!

G. persze a galamb pártját fogja, és ha már néhányszor elkergettük, beküld minket, becsukja az ajtót, hogy a betolakodó nyugodtan ihasson… Pedig mi csak a Rezidenciát védjük a hívatlan látogatóktól…

Ja, és a személyzet még mindig nem kért tőlem bocsánatot! Legalábbis semmi bocsánatkérő jutifalatot, töpi-kárpótlást nem kaptam… Vizslát!

 

Lui   Főispáni példamutatás az energiatakarékosságról... " Ne zuhanyozz, szellőztess!"   

ÉN! 

Bella hűsöl... 

Ennyi szivacs futja egy hercegnői habtest alá... felháborító! 

ÉNportré! 

Bogyóka 

Lui, a főispán! .)