Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 12. vasárnap

Ma van épp 10 éve, hogy az inasból „vén inas” lett… Persze akkor én még nem voltan itt, csak 14 hónappal később érkeztem, akkor még Borcsi elődömnek kellett másfél hónapot várnia, hogy újra találkozhasson G.-vel…

Hallottam az akkori időjárásról, amikor az ünnepre akkora hóvihar kerekedett, hogy az autópályákról mentették az elakadt autósokat…

Nem szeretnénk ilyeneket megélni, épp ideje, hogy végre ne csak 1-2 napos tavaszocskák legyenek!

Velünk nem nagyon történik semmi, amikor alkalmunk adódik, kipróbáljuk a kinti létet, élvezzük a napsütést, a rohangászást, ennek levezetéseként a gödörásást… (Ezért B. nem annyira lelkesedik …)

Bogyó megkapta a második kombi szuriját, Kata néhány fotót is készített a kis Bicebócánkról. Szemből úgy néz ki, mint egy lóra termett „ huszár-vizsla”…

Kata mondta, hogy akad egy érdeklődő, ezért némi kis videókat remél Belláról… Na, a személyzetnek feladta a leckét! Belláról videót csinálni annyi, mint 3 fotót elsütni, aztán gyorsan nézegetni azokat egymás után! Bella annyit mozog, amennyit ő jónak vél! Ha a személyzet tőlem várna tanácsot, azt vakkantanám, hogy két darab kétlábú kellene, akik kiviszik a prérire, aztán az egyik videózza, amint a másik igyekszik megszökni előle…

Mert Bellát bizony csak a „rettegés” indítja el, amikor úgy véli, lemarad valami ehetőről!

Most éppen süt a nap, de nincs több 8 foknál, ezért asz inas karbantartásával foglalkozunk! Kimegyünk napozni, aztán kétpercenként valamelyikünk beköveteli magát, így tartjuk az ajtónyitogatással állandó mozgásban a vénséget! Jót tesz a fizikumának! Vizslát!

 

Bogyó indul a szuriért... 

Kicsi "huszárunk"  

Ne szívózz, add azt a jutit!