09. 14. szerda
Már régen jelentkeztem, de hát egészen vasárnapig nem történt említésre érdemes a Rezidencián…
Akkor azonban Bogyóval és a személyzettel a szokásos havi vizsla-randira mentünk! Luit és Bellát most is itthon hagytuk, rájuk bízva a fontos házőrzési feladatokat, amiknek maradéktalanul eleget ixs tettek, hiszen – becsukva – el sem szökhettek volna a megbízás elől…
Mikor a futihoz értünk, a személyzet megrökönyödve látta, hogy hiányzik a kerítés! Na, nem minket féltettek, mi Bogyóval nem megyünk messze tőlük. Ha Lui itt lett volna, más lett volna a helyzet, ő mindig is szeretett körülnézni, igaz, vissza is jött hívásra… (előbb-utóbb)
Egy ismeretlen fiatal német juhász fogadott bennünket nagy ovációval, része lett a csapatnak, Lizi egész idő alatt velünk maradt, részt vett a fiatal vizslák össznépi pankrációjában, és a szünetekben – csak hogy ne unatkozzon – szisztematikusan felborogatta az ivóedényeket…
Aztán megjöttek Bibiék is, és megismertük a csoport legapróbb tagját: Zsebikét, aki mákszemnyi termetével ellentétben hatalmas egóval rendelkezik, fesztelenül sétafikált, kisajátította Bogyó párnáját, begyűjtötte mások labdáját, játékát, aki nem adta, megkergette, nekem is jó lenne ilyen játszótárs! B. is beleszerelmesedett, mondta, ilyen kis ennivaló zsebpimasz neki is kellene, jó lenne például ágymelegítőnek is a télen…
Amikor figyelmeztettem, hogy én is itt vagyok, sokkal jobban tudok melegíteni, beférek az ágyba is… meg se hallotta…
Vizslák is összejöttünk kilencen, a fiatalok nagy dorbézolást csaptak, néha én is odaügettem – vigyázva a renomémra, hiszen egy már megkomolyodott hercegnő ritkán engedheti el magát!
Szóval jól sikerült a találkozó, vidáman (és éhesen) értünk haza, ahol Bella és Lui ujjongva vártak bennünket (meg a táruló ajtót)… Vizslát!
Egy kis pankráció...
Megnézem én magamnak ezt a kis fehér gombolyagot!
Kiderült, hogy mi lett a kerítéssel ? Ami azt illeti, Zsebike tényleg bolondot csinált belőletek :-)
VálaszTörlés